Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-18 / 8120. szám

Figyelő, 1991. Szeptember 5 INTERJÚ SURÁNYI GYÖRGGYEL TÖBB LÉPÉS ELŐRE Örvendetesen szaporodtak az utóbbi hetekben a tudósítások a Magyarország és Japán különböző pénzügyi csoportjai között születendő hitelmegállapodásokról. A japán pénzpiac és a magyar gazdaság közötti kapcsolatok hátteréről kérdeztük Surányl Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank vezetőjét. Hogyan (télik mag a lapén pénzpiac •zaraplől az átalakuló kalet-aurópal téraég agyat orazágalt, a azan balül Magyarországot? ; >• A választ az előzmények rövid összefoglalásával kell kezdenem. Először is, japán oklalró! az eltelt 1—1,5 évben fontos pénzpiaci válto­zások zajlottak le, amelyek rosszul hatottak a legnagyobb japán pénzin­tézetekre és befektetőházakra Körül-I belül egy évvel ezelőtt tőzsdei vál­ság rázta meg az ottani bankokat,1 aminek eredményeképpen kiderült, hogy jó néhány japán nagybank nem képes és nem is lesz a közeljö­vőben képes a BIS (Nemzetközi Fi­zetések Bankja) bankokra vonatko­zó előírásainak teljesítésére. Ahogy az már korábban is ismert volt, jó né­hány japán bank alaptőkéjében nagy súlyt képviseltek az ingatlanok és a tulajdonosi jogokat megtestesítő ér­tékpapírok. Az ottani tőzsdei válság következtében ezeknek az ingatla- , noknak és az értékpapíroknak az ára j jelentős mértékben zuhan: és így a I BIS úgynevezett tőkemegfelelési mutatóját nem tudják ezek a bankok teljesíteni. Ugyanakkor a BIS-nek a OECD-n kívüli országok számára fo­lyósított normális finánchiteleit, illet­ve az azokhoz kapcsolódó kikötése­ket megszigorította és ez csökkentet­te a japán bankok érdeklődését a ke­let-európai pénzpiacok iránt Nem olyan légen, Déhány hónappal ez­előtt tőzsdei botránysorozat zajlott le Japánban és ez az eddig elmondot-I tak mellett további tartózkodásra in­tette a japán pénzpiac szereplőit. J Vagyis összefoglalva, a japán ban- ' kok a korábbi időszakokhoz viszo-I nyitva mindenképpen visszafogottab-I ban kezelik térségünket. * Tudjuk, hogy a bankvilág, termé­szeténél fogva igen konzervatív és ilymódon nagyon tartózkodó. Kissé ironikusan úgy is fogalmazhatok, bogy egy-egy nagybank számára kedvezőbb egy stabil diktatúra, mint egy politikailag képlékeny demokrá­cia. Az ön által elmondott tényezőknek kóezónhető-e, hogy Magyerorezág korábbi Japán pénzügyi minősítése • legutolsó közlések szerint minden­képpen romlott? >• Nem, a helyzet nem ilyen egy­szerű. Magyarország az elmúlt évek­ben mindig is kiemelkedő helyet fog­lalt ei a japán befektetők, hitelezők számára. Nemcsak a térség többi or­szágához képest, hanem abszolút mértékben is. Úgy tudom, hogy Ma­gyarország Japántól kapott különbö­ző kölcsöne! együttvéve lényegesen nagyobbak, mint a térség többi orszá­gáé. A kapcsolataink tehát valóban nagyon jók, nem formális értelem­ben. Ráadásul 1988—1989-ben, amely talán a magyar gazdaság utób­bi egy évtizedének legnehezebb idő­szaka volt, a japán kormány, a japán pénzügyminisztérium, valamint a bankok egyaránt komoly segítséget nyújtottak Magyarországnak az át­menet nehézségeinek finanszírozásá­ban. Ma már a japán fél megnyug­vással konstatálja, hogy ezt a támo­gatást érdemes volt az ezt követő vál­tozások elősegítéséhez nyújtania. Ami a kérdésben szereplő visszami­nősítést illeti, az alapvetően nem Ma­gyarország fizetőképességének rom­lását tükrözi, hanem a térség egészé­ben tapasztalható politikai bizonyta­lanságot Vannak-« lényagl külónbaégak az angolazáz, az turópal, valamint a Ja­pán pénzügyi bafaktatő magatartá­­aa között? >• Ha valamiféle „civilizációs” kü­lönbség felfedezhető abban a térség­ben, akkor az éppen a rendkívül megalapozott, óvatos és személyes kapcsolatokon, valamint bizalmon alapuló viszony. A japán üzleti part­nerek számára az adatoknál sokkalta fontosabb a tárgyalópartnerek megis­merése, a velük való kapcsolat a gazdasági környezet feltárása, de ter­mészetesen ez nem zárja ki azt hogy a gazdaság egésze is megbízha­tó legyen. Ezak azaiint az a paradox halyzat lm alö, hogy mlközban a Japán hitel­­mlnöaftö Intézet vfaazamlnőaítatte Magyarorazágot az adóallatán, aköz­ben a magyar gazdaaág ftzatöképes­­•ága Jalantőaan Javult? >■ Igen, valóban, de a visszaminősí­tés a már említett politikai bizonyta­lanságra és nem Magyarország — egyébként Japán által is komolyan elismert — adósságkezelési politiká­jára vezethető vissza. Nagyon jó eredményeink voltak már 1990-ben a fizetési mérleg egyensúlyát tekint­ve, az idén ugyancsak biztatóan ala­kulnak a folyamatok. Ugyanakkor világos az is, hogy-egy erős kor­mány és egy’ erős ellenzék mellett ugyan a gazdasági átalakulás felgyor­sult, intézményi kerete kiépült, de a kedvező folyamatok még messze vannak a kiteljesedéstől. A gazdaaágtörténétzak agyra gyak­rabban amlapatlk a XXI. századot, mint Japán és a détkalat-ázalal fáj­tán térség évszázadát. Nam tart-a a MNB alnöka agy agyoldalú, akár ázsiai függéstől? >• Magyarországon a külföldi tőke jelenléte dinamikusan növekszik , de abszolút értékében messze esik a kérdésben szereplő veszélyhelyzet­től. Úgy gondolom, hogy minél több szereplő jelenik meg a magyar gaz­daságban, akár mint tulajdonos, akár mint résztulajdonos, a magyar gazda­ság lehetőségei annál jobbak lesz­nek. Egy tízmilliós lélekszámú, erő­teljesen importra utalt ország számá­ra nem a nyitás, hanem az elzárkó­zás a komoly veszély. Hiú ábránd lenne a függetlenséget elszigeteltség­gel azonosítani. Sajnos, míg a Japán­nal való pénzügyi kapcsolataink rendkívül jók, addig gazdasági és működőtőke-ügyleteink esetiek. A külkereskedelmi forgalom, valamint a működőtőke-import fejlődése, több mint kívánatos Magyarország és Japán között. Remélem, hogy a következő években ez utóbbi terüle­teken is sikerül jelentősei lépnünk előre és nem hátra. FERBER KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents