Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-18 / 8120. szám

Magyar Narancs, 1991.szept.11. elmúlt évben a Fidesz a kisgazdá­kat fő parlamenti ellenfelének. A hatpártl tárgyalásra tett ajánlat­tal pedig arra törekedett — akár­csak egy évvel korábban a pak­tummal az SZDSZ hogy az MDF-en belül a népnemzetiekkel szemben, a kormánykoalícióban pedig a kisgazdákkal szemben az Antall-féle centrumot erősítse meg. Az MDF és az SZDSZ közötti ellentétet ugyanakkor Irracioná­lis gyűlölködésként, a népi-urbá­nus ellentét továbbéléseként ál­lítja be, amitől a racionális, prag­matikus Fidesz bölcsen távol tart­hat ja magát. Ezt a beállítást Is­métli el Such György Is a Narancs augusztus 8-1 számában megje­lent írásában, pazar elemzést nyújtva .az MDF-es vezérkar be­tegesen torz gondolkodásáról''. Annak Igazolására azonban sem­milyen erőfeszítést nem tesz, hogy az 8ZDSZ részéről tapasz­talt MDF-ellenesség hasonlókép­pen Irracionális volna. Az sem za­varja ebben sem ót, sem más 0- d eszes eket, hogy amikor s népi­urbánus ellentéttel magyarázzák az MDF-SZDSZ ellentétet, akkor már-már maguk Is .zsidó párt­ként" minősítik az SZDSZ-t. Nem hinném, hogy Írracionális gyűlölködés, vagy Orbán Viktor azavalval (Narancs, április 18.) „Idegbeteg viszony" állítaná szembe az SZDSZ-t az MDF-fel. Monor, a tavaly tavaszi paktum, vagy az önkormányzati választá­sok után az MDF-nek tett ajánla­tok egyaránt azt mutatták: az egykori Beszéló-kör. Illetve a mai 6ZDSZ - tudatában a mély politi­kai nézetkülönbségeknek - min­dig normális együttélésre, sót együttműködésre törekedett s népiekkel, Illetve az MDF-fel. An­nak, hogy a viszonyt mi az 8ZDSZ oldaláról is az éles szem­beállás Jellemzi, nem valamiféle politikai idegbetegség az oka, ha­nem az MDF, illetve a kormány politikája. Az 8ZDSZ vezetésének ugyanis rá kellett jönnie, hogy az MDF-ben Antall-vezette liberális centrum - melynek demokratikus szándékaiban egy éve még maga is bízott - nem létezik. Orbán Viktor mondta az újságí­róknak Jeszenszky Géza parla­menti botránya után: „Eddig azt hittem, ezek rossz pillanatai a külügyminiszter úrnak. Most már látom, ez nála a normális." Való­ban ez a helyzet, és nem csak Je­­azenazkyvel. Kéri Kálmán ki­mondta, hogy ma is helyesli m magyar honvédség háborús szere­pét, Katona Tamás pedig annyi t mondott, hogy * magyar katonák a keleti fronton hazájukat véd­ték. Raffsy • trianoni emlékmű helyreállítását tervezte, Antall pedig a Vajdaság státuszát Illető­en tett helyrehozhatatlanul félre­érthető megjegyzést. Csűr ka nyíl­tan kimondja, hogy a kormány kezében szeretne látni a sajtót, Antall több lépésben annektá'Ja a Magyar Nemzetet és a Magyaror­szágot. Csűrt» szavakban uszít a bankárok ellen, a kormány pedig példát statuálva cserél le egy ki választott bankigazgatót, mire a másik gyorsan belép az MDF be, A példákat sorolhatnám tovább. Minder jel arra mutat, hogy - bármiről ábrándoznak is való ban liberális indíttatású belső elége­detlenjei - az MDF mint egész nem nyugat-európai típusú mo­dern jobbközép párt, hanem a két világháború közötti konzervatív­­autorlter Jobboldallság új kiadá­sa. Ez a sajátossága kergeti újra meg újra olyan külpolitikai, bel­politikai, kultúrpolitikai lépések­be, amelyek a konzervatív-autorl­­tér jobboldallság szemszögéből magától értetódóek, egy modern európai demokráciában viszont elfogadhatatlanok. Nem csupán olyan kilengések­ről van szó, amelyek a politika perifériáin maradnak, s amelyek dacára - mint száz nap után a Fi­desz mondta - „a kormány nem követett el Jóvátehetetlen hibát". Antall nem csak mondja, hogy az ellenzéknek hallgass a neve, a hogy aki külpolitikáját bírálja, az hazaáruló - a kormány egész par­lamenti éa parlamenten kívüli vi­selkedését az ellenzék semmibe vétele Jellemzi. Hiába próbálko­zott a Fidesz a hatpárti tárgyalá­sok kormánykoalíció és ellenzék szerepét elkenő ötletével - az MDF elutasította a konszenzus­­kesesö felajánlkozást. Nem csak verbálisán támadják a független sajtót, de módszeresen haladnak a sajtó annektáláaa felé. Módsze­resen folyik a centralizált állam­­hatalom erősítése, míg az állam gazdasági vagy kulturális szere­pének leépítését úgy halasztják el s bizonytalan jövőre, mint an­nak Idején a bolsevikok az állam elhalását. Ideológiailag semleges állam helyett az egyházakkal óaazefocódá, a lelkek fölötti ha­talmukat erősítő s srrs támasz­kodó állam építése folyik. Nem politikai idegbetegség vagy irraci­onális gyűlölködés, hanem az új­szülött liberális demokrácia vé­delme készteti a szabad demok­ratákat arra, hogy ne kiegyezést keressenek ezekkel a törekvések­kel, hanem felvegyék velük a har­cot. A bumeráng visszaüt Tegyük félre a kérdést, hogy ro­­konszenves-e a Fidesznek az a politikája, hogy köztes pozíciót keres a tekintélyelvűség és a sza­badelvű ség megtestesítői között. Vizsgáljuk Inkább meg: eléri-e célját. Eléri-e azt, hogy az úgy­mond tradicionális elfogultságok vezette, ideologikus és ugyanak­kor dilettáns SZDSZ helyett a professzionalista, pragmatikus

Next

/
Thumbnails
Contents