Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-16 / 8118. szám
Magyar Nemzet, 1991. IX.11. A magyar-francia szerződés elé ]\Íegszűnp kettősség A Párizsban ma aláírandó fran- í cia-magyar szerződés - az első I ilyen megállapodás a két ország között a XU. század óta! - új barátságról szól bevezetőjében. Alapvető fordulatot rögzít tehát ez a megállapodás, több tekintetben is. Az egyik lényegi változás nyilvánvalóan az 1990-es választások nyomában megszülető új magyar demokrácia és az évszázados francia demokrácia immár azonos világlátására vonatkozik, azokra az elvekre, amelyeket a tíz hónappal ezelőtt aláírt Párizsi Charta rögzített Miként a két külügyminiszter, Roland Dumas és Jeszenszky Géza áprilisi tárgyalásán is elhangzott: a hetvenes-nyolcvanas években már fokozatosan javuló és az akkori lehetőségek határát szinte teljesen elérő kapcsolatok a magyarországi demokratikus fordulat révén emelkedhettek végre új dimenzióba, lehetőséget adván így a korábbinál sokszorosan szélesebb körű egyflttműködésre. 1990 óta a két ország már nem tartozik egymással ilyen vagy olyan módon szembenálló világrendszerekhez; ennek az alapve- j tő ténynek a hatása pedig most már a mindennapokban is jól érezhető. > • Rokonszenvtőke A magyar-francia kapcsolatokat azonban ezen kívül más ellentétek is terhelték. A századforduló óta, amikorra is szinte teljesen eltűnt az a komoly rokonszenvtőke, amelyet 1849 és a Kossut/i-emigráció halmozott föl, s amelynek kedvező hatása 1867 után még jó ideig érvényesült, különös kettősség jellemezte a francia-magyar kapcsolatokat. E kapcsolatok egyfelől rendkívül megromlottak; Trianon és a rákövetkező francia kisantant-politika tulajdonképpen csak a következménye volt a századelő óta kialakult magyarellenes közhangulatnak. A politikai döntéshozók véleményét meghatározók ' - egyetemi emberek; történészek, újságírók, 'politikusok - németbarát-' nak, feudálisnak, a nemzetiségeket i elnyomónak látták s láttatták ekkor a 1 magyarságot Ez a negatív kép hosszú ideig rátapadt a magyarokra, amiben nyüvánvalóan nem bandáknak is komoly szerepük vök. E kép radikális változása ivottban következett be. A magyar forradalom óriási visszhangot és hatást keltett, tegyük hozzá, a szélesebb közvéleményben is. Közel egy évszázad óta először. De nem szabad elfelednünk, hogy ezekben az évtizedekben létezett egy másik szinten egy másféle francia-magyar kapcsolat, hogy „a másik Magyarország", a szellem Magyarországa, mindvégig megmaradt franciabarátnak ezekben az időkben is, amikor a magyar közvélemény nagyobbik része ellenséges indulattal volt az 1920-as békeszerződések fő ihletői iránt Elegendő csak felsorolni például azoknak a nevét akik a húszasharmincas években a francia irodalmat közvetítették, Kosztolányi Dezsőtől Illyés Gyuláig, Szabó Lőrinctől Déry Tiborig, Gyergyai Alberttól Radnóh Miklósig. A szellem Magyarországa persze tágabban is értendő: gondoljunk a menekült francia hadifoglyok magyarországi fogadtatására a második világháború éveiben, a Varga Béla körül Balatonbogláron létrejött valóságos francia centrumra. •A vonzódás egyoldalúságát sokan és joggal szóvá tették, mindamellett nem feledkezhetünk meg arról a számos magyarbarát franciáról, akik oly sokat tettek érdekünkben, Francois Gachot-tól és Aurélien Sauvageot-tói egészen a ma is oly aktív Jean Perrot-ig, akinek az első franciaországi magyar egyetemi tanszék megszületését köszönhetjük. Új realitások Ez a különös kettősség végre I megszűnőben van, és a ma aláírt szerződés - melynek francia megnevezése: Traité d'entente et d’amitié, finom szemantikai jelzése annak, hogy ország-isik immár nincsen az antantból kirekesztve - az új realitások jelképe és egyúttal •
