Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-12 / 8117. szám

tek. az ott meghatározott intézmények helyett a társadalmat a kommunista pán szervei irányították, a hatalmat kizárólag azok gyakorolták. Az alkotmányosság visszaállítása 1989. június 13-án, az ún. háromoldalú tárgyalásokkal kezdődött meg. Ezen si­került megállapodni a szabad választá­sok feltételeiről, és eközben jelentős al­kotmánymódosítást is hajtottunk végre. A következő állomás a választást köve­tően. a kormányalakítást megelőzően az MDF és az SZDSZ közötti megállapo­dás és az azt követő alkotmánymódosítás volt. így jött létre az az állami intéz­ményrendszer, aminek lényege egy erős parlament, egy középerős kormány és egy gyenge köztársasági elnök, és amely a német és spanyol alkotmányos berend­ezkedéshez hasonló. Ez egyébként nem véletlen, hiszen Németországban és Spa­nyolországban is diktatúrát követő de­mokráciák alkotmányos intézményrend­szerét kellett megteremteni, és a két or­szág példája bebizonyította, hogy ez a berendezkedés alkalmas a demokrácia stabilizálására. Előnye az, hogy kizárja bármiféle személyi uralom előtérbe ke­rülését, az ország első embere a minisz­terelnök, akit a parlament választ, és akit a parlamenti többség bármikor vissza is hívhat tisztségéből. A köztársasági elnö­köt szintén a parlament választja. 0 ugyan csak törvénysértés esetén vonható felelősségre, viszont az ország irányítá­sába érdemi beleszólása nincs. Az elnök szerepe mégis fontos, hiszen neki kell reprezentálnia a nemzet egészét, pártok felen állva az egységet kell szolgálnia. Az alkotmányos állami berendezke­désen túlmenően a másik nagy feladat a demokratikus önkormányzati rendszer kialakítása volt. amelyet a szabadon vá­lasztott parlament szintén elvégzett, Tény. hogy az önkormányzatok a de­mokratikus országokban természetes fej­lődés eredményeként alakultak ki; ne­künk pedig a diktatúra által létrehozott szovjet típusú tanácsrendszer helyén — a semmiből — törvényhozási úton kellett létrehoznunk az önkormányzati rend­szert. Ebből is következik, hogy az önkor­mányzatok kezdetben nem tudják betöl­teni azt a szerepet, amelyet a demokrati­kus közélet megvalósítása és a polgárok közösségi életének igazgatása terén fej­lett demokráciákban betöltenek. Az ön­­kormányzati rendszer ellentmondásossá­gának további oka, hogy igen sok helyen a régi vezetőket választották újra. Ez to­vább nehezítette azt, hogy az emberek kézzelfogható módon érzékeljék a rend­szerváltozás tényét. Mindennek ellenére leszögezhetjük, hogy az önkormányzati rendszer kialakítása szükséges és fontos lépés volt a rendszerváltozás során. Magyarországon ma már nincs más hatalom, csak az. amely végső soron az állampolgárok akaratnyilvánításán, a szabad választáson alapul. Ez tekinthető az igazi rendszerváltozásnak! Míg négy évtizeden át önjelölt pártfunkcionáriusok ellenőrizhetetlen, leválthatatlan és törvé­nyen kívüli hatalma érvényesült, ma a társadalmat választott testületek irányít­ják törvényben meghatározott módon. Míg korábban a döntéseket felelősséggel legfeljebb önmaguknak tartozó pártfunk­­cionáiiusok és pártfórumok hozták, ma a parlamentnek és végső soron a válasz­tóknak tartoznak felelősséggel a döntés­hozók. Magyarul: a pártönkény helyében Magyarországon megteremtettük az al­kotmányos rendet, annak is legjobban bevált formáját, a parlamentáris demok­ráciát és a szabad önkormányzatokat. III. A rendszerváltozás keretében a har­madik fontos terület a tulajdonviszonyok megváltoztatása. A kommunista diktatú­ra a polgároktól elvette tulajdonukat, A termelőeszközök terén a magántulajdont itijesen megszüntette, máshol pedig je­lentősen fcűríktozla. Az úgynevezett tó&ülajttorrra alapo­zott gazdaságról bebizonyosodott, hogy működésképtelen, ezért az állami és szö­vetkezeti tulajdont újra magántulajdonba kell adni. De a tulajdoni rendszer átalakí­tása nemcsak a gazdaság működőképes­ségének feltétele, hanem a polgárok sza­badságának és függetlenségének biztosí­téka, tehát a demokratikus berendezke­dés stabilitásának záloga is. A kommu­nista diktatúrák azért lehettek tartósab­­bak mint a jobboldali diktatúrák, mert el­vették a polgároktól a tulajdonukat, és ezzel alávetett helyzetbe taszították őket. Ha a demokráciát is stabillá akarjuk ten­ni, az embereknek vissza kell adni tulaj­donukat, mert a magántulajdonnal ren­delkező polgárt tartósan alávetni semmi­féle önkényuralom nem képes. Az állatunk megcélzott szociális piac­­gazdaság csak úgy valósulhat meg. ha a termelőeszközök többségét magántulaj­donba adjuk. Hogy ez miképpen kerülhet sorra, ama elméletileg kétféle válasz ad­ható: az egyik a reprivatizáció, ami annyit jelent, hogy az állam az állampol­gároktól jogtalanul elvett vagyontárgya­kat természetben juttatja vissza jogos tu­lajdonosainak. amennyiben pedig ez nem lehetséges, teljes kártalanítást fizet. A másik megoldás szerint a köztulajdont azoknak a magántulajdonába kell adni. akik azt képesek megvásárolni, függetle­nül attól, hogy korábban ki volt az adott vagyontárgy jogos tulajdonosa. A Ma­gyar Demokrata Fórum ebben az alapve­tő kérdésben az utóbbi álláspontot fogad­ta el, nem vitatva a reprivatizáció elméle­ti jogosságát, de figyelembe véve az or­szág helyzetét. Ezzel összefüggő probléma a jogtalan vagyonelvételekre vonatkozó igazságlé­tei, a kárpótlás kérdése, amely a repriva­tizáció elutasítása esetén óhatatlanul fel­merül. Az ellenzéki pártok különböző formában, de úgy foglaltak állást, hogy a jogtalan tulajdonelvételekért kárpótlást ne fizessen az állam, míg a koalíció sze­rint nem lehet a múltat anélkül lezárni, hogy valamiféle kártérítést ne kapjanak mindazok, akiktől jogtalanul elvenék tu­lajdonukat. A döntés nem kisebb kérdést érint, mint azt, hogy kik legyenek az új ma­gántulajdonosok. Összhangban a békés rendszerváltozás, a törvényes forrada­lom. a megállapodásos átalakulás ebei­vel azt elfogadtuk, hogy a különböző ügyeskedések — köztük hatalomátmen­tések — révén, de jogszerűen megszer­zett vagyonokat az állami tulajdonból való részesedés során ugyanúgy fel le­hessen használni, mint ahogyan a nem­csak jogszerűen, de erkölcsileg és politi­kailag is kifogásolhatatlan módon szer­zett vagyonokat. Ugyanakkor azt akar­tuk. hogy az állami és a szövetkezeti tu­lajdonból részesüljenek azok is. akik azáltal szenvedtek sérelmeket az elmúlt évtizedek során, hogy jogtalanul elvenék tulajdonukat. Biztosítanunk kell. hogy legalább elszenvedett sérelmeik egy há­nyadának erejéig, ők ingyenesen része­sedjenek a köztulajdonból. Akiktől pedig termőföldet vettek el — és a károsultak túlnyomó többségét ők jelentik — általá­ban teljes kártalanításhoz juthatnak, mert az árverés során elvett földjükkel azonos értékű, illetve nagyságú termőföldet tud­nak szerezni. A kárpótlási törvény azt je­lenti, hogy az állami tulajdon magántu­lajdonná alakítása során a igazságtétel! elemet is figyelembe vesszük. Ez volt az első lépés a stabil demokratikus társadal­mat garantáló széles tulajdonos-közép­osztály kialakítása útján. E középosztály tagjai közt akarjuk látni azokat, akik sé­­: reimet szenvedtek azáltal, hogy jogtala­nul elvették tulajdonukat. A magántulajdoni rendszer kialakítása során a következő fontos lépés a szövet­­? kezeti törvény lesz. amely megteremti az új típusú, magántulajdonon alapuló szö­vetkezeteket, és amely lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezetekben dolgozó parasztok is földtulajdonosok legyenek. A privatizációt — amely eddig jól ha­ladt — gyorsítani kell a jövőben, de eközben azokat a megoldásokat kell előnyben részesíteni, amelyek megaka­dályozzák azt. hogy a köztulajdon értéke alatt kerüljön eladásra. Sürgősen meg kell valósítani a munkavállalói rész­vényprogramot. hogy a vállalati alkalma­zottak is tulajdonosokká váljanak. IV. A diktatúrák szerv es részét képezte az ellenőrzött és irányított nyilvánosság. A demokráciának ezzel szemben lény egé­hez tartozik a sajtószabadság, amely alapvető emberi jog. A demokratikus in­tézmények ellenőrzésében, jó működé­sük szavatolásában óriási szerepe v an a nyilvánosságnak. Kétségtelen, hogy Ma­gyarországon korlátlanul érvényesül a sajtószabadság és ez a demokrácia és így a rendszerváltozás fontos eleme Ugyanakkor az is tény, hogy a felsza­badult sajtót és a közszolgálati médiát a régi rendszerben lejáratott, és a koalíci­óval ellenséges „szakma" képviselőt uralják. Ezért — míg a kormányzati ha­talom ellenőrzésének funkciója maximá­lisan érvényesül—, addig másik fontos feladatának, az objektív tájékoztatásnak a tömegkommunikáció alig tesz eleget A Magyar Demokrata Fórumot ezen a területen mulasztás terheli. Egy eszten­dőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kor­mányhoz közel álló napilap megszüles­sen Miután az újságírók hovatartozása adottságként is felfogható, inkább ártott, mint használt a verbális szembenállás, amit az MDF — egyébként jogos indu­latból — a sajtóval szemben tanúsított. Nem osztom azoknak a nézeteit, akik el­sősorban az MDF sajtópolitikáját hibáz­tatják a kialakult helyzetért, de kétségte­len. hogy mindez mélyítette az MDI r;» az újságírók között eleve meglévő elit t téteket. Az alapvető ok az. hogy az újság­írók közül a hangadók többsége ein c az MDF politikai ellenfeleivel rokonszenve­zett. ezért ők a szabad választásokat ve­reségként élték meg. azt követően pedig a koalíció bukásában reménykedtek, es tevékenységükkel maguk is igyekeztek azt előmozdítani Ez egy olvan pozíció, amelyen taktikus bánásmód, banítkozás

Next

/
Thumbnails
Contents