Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-10 / 8115. szám
szakszervezetekkel rendelkező országba menni, ahol nincs a Svédországhoz hasonló infrastruktúra és szakképzett munkaerő. így aztan az átalakulási folyamat legfőbb teherviselője a munkásság. Kínos ezzel a kérdéssel szembesülni. £n, mint szociológus, a legjobb lelkiismeretem szerint csak azt mondhatom, hogy a munkásság érdekeit felvállaló politikai mozgalom ma nincs Magyarországon, mert senki nem akarja ezeket az érdekeket képviselni. — Lehet, hogy nem véletlen, hogy a szociáldemokrata pártot belülről bomlasztják, és hogy ez egy tudatos gyengítés, lejáratás? — Erről nem sokat tudok, hiszen évente csak három hónapot vagyok itthon, semmilyen párt belső életében nem veszek részt. Nem tudom, hogy a szociáldemokrata pártot kell-e tudatosan bomlasztani, avagy maga is annyi hibát követ el, hogy minden bomlasztás nélkül is szétzilálódik. Hajlamos vagyok a második hipotézist elfogadni.. ,JDe azt mindenképpen látni kell, hogy igen nagy veszélyei lehetnek egy olyan gazdaság- és társadalompolitikának, amelyik nem megy elébe a pusztán szabadpiaci tőkés fejlődésből adódó problémáknak, a megnövekvő társadalmi egyenlőtlenségeknek. Gondoljunk itt mondjuk Németországra, Kelet-Németország esetére, amelyik világosan mutatja, hogy milyen összeomlások követhetik a parttalan piacgazdaságot. Bár a németek valószínűleg megússzák a dolgot, mert mögöttük van egy nagy gazdasági erő. a mi hátunk mögött azonban nem áll senki... — Akkor most merre vegyük az irányt? Ha lemondunk a szociális biztonságról, olyan fokozódó társadalmi feszültségekkel számolhatunk, amelyek könnyen szélsőségek felé sodorhatják az országot. Ezek szerint nincs más út, mint menekülés előre a jóléti államba? — Ez tulajdonképpen nem rossz megfogalmazás, bár én nem vagyok meggyőződve arról, hogy csak a j gazdasági fejlődés magas szinvona-| Ián engedheti meg magának egy társadalom a jóléti állam luxusát. Nézzük például a svéd vagy a finn példát. Svédország a századforduló táján Európa legszegényebb országai közé tartozott. Az 1929—1933-as világgazdasági válságot követően a szociáldemokrata kurzus került uralomra, amelyik egy jóléti államot épített, miközben meghirdetett egy nemzeti gazdaságfejlesztési programot. Svédország a nyolcvanas évek elejére Európában az első két-három ország közé kapaszkodott föl. Am. a skandináv szociáldemokrácia most válságban van, s ez a válság a szociáldemokrácia sikerének a válsága. Teljesítették azt, amit ígértek, és jelenleg zavarban vannak, hogy mit tudnának még csinálni. De ha megnézzük Európa és e világ gazdasági értelemben vett vezető országait, az első öt között négy olyan ország is van, amelyikben az elmúlt ötven esztendőben nagyrészt szociáldemokraták voltak kormányon. Tehát korai lenne a szociáldemokrácia felelt vészharangot kongatni... A piacot konstruálni kell —- Es mi a véleménye a liberalizmusról? — - A közép-európai liberalizmusoknak az a sajátossága, hogy ötfőzik 02 emberi jogi liberalizmust egy meglehetősen naiv nézettel, miszerint a piac, mint egy láthatatlan kéz, mindent megold. Pedig a piac nem az emberi természetből fakadó intézmény, hanem egy történelmileg létrehozott sajátos intézményrendszer, amit a világtörténelemben idáig mindig politikai akaratok — igen gyakran masszív állami intervenciók — hoztak létre. A piac nem a levegőből jön, a piac egy intézményrendszer, amit konstruálni kell. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ki kell nyitni az ablakot és bejön a szabad friss levegő. A piac nem így áramlik be! A piac intézményeit, és azon belül különösképpen a magántulajdon intézményét, amely nélkül piac nem működhet, létre kell hozni. Ez pedig fájdalmas folyamat, mert közben sokan elszegényednek, és nagyon kevesen meggazdagodnak. Mi pontosan ennek a folyamatnak vagyunk a közepében, itt, Kelet-Közép-Európában. A tulajdon éles politikai küzdelmek árán jön létre, a magántulajdon intézményét a politikai erők által kontroll alatt tartott államhatalom konstruálja. A közelmúltban nagy csata zajlott a reprivatizáció vagy privatizáció kérdése körül. Ebben a harcban a régi tulajdonosok veszítettek, a potenciális új tulajdonosok pedig nyertek. - Kelet-Németországban ez valamelyest másként történt. Tehát ez egyáltalán nem egy természetes folyamat hanem társadalmi harc kérdése. Az. hogy kiknek a kezében van az államhatalom, s azt miként használják fel, ez rendkívül fontos kérdés! Cjabb ütközetekben dől majd el, hogy a régi menedzserek vagy az egykori pártvezetők hozzájutnak-e az aránylag olcsón szétosztásra kerülő állami tulajdonhoz. Lengyelországban szó van arról, hogy aki valaha a lengyel kommunista párt vezető munkatársa volt, azt megpróbálják több évre kirekeszteni a vagyonhoz jutás lehetőségéből. Tehát az államhatalom avatkozik közbe, hogy ki legyen és ki ne legyen tulajdonos, ki legyen a társadalomnak az az öl százaléka, aki a termelő töke 70—80 százalékának a tulajdonosává fog válni. — Tiszta piacok soha sehol a világon nem működnek. A piacok mindig kiegészülnek egyéb intézményrendszerekkel. * — A tiszta piaci rendszer teljesen működésképtelen. A piacok kudarcokat termelnek, és ezeket a kudarcokat egyéb gazdasági mechanizmusoknak kell korrigálniuk. Legvilágosabb példa erre a lakás. Olyan társadalmat meg nem próbált az emberiség, ahol a szabad munkaerőpiacokon olyan munkabéreket tudott mindenki megszerezni magának, amivel a piacon tisztességes lakást tudott volna vásárolni vagy bérelni magának. Most vagy elfogadjuk azt, hogy a társadalom egy része kunyhókban, viskókban lakik, a hidak alatt alszik, vagy nem fogadja ezt el a társadalmi igazságérzetünk, s azt akarjuk, hogy mindenkinek. minden gyereknek,' öregnek és szegénynek a feje fölött legyen fedél. Ez utóbbi esetben valami módon az állami költségvetésnek bele kell avatkoznia a piaci folyamatba. Ugyanez áll az egészségügyre. Nem volt és nem is lesz soha olyan gazdaság, ahol a munkaerőpiacokon olyan jövedelmek lenné-
