Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-10 / 8115. szám

I Tanácskozott az MSZOSZ, a társadalom legnagyobb szervezete Horn: csak a tagság legitimálhat szakszervezeteket te IMUto­„Európában nálunk a legnagyobb arányú a munkavállalók szervezettsége” — állapította meg Horn Gyula, a szocialista párt elnöke a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének tegnapi tanácskozásán, ahol vendégként tartott rövid hozzászólásában a jelenlegi parlamenti munka kritikájával kötötte össze a magyar szakszervezetek kérdését. „A ránk kényszerítetl tagdíjpro­cedúra eredményeként (és ellenére) eddig mintegy 1,1 millió aktív dol­gozó aláírása erősítette meg: to­vábbra is az MSZOSZ tagja marad ”—jelentette be megnyitó beszé­dében Nagy Sándor a szakszerve­zet elnöke. „így most Magyaror­szág legnagyobb társadalmi szer­vezeteként kérjük tárgyalóaszatal mellé a kormány, a parlamenti pár­tok, az Érdekegyeztető Tanácsban képviselt munkavállalói és munka­adói oldalon képviselt szerveket.” A többezer résztvevő, köztük olyan meghívottak, mint Hilde Sei­ler, az Osztrák Szakszervezeti Szö­vetség (ÖGB) alelnöke, parlamenti képviselő, Horn Gyula, az MSZP elnöke. Kovács Mózes a Mun­kásszövetség vezetője, valamint a SZÉF, az ÉSZT az Autonóm Szak­szervezetek és a Szolidaritás meg­hívott képviselői előtt Nagy Sán­dor a sajtóban sokszor emlegetett forró ősszel kapcsolatban kijelen­tette: szakszervezete nem konfron­tációra törekszik, hanem tárgyalni kíván, nem ért egyel a minél rosszabb helyzetre spekuláló han­gokkal. A szakszervezeti vagyon­­bevallásra vonatkozó törvényt al­kotmányellenesnek tartó MSZOSZ tagszervezetei közül néhány meg­küldte az Állami Szőámvevőszék­­nek a vagyon bevallására vonatko­zó íveket. A tagság 12 százalékát kitevő „engedetlenségről” az elnök úgy vélekedik, hogy ez csak felér­tékeli a többi tagszervezet szuve­rén döntését. A továbbiakban az elnök kitéri a szakszervezeti törvények nemzet­közi visszhangjára. Elmondta, hogy löbbszáz tiltakozó levél érke­zett a parlamenthez a törvény el­fogadása után, ez a tény azonban valamilyen okból mindmáig nem kapott kellő nyilvánosságot. Ugyanakkor „az Operenciás-tenge­­ren is túlra kellett mennie a tör­vényhozóknak, hogy a törvényeket támogató szervezeteket megtalál­ják.” Nagy Sándor rendkívül fon­tosnak tartotta ezügyben a nemzet­közi szolidaritást, de nem késett hangsúlyozni: a magyar szakszer­vezetek nem kiívánnak visszaélni az ebben megnyilvánuló erővel. Az elnök tapssal jutalmazott vi­taindítója után a hozzászólások kö­vetkeztek. A hozzászólók egyike szorgal­mazta a politikai erőkkel keresen­dő kapcsolatot, a lehetséges szö­vetségesek megismerését, megnye­rését tartotta rendkívül fontosnak. Értellcn moraj fogadta viszont azt a hozzászólást, amiben egy szak­­szervezetei bizalmi igényét fejezte ki: munkakapcsolatot kívánna kia­lakítani a LIGA egy tagszervezté­­vel, azért, hogy legalább a szak­­szerveztek ne marakodjanak egy­más között. Megdöbbentő az az ellenérzés és utálat, amit a politikusok a mun­kavállalókkal szemben érzenek — fogalmazott a Dunai Vasmű szak­szervezeti titkára —, az az érzéket­lenség, amivel a végkielégítés ügyének tárgyalását leszavazták a parlamenti képviselők. Egyenesen cinikus a magatartás annak fényé­ben, hogy ma naponta ezer ember kerül az utcára. A továbbiakban el­mondta, hogy tagságuk nem csök­kent, és megjegyezte: nem áll módjában a Vasas tagdíjait a VIKSZ rendelkezésére bocsátani, mert azt szociális segélyekre és a sztrájkalapra gyűjtik. Egy másik hozzászóló kifogá­solta, hogy a Nemzetközi Munka­jogi Szervezet 149 munkajogi egyezményének kétharmada nem szerepel a Munka Törvénykönyvé­ben, azaz a magyar állam mindmá­ig késlekedett a civilizált orszá­­gokkban elfogadott egyezmény ra­tifikálásával. A megszólalók többsége egyéb­ként kiállt azon véleménye mellett, hogy a szakszervezetek közölt való választás körülményeinek megha­tározása éppúgy a tagság belügye, mint a tagdíjak kérdése. Hilde Sailer asszony hozzászó­lásában kiemelte: szövetségük kie­melt fontosságúnak tartja a kelet­európai független szakszervezetek újraélesztésének támogatását. Horn Gyula önkritikával kezdte beszédét, beismerve, hogy másfél év óta először van jelen szakszer­vezeti ülésen. A továbbiakban el­mondta, hogy rendkívül aggasztó­nak tartja, az országban zajló foly­­matok irányát. Megkezdődött a gazdasági rendszerváltás politikai előkészítése anélkül, hogy a legé­­rintettebbeket megkérdezték volna. Minden józan politus fel kell lép­jen a törekvés ellen, hogy ma vala­mennyi teher a bérből és fizetésből élőkr&háruljon. A szocialista poli­tikus kifogásolta, hogy kizárólag politikai koncepció alapján szület­tek meg gazdasági döntések. így utalt az egyházi ingatlanokra vo­natkozó törvény és a kárpótlási tör­vény visszásságaira. A kétszeres József Attila díjas író-képviselő le­gutóbbi parlamenti indítványáról megjegyezte, hogy muszáj komo­lyan venni, mert a gyakorlat szerint a vasárnapi rádióműsorban elhang­zó véleményei hónapokkal később mint törvénytervezet térnek vissza a parlamentbe. A be nem vallott vagyonról szólva elmondta, hogy bár képvi­selőként nem támogathatja a tör­vény megsértését, de minden tör­vényes eszközzel el kívánják érni annak visszavonását: pártjuk bead­ványa is az Alkotmánybíróság asz­talán fekszik már. •Ó-V.J. Ln 'ar Hírlap, *391. Szeptember

Next

/
Thumbnails
Contents