Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-10 / 8115. szám

Kiss Endre — Krasznai Zoltán

Magyar Hírlap, 1991. Szepteirber 5.

I

A magyar demokrácia utolsó esélye

Az ..Alkotmányos válság felé?” című cikket Debreczem József MDF-képviselő írta alá. Gondolatmenete. nyelvezete azonban inkább hivatalos állásfoglalásnak, stratégiailag végiggondolt, pszichológiai hatásokra is ügyelő politikai tűzvezetésnek tűnik, mint egy, az eddigiekben az alkotmányjog és a filozófiai hatalomelmélet kérdéseiben kevéssé elmélyültnek mutatkozó képviselő spontánul megfogalmazódó, személyes véleményének. Nagy vonalakban idézi fel a „kisstílű, féltékeny, hatalomvágyó és erőszakos” miniszterelnök és a , jó” köztársasági elnök közvéleménybeli kettősségét. Elegáns mozdulattal, bizonyítékként mutatja fel a köztársasági elnököt magasztaló vélemények bokrétáját (elgondolkodtató filológiai gesztus!). Hosszan fejti ki a köztársasági elnök „valóságos” legitimációját. Az „ellenőrizhetetlen hatalom” kiiktatásának jegyében a köztársasági elnök „hatalmát” akarja korlátozni. A fennálló helyzetért a paktumot teszi felelőssé, de nem kerüli el a taxisblokádot sem, amely az „első nyugtalanító jel” volt számára (nem a valóságos blokád, természetesen, a maga valóságos okaival, hanem a köztársasági elnök „szerepe" a blokád sodrában). Nem marad el a következő trauma, a visegrádi találkozó sem, ahol ismét a köztársasági elnököt marasztalja el, amennyiben „nem elégedett meg a maga szerepével”. A későbbi gondolatmenet sem tér le erről az útról: sorra-rendre tudjuk meg a koalíciós kormánynak, az MDF vezető körének és magának a cikkben „kisstílű"-nek stb. aposztrofált miniszterelnöknek az elmúlt időkben elkövetett kritikus tévedéseiről és hibáiról, hogy mindegyikük mögött a köztársasági elnök állt (további citátumok: hadseregvezetés, a médiumok alelnökei). Az eredmény frappáns: nem a végrehajtó hatalom képviselői irányították az elmúlt időben a magyar politikát, hanem az önmaga jogain túllépő köztársasági elnök. Közel tehát a megoldás az elmélet előnyös fényében: a kormány hibái nem-létezővé válnak, s még a hibák „valódi” oka is kiküszöbölhető lesz egy szimpla alkotmánybírósági határozattal.

A magyar demokrácia eddigi teljes története, paktumostól-blokádostól, Debreczeni József dióhéjában egységes és összefüggő folyamatként jelenik meg. Debreczeni József dolgozata meg van verve a koalíció

egészének farkasvakságával. Nem látja önmagát kívülről, s „ezért nem érzékeli kitörési hányának illegitimitását sem. A koalíciós kormánynak, az MDF vezető körének, illetve magának a miniszterelnöknek nincs alapja arra, hogy megkérdőjelezzék a köztársasági elnök legitimitását. Vajon az alkotmányellenes-e, hogy a

tott „külső” kép teljes hiánya, az egyes helyzetek „külső" szemmel történő értékelésére való képtelenség. Egykor, némi naivitással, kivételnek tekintettük Csengey Dénesi, aki szívós aktivitással egyenesen kényszeríteni akart másokat, hogy az ő szemével lássanak történelmi folyamatokat és eseményeket, azaz a

„Vajon az alkotmányellenes-e, hogy a köztársasági elnök részt vett a visegrádi találkozón vagy inkább az alkotmányellenes, hogy néhány napja meghirdették a „rendszerváltás ellen vétők” megbüntetésének programját? Nóta bene: a köztársasági elnököt e logika alapján habozás nélkül a rendszerváltás ellen vétők körébe sorolta a Debreczeni aláírta gondolkodásmód.”

köztársasági elnök részt ven a visegrádi találkozón vagy inkább az alkotmányellenes, hogy néhány napja meghirdették a .rendszerváltás ellen vétők” megbüntetésének programját? Nóta bene: a köztársasági elnököt e logika alapján habozás nélkül a rendszerváltás ellen vétők körébe sorolta a Debreczenkaláírta gondolkodásmód. Nem az a lényeges ugyanis, hogy esik-e szó az alkotmányban taxikról vagy alelnökökről, aminthogy az ószövetségben sincs szó kamatlábakról. A lényeges az, hogy a Magyar Nemzet-ügy, a munkástanácsügy, a (nem egy) Jeszenszky-ügy, a Trianon-emlékmű-ügy, a tévé-ügy, a taxis blokád, Visegrád és egy sor más „ügy” után nyílt abszurdum az, hogy ,a hatalom ellenórizetlenségé”nek jelszavával kikezdjék a köztársasági elnök integritását. S ha Debreczeni a mából visszapillantva az MDF—SZDSZ paktummal hozza kapcsolatba a köztársasági elnök szerepkörének kialakulását, különösen abszurdnak érezzük azt, hogy elfelejti megemlíteni az ebből a paktumból az MDF-ra származott előnyöket, nem utolsósorban azt, amelynek az MDF-kormány a körülményekhez képest nyugodt országosának EGÉSZET köszönheti.

Debreczeni József gondolatmenete valóságos állatorvosi ló módjára foglalja össze azt az MDF-világképet, ami az elmúlt év magyar politikájának legfontosabb s a magyar demokrácia eddigi sikertelenségének ha nem is egyetlen, de legfőbb oka volt. E világkép egyik elemét már említettük, s ez az önmagáról alko„nekem higgy és ne a saját szemednek” — elvet. Nos. azóta kiderült, hogy ez a felfogás határozza meg az MDF magatartásának, lelkiségének egész vonalvezetését is. Nagyon is ide tartozna annak elemzése, hogyan kristályosodott ki ez az MDF-mentalitás és -lelkiség, mennyire származott magukból a tömegekből és mennyire következett a politikai küzdelmek eltorzulásából. Napjaink kiélezett helyzetében ezen okok elemzésénél fontosabb a köztársasági elnök aktuális ügyének intellektuális háttere. Mindezen tulajdonságokkal szervesen összefonódva, talán a Werbőczy-féle mély hazai hagyományok valamelyikének sugallatára az MDF-politika előszeretettel próbálta a valóságos társadalmi folyamatokat jogi érveléssel kizárni és kriminalizálni. S itt minden egyes elemnek nagy szerepe van. A társadalmi folyamatok minden demokráciában elsősorban társadalmi folyamatok és csak sokadik megközelítésben bűnügyek. A taxis blokád kezdetétől fogva azonban az MDF válságkezelése kimerült a kriminalizálásban és marginalizálában. Társadalmi folyamatokat kriminalizálni eleve kétes és improduktív vállalkozás, különösen az egy demokratikus társadalomban. Talán nem bennünk van az érzékelési hiba, ha a köztársasági elnök elleni Debreczeni-jegyezte fellépést is e kriminalizáló stratégia részének tekintjük. A társadalmi-politikai mozgalmak és akciók nemhogy nem kriminalizálhatok. de szerves részei a társadalom valóságos politikai életének Belgi-