Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-02 / 8110. szám
délutáni Fidesz-sajtótájékoztatón, megkérdeztük^ vajon a fiatal_demokratákszehrit a' Íbrmiínyzat szákmaT hibái jellemzik acjegybankra vonatkozó tervezetet vagy inkább a ‘politikai befolyását kívánja növelni az elfogadtatás után a beterjesztő kormányzaL A két közgazdász helyett ! azonban Orbán Viktor frakcióvezető 1 fejtette ki véleményét. Az egykori reformkommunisták szemléletmódjának tartja a képviselő azt, hogy a politikának a jegybanki törvényt csak szakmai szempontok szerint, politikától elvonatkoztatva lehessen megalkotni. Csakhogy a világon mindenhol pártpolitikai szempontok érvényesülnek itt is. Tehát a kérdés úgy helyesebb: az egyes politikai erők mennyire tudják érvényesíteni a szakmai szempontokat? Egyszerűen naivitás tehát azt képviselni, hogy gazdasági kérdésekben ne lehessenek pártpolitikai megfontolások. Hiszen politikai pártok képviselik a gazdasági akaratot a törvényhozásban. Egyáltalán nem véletlen az a kormányzati szándék, hogy a jegybanki vezetésnek kinevezésében is megjelenjen a kormányakarat. A Fidesz-álláspont persze világos, a jegybank önállóságát szorgalmazzák. S az MNB profilját is pontosan le kell fektetni, meg kell határozni a törvényben. A Fidesz tehát nem a kor-' mány álláspontján van a jegybankkal szemben, avagy fordítva, hanem a saját idevágó koncepcióját képviseli. A kereskedelmi bankok privatizációja a pénzintézeti törvénytervezet kapcsán alighanem roppant élénk vitát vált. majd Id a T. Háztan. A Fidesz nézetei itt is markánsan megjelennek, tegnap ennek ugyancsak hangot adtak. A kor- . mányzati elképzelésekkel ellentétben ők nem a 25 százalékos külföldi tulajdonba adást, hanem annál lényegesen kevesebbet, tízszázalékos mértéket tartanak szakmailag indokoltnak. De ennél problematikusabbnak látják, hogy a kormányzat sem a privatizálás üteméről, sem a menetéről nem készített és nem hozott nyilvánosságra tervet. De nem szabad szem elől téveszteni, hogy a hálózatos nagy bankok számos gaz- * dasági probléma hordozói is, ezért szükséges lenne egy komplett bankprivatizációs csomag elkészítése is. A bukás felé Orbán Viktor tegnapi megjegyzése, ami szerint a pártok politikai aka-, rata, érdekérvényesítő szándéka érvényesüljön & gazdasági törvényalkotásban, összecseng a Szabad Demokraták Szövetségének ugyancsak tegnap tartott sajtótájékoztatóján •> hallottakkal. Itt figyelmeztették a közvéleményt arra, hogy a Kupaprogram bukásra ítélt, ha úgy halad tovább, mint eddig. Pedig sokat vártak a pénzügyi szakembertől amikor tavasszal bemutatta terveit. A négy esztendőre szóló elképzeléseknek - az SZDSZ szerint - az első pillanatban is voltak következetlenségei, már csak azért is, mert ráépültek a kormánypártok ideológiájára. Csakhogy'az eltelt hónapok azt igazolták, hogy sokkal nagyabb baj van a program végrehajtásával. ,Mélkül bakik meg, hogy megkeidődört volrut'~ állította Soós Károly Attila. S nem csak a késlekedés a gond. Hanem az is; hogy a célokban fellelhető pozitívumok ellentétes előjellel jéhctek meg. Az SZDSZ mérleget vont a Kupa-programban is szereplő gazdasági törvények létrehozatala üteméről. Megszületett, ugyan a számvitel*, az önkormányzati tulrydonról szőlő, a volt egyházi ingatlanok helyzetét tisztázó, a kárpótlási, a foglalkoztatási és a koncessziós törvény, hamarosan szavazni lehet a csődtörvényről is. Az Országgyűlés - és ez érdeme is - minden törvényt megalkotott, amit beterjesztett a kormány. A baj, hogy csak ennyit tett le június közepéig a törvényhozás asztalára. S ha nem lett volna annyira elhúzott és nehéz a kárpótlási törvény vitája, akkor munka nélkül maradt volna a T. Ház. A kormányzat az 1991-re tervezett gazdasági törvényekből tizenötöt eddig még nem nyújtott be. Ezek: a privatizációs, a föld-, a kincstárivagyon-, az állam vállalkozói vagyonának működtetéséről szóló, a személyi és a társasági jövedelemadóról, az általános forgalmi adóról, a földadóról szóló törvények, a munka törvénykönyve, két további kárpótlási törvény, a távközlési és a frekvenciatörvény. A Kupa-program szerint agresszív fellépésnek kellett volna következnie az infláció ellen. Az állam túlzott költekezése azonban továbbra is gerjesztője az inflációnak, s az államháztartás reformtervei ezt egyelőre nem ellensúlyozzák. Az SZDSZ adatai szerint az infláció gyorsulása a tendencia: 1991^ első félévében a fogyasztói árak 35,7 százalékkal -1990. első hat hónapjában „csak" 28,9 százalékkal - voltak magasabbak, mint egy évvel korábban. Az idén júniusban pedig 38,6 százalékos volt az egy évvel korábbihoz képest A második félév tehát a Kupa-proram jegyében indult a hétfői és a keddig plenáris ülés a gazdaság jelenét és jövőjét hivatott szolgáim. De vajon a Kupa-programot lehet-e még Kupa-programnak nevezni? (gergely) * . (MTI) Soós Károly Attilával vitázik Cinkotai János kormányfótanácsos, aki szükségesnek tartotta az alábbiak közlését. „Az év első hat hónapjában a fogyasztói árszint valóban 35,7 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év azonos időszakában. Ebből azonban az 1991. év során bekövetkezett árváltozásoknak 1991 évet terhelő hatása csak ennek mintegy fele, 17,4 százalék, a másik fele, a múlt évben bekövetkezett áremelkedések áthúzódó hatása 15,6 százalék. A múlt évben az árszint 28,9 százalékkal volt magasabb, mint 1989-ben. Ehhez képest az 1991. évi gazdaságpolitikai programbaan előirányzott 35-38 százalékos mérték matematikailag valóban nagyobb szám és ez az infláció gyorsulását jelzi. A statiszikai adatok mélyebb szakmai elemzése azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ha ugyanis úgy az 1990-ben, mint az 1991. évben az év/év alapon számított inflációs rátákat megtisztíjuk a központi intézkedések hatásától, azt tapasztaljuk, hogy a piaci áremelkedések hatására hónapról hónapra bekövetkező árszintnövekedési ütemek havi átlaga 1990-ben 1,4 százalék volt, 1991-ben várhatóan 13 százalék lesz. Különösen plasztikus a kép, ha januártól júniusig a hónapról hónapra bekövetkezett növekedési rátákat vizsgáljuk. Ezek a következők: január 7,5 , február 4,9 , március 3,7 , április 2,4 , jnájus.22 és június 2,1 százalék. Júliusban júniushoz képest várhatóan Z százalék alátti növekedés következik i be. Rendkívül kedvező tehát különösen az utolsó három hónap fogyasztóiár-alakulása, ami az infláció gyorsulásának és az inflációs várakozásokon alapuló áremelések gyakoriságának megtorpanását bizonyítja. Ugyanezt tükrözik a havi termelői árindexek is. Január 8,4, február 3,6, március 1,7 , április 0,6, május 0,6 és június 0,5 százalék. A termelői áralakulásból is látható, hogy a fogyasztói árakra az év hátralévő hónapjaiban is csökkenő nyomás nehezedik. A fentiek alapján állítható, hogy 1991-beh hosszú évek óta először sikerül az inflációt a gazdaságpolitikai program keretei között tartani Az 1991-ben bekövetkező árszintnövekedés értékelésénél továbbá figyelembe kell venni hogy a 35-37 százalékos ütemből 12 százal&ot az Öbölválság miatt bekövetkezett energiaemelkedések, illetve ehhez kapcsolódva a támogatások megszüntetése okozott. Ugyancsak objektív okokra vezethető vissza az is, a KGST megszűnése mint a dollárelszámolásra való ántii/k további mintegy 3 százalékos árszintnövekedést idéz elő a magyar gazdaságban. Ha ezekkel a tényezőkkel nem kellett volna számolni, akkor már az - 1991. évi inflációráta is csökkenő teadenciát na «áthatott volna."
