Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-20 / 8101. szám

168 Óra, 1991. augusztus 13.

Felháborodás Erdélyben

Átvágott szavak

Helyreigazítás-interjú

Az Ellenpontok című. eredetileg szamizdat kiadványról nyilatkozott a közelmúltban e lap egykori szerkesztője, kutatója. Az említett rádióbeszélgetés elhangzása után az interjúalanyt támadások érték. Kivált egyik marosvásárhelyi kollégája vonta kétségbe bírálatában, hogy a nyilatkozó Molnár Jánosnak annyira köze lett volna ehhez a kiadványhoz, mint azt állította. Ám a legnagyobb vihart az kavarta, ahogyan Sütő András neve is szóba került. Molnár János úgy vélte: a konfliktusok feloldásához korrigáló beszélgetésre van szükség, hiszen az ő szavait - úgymond - „a vágás ördöge” tette félreértbetővé. Lantos Gabriella készítette az újabb interjút.

I- A Gondolat-jel július 14-1 adásiban elhangzott beszélgetésünk után önt mind nyilvánosan. mind személyesen számos támadás érte. A kisebbségi magatartásmodellek kérdésében olyan darázsfészekbe nyúltunk, amely több érzékenységet sért, mint hittük. Mit gondol, mi lebet ennek a hátterében? - Először is arra kell utalnom, ami a 168 óra című lapban szövegszerűén megjelent. Ugyanis a legfőbb zavart, szerintem, az okoztalhogy az Interjú ott ilyen alcímet kapott: Sütő. a reformkommunista? Ilyet én soha nem állítottam.

(A lap sem! Ez csupán egy alcímbe foglalt „költői kérdés" volt. - A szerk.)

Valójában arról volt szó, hogy a 80-as évek elején azok. akik addig felemelték szavukat kisebbségi érdekvédelmi kérdésekben - Király Károlyról és Sütő Andrásról beszéltem nem haladták meg azt a terminológiát, amelyet maga a rendszer is használt. Tatén a reformkommunista terminológiáig jutottak el - mondtam én. Ez pedig - kelet-európai viszonylatba helyezve - aligha róható fel bűnükként, hiszen abban az időben akár büszke is lehetett az, akit, úgymond, a reformkommunizmus vádja ért - az ellenkező oldalról. Az a tény, hogy ők abban a fogalmi rendszerben próbáltak valamit elérni a nemzetiségi lét megkönnyítése érdekében, semmit sem von le sem Király Károly politikai magatartásának jelentőségéből, sem pedig Sütő irodalomtörténeti súlyából. Még kevésbé későbbi politikai szerepvállalásuk értékéből.

Szintén „a vágás ördögének” tulajdonítom, hogy az a látszat keletkezett: az Ellenpontok a sajátosság méltóságának fogalma, eszmerendszere ellen irányult volna. Pusztán arról volt szó. hogy a sajátosság méltóságának eszmekörében gondolkozók számára ez az eszmekor egy bizonyos cselekvési korlátot is jelentett. Magával a ténnyel, hogy az ellenpontosokkal együtt vállaltak az illegalitást, már túllépték ezeket a korlátokat és legyőzték azt a tehetetlenségi tényezőt, amely a legális kísérleteket jellemezte.

Harmadjára: az elhangzott szövegben megjelent gondolatok - amelyek a sajátosság méltóságáról, annak kritikájáról, illetve a szamizdatosok megjelenéséről szólnak - nem tőlem származnak. Ezeket csupán idéztem, megjelölve a forrást is. Azáltal, hogy az idézetek

forrása kimaradt, úgy látszott, mintha ezeket az eszméket én találtam volna ki, és saját magamnak tulajdonítanám őket. A vádak jó része ugyanis azt tartalmazta, hogy másoktól elorzott érdemekkel, akarok d'^ekedni.

I- A támadások egy része arra irányult, ahogyan ön a magy arságtudat, illetve a nemzetkép kérdéséről nyilatkozott Akkor tehát valójában miként is közelid meg ezt a kérdést?- Az a megfogalmazás adott okot az elutasításra. hogy azt állítottam: némely néprétegek magyarságtudatuk megfogalmazásában sajátos magyar faji tulajdonságokra akarnak építeni. Azok. akik azt mondják vagy írják: ezzel alkalmat adok arra. hogy fasisztának, rasszistának bélyegezzenek egy eszmekört, figyelmébe ajánlanám a Magyar Értelmező Kéziszótár megfelelő szócikket. Maga a szótár is tartalmazza ennek a fogalomnak több értelmezései, ami nyilván félreértésekre adhat okot. Egy másik nagyon érzékeny kérdés: a nemzetképé. Hogy milyen nemzetkép él az erdélyiekben, arról sokat lehetne vitatkozni. S mivel a kérdés az Érdélyben élő értelmiség felelősségét is érinti, ez bizonyára sokakat zavar.

Kétségtelen tény azonban, hogy sok helyen, különösen az elszigetelt népcsoportok körében, nagyon korszerűtlen nemzetkép él. Más kérdés, hogy ez nem az ö bűnük. Annak lehet betudni, hogy a magyar történelmet nemzedékek során át csak tiltott forrásokból ismerhették meg. Tehát nyilván ezek a források határozták meg ezen néprétegek gondolkodását is. Azok pedig, akik pusztán az iskolai tananyagból ismerhették meg önmagukat mint magyarokat - akár kultúremberként, akár történelmi lényként-, azoknak teljesen torz, hamis képük van vagy semmilyen képük nincs arról, mi is a magyar nemzet valójában.

I- Az az újszerű megközelítési mód. ahogyan óo a kisebbségi létről gondolkodik, nem előzmény nélküli az erdélyi szellemi életben, de máig komoly sebeket üt Szabad-e hát _aktnálDolitkaT" megfontolások miatt szőnyeg alá söpörni ezt a kérdést?- Megdöbbentő, hogy az úgynevezett diktatúra idején is ugyanilyen indoklásokkal hárították el ezen kérdések elemzését. Pedig soha nem volt még jobb alkalom az erdélyi magyarság számára, mint manapság, hogy végre tisztázza: mi is történt vele 1945-től, errefelé. Különösen azért szükséges ez. mert ez volt az a korszak Erdély történetében, amelyben odáig fajult a belső utasítási rendszer, hogy már csak telefonon közöltek drasztikus mtezkedeseket. Tehát dokumentáris nyoma nincs is annak, ami valójában történt. Mindezt tehát addig lehet feltárni, amíg élnek azok az emberek, akik ebben - bármilyen módon, bármelyik oldalon - részt vettek.

Az a része a román társadalomnak - akár a sajtóról, akár politikai tényezőkről legyen is szó amely támadja az erdélyi magyarságot, nem azért támadja, mert különböző kérdéseket tisztázni akar. hanem létjogosultságát is annak tulajdonítja, hogy a magyarság ellenében megnyilvánuljon. Ezért hát semmilyen módon nem szabad megakadályozni a magyarságot abban, hogy a maga biztos alapokra helyezett történeti tudatát kialakítsa. Nem lehet tiszta jövőképet felvázolni a következő generációk számára, ha nem ismerjük a maga konfliktuózus valóságában a közelmúltat, vagy akár a jelent is. Nagy bűn lenne, ha ezt a történelmi pillanatot elszalasztaná az erdélyi magyarság.

I- A Magyar Nemzet augusztus 1-jei számában Maros Barna furcsa hangnemű írást jelentetett meg. Lebet-e ezekről a kérdésekről ilyen módon tárgyalni?- .Arra emlékeztetett ez engem, ahogyan annak idején azt a néhány ellenzékit, aki Erdélyben próbált működni, támadták. Nem tudom elképzelni, hogy Marosi Barna ne ismerné Erdély szellemi es földrajzi térképét, s ne tudná azt, hogy Borossebes vagy Tamáshida milyen messze fekszik azoktól a kulturális központoktól. amelyeket kulturális központnak tekint az erdélyi köztudat. Nem tudom elképzelni azt sem, hogy Marosi Barna ne tudná: a lelkészek hiánya, az üres parókiák sora nem azért vált ténnyé, mert én, a Jcibic”, a „karrierista", a „hazug", elmentem onnan. Ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy ott államilag korlátozták a lelkészképzés lehetőségeit. Érdekes módon akkor ez Marosi Barnát nem foglalkoztatta. Sok mindent lehetne még felsorolni abból, hogy minek kellett volna foglalkoztatnia egy újságírót vagy riportert annak idején Erdélyben, de erre a méltatlan és durva hangnemre nem kívánok hasonló személyeskedő és durva hangnemben válaszolni.

Mégis tudom, mindez, sajnálatos módon, úgy hangozhat, mintha mentséget keresnék mindarra, amit elmondtam. Ezért szeretnem jelezni, nem zárkózom d a továbbiakban sem a létfontosságú kérdések megvitatásától. Függetlenül attól, hogy azokat Magyarországon vagy Erdélyben fogalmazzák-e meg. Hangsúlyozom azonban; a személyeskedő és mocskolodó hangnem semmilyen eredményre nem vezethet.