Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-20 / 8101. szám

Pesti Hírlap, 1991, augusztus 9.

NEGYVEN Év magyar mérlege | Bibó István Jellemzése

Akik megalapozták a diktatúrát (IV.)

A szerző tegnap a Katonapolitikai Osztály állományának összetételét derítette föl szociológiai vizsgálódásával. A mai folytatásban az ostrom után kialakult helyzetet, s ebben a Katonapolitika szerepét jellemzi Bibó István, Földy Lajos és Dénes Béla tanúságtételével.

V<

I A közelmúlt egyik legnevesebb magyar gondolkodója, akit > jnostaná». ban sokat idéznekrBibóiÚtván Így 1 jellemzi az • ostrom' után' kialakult - ^helyzetet: ..

S «Lyon körülmények között vélt súlyos problémává a zsidóknak az / .egész számonkérési eljárásban való hivatalos szerepe. A számonkérésben az ügyek híréiként a nyomozás és ítélkezés különböző szakaszaiban szerepelt annyi zsidó vagy zsidótörvények által érintett személy, hogy ; ennek alapján tapasztalati támpon;1 tót‘is kapott s komoly visszhangra számíthat az a beállítás, hogy az ! 1 egész számonkérés lényege tulajdonképpen az, hogy mo6t — a múlt visszatprlásaként, amikor magyarok ítélkeztek a zsidók felett — zsidók ítélkeznek a magyarok felett. Ennek a beállításnak a veszélyességét hamar felismerték, sokan azóta nem is egyszer hivatalosan és nem hivatalosan /.../ A kormányzat körében íb hamar kialakult az a törekvés, hogy ezekre a posztokra minél több nem zsidót kell keresni. Azt azonban nem volt bátorsága senkinek sem kimondani, hogy abban a percben, amikor egy olyan szemléletnek akárcsak a veszélye is fenyeget, hogy a zsidóüldözésekkel kapcsolatos igazolás, népbíráskodás a zsidók bíráskodása, abban a percben nem azt kell alapul kimondani, hogy lehetőleg minél több nem zsidó szerepeljen ezekben az eljárásokban, hanem egyenesen és nyugodtan azt, hogy a uidóüldötések számonkérésére vonatkozó különleges bíráskodásban az ügyek bíráikent _ akár kezdeti, akár végső fokon — zsidók és zsidótörvények által érintett emberek egyáltalán ne vegyenek részt. A-/ ,

Azt állítani azonban, hogy annál, az azelőtt esetleg nem is politizáló, polgári vagy kispolgári munkaszolgálatosnál, aki hazajött arra, hogy egész családját elpusztították s ezek utón beállt a számonkérés apparátusába vallatni, nyomozni és ítélni, annál ebben a minőségben teljesen lényegtelen az ő zsidó megalázottsága és szenvedése, hanem egyszerűen egy magyar demokrata a sok közül, aki a fasizmus elleni harcban tehetsége szerint részt vesz, ez a legenyhébb szóval mondva fikció. /.../ Mert hiába szögezték le hangosan és nyíltan is nemegyszer, amiKUBINYI FERENC

kor a szómonkérő apparátus összeállításáról és emberek sokaságának ebbe való beállításáról volt szó, hogy attól, hogy valaki faji üldözött volt, még nem bizonyos, hogy demokrata is, azért végül gyakorlatilag mégis oda lyukadt ki minden illetékes, hogy zsidóknál és zsidótörvények által érintetteknél mégiscsak kevesebb veszélye volt és van annak, hogy az ítélők utóbb nyilas pártszolgálatosként lepleződnek le. A gyakorlatban tehát bekövetkezett itt is a zsidóság és a demokrataság azonosítása" (vö. Bibó István összegyűjtött munkái. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadása. Bern, 1982. 2. kötet 487-489. o.J.

Földy Lajos és Dénes Béla tanúsága

Következzen most annak a véleménye, aki nagyon jói ismerte a Kat.pol. belső körülményeit:

„Én tehát, mint Pálffy helyettese, főleg adminisztratív ügyekkel foglalkoztam, a csoport munkájának szervezésével és szakszerűvé tételével. A beosztottak főképpen fanatikusan üldözték mindazokat, akik a zsi- \ dók ellen bűncselekményeket követ-1 ték el, vagy állítólagos bűncselekményeket követtek el, és rengeteg visszaélés volt. Igen sok munkámba került az, hogy ezeket a visszaéléseket — lehetőség szerint — megszüntethessen, ne üssék-verjék a foglyokat, ne zsúfolják össze a pincébe, mint a heringeket, és így tovább" (Földy Lajos^ vezérőrnagynak, Pálffy György helyettesének, majd utódjának megjegyzése. I. m. 29. o ).

Végezetül a Katonapolitika tisztjeinek és nyomozóinak megítélésé-’ hez hozzátartozik még az alábbi megállapítás:

„/.../ Én magam a Magyar Cionista Szövetség társelnöke és a Pesti Izraelita Hitközség egyik elöljárója voltam. A../ Kezdettől fogva szerkesztőbizottsági tagja voltam az Uj Életnek, a magyarországi zsidóság hetilapjának is. I...I Máig azt vallom, hogy a kommunista zsidóknak semmi közük a zsidósághoz. Még akkor 6em, ha történetesen Izraelben is vannak kommunisták! Árulók mindenkor és minden népnél voltak és lesznek. Quislingre nem azt mondták, hogy norvég, hanem azt, hogy nácibérenc. És Kádárra sem azt, hogy magyar, hanem azt, hogy kommunista. A../ Az egész világ értő köz, véleménye tudja, hogy Kaganovics és Rákosi réges-régen nem zsidók, nemcsak azért, mert az eff^jtáktól a zsidók mindig is többet szenvedtek, mint a keresztény kommunistáktól, hanem főleg azért, mert ók — kisebbrendűségi érzéseiket akarván ■ kompenzálni — mindenkin túltesznek, ha a rendszer kiszolgálásáról van szó. Ugyanez vonatkozik a zsidó származású ávÓ8okráis!”(vö. Dénes Béla i.m. 6-9.0.). " ' '

Az első alcsoportba tartoznak azok a volt piunkaszolgálatosok, akik a szovjet hadjárat idején estek fogságba és a különféle „antifasiszta iskolákon” oktatták számukra a teljesen ismeretlen sztálini ideológiát Nyizsny Tagilban, a Juzsa mellett Taliciban, Krasznogorszkban a kö zelmúlt magyar történelméből is A mert személyiségek yoltak a tanára 1 ik: Nemes Dezső, Vadas Sára, Gábor József, Berzeviczy Gizella, Lándor Béla, Sziklai Sándor, Kossá István, Kind (Király) Ernő, dr. Lammel (Ács) Antal, Piros László, Garasin Rudolf, Bebrits Lajos, Gergely Sándor, Háy Gyula, Ándics Erzsébet, Rudas László és Rákosi Mátyás.

Ezeknek a „pedagógusoknak” a tanítványa lett a már idézett Kornis . Pál is, ki a harmincáé években a Wolfner bőrgyár alkalmazottja volt. A későbbi Kát. pol. nyomozó és párttitkár ebben az időben szenvedéllyel forgatta a felső tízezer kedvenc sportjának eszközét, a gyephoki botját. . ' ; ’

Ebbe a szociográfiai alcsoportba sorolható még többek között dr. Vértes Imre nagykárolyi gyógyszerész is, kinek gazdag polgári múltját oly hamar sikerült feledtetni, hogy 1945. május‘13-án a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályán már a Magyar Kommunista Párt szervezetének elnökségi tagja.

(Folytatjuk)