Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-19 / 8100. szám

A Világ, 1991. augusztus 7. jobboldaliak. Jó lesz, ha ezt fölvésem. A mostani politikusok között egy sincs, akivel szimpatizálnának. Mind megal­kuvó. A Romhányi is csak felhasználni akarta a bórfejűeket. Keretlegénynek. Ó nem az egyes zsidót utálja, hiszen nem szégyelli azt sem, hogy zsidó szár­mazású barátnője van, hanem a szelle­met, amit árasztanak maguk körül. Még kis srác volt, amikor a faterja ezt a dolgot elmagyarázta neki. A cigány az egész más. A sitten is tízből nyolc a roma. ő saját szemével látta, neki jöhet­nek a statisztikával— Nem egy vereke­dés fajta, de ezeket szívesen fejbe rúgná. A zenekar a mostani tizenéveseket sze­retné megtanítani erre a magyarságra, nevelni akarja a fiatalokat. Hogy ne le­hessen a szőnyeg alá söpörni őket... A szűk, sötét teremben angyalarcú tizennégv-tizenöt éves kislányok der­mednek átszellemült vigyázzba, jobb karjukat amúgy nácisan előrelendítve. Hamvas ajkukat sikolyszerű, szapora ,,Sieg Heil!" kiáltások hagyják el. Per­sze sohasem magánkezdeményezésre, mindig szigorúan együtt a tömeggel. Akad köztük néhány német turista­gyerek is. Ők próbálják autentikussá tenni ezt a kívülálló számára inkább nevetséges, mintsem félelmetes an­­gyal(föld)i üdvözletét. A tetovált, fél­meztelen divatnácik az elején még egy­fajta bizonytalan ngyázzmenettel is kí­sérleteznek, de ennek itt végképp nincs létjogosultsága. c Fárasztó lehet a kart ilyen hosszan § kitartani, nem csoda hát, ha olykor csá- o polássá csökevénvesül a nemzetiszo- g cialistára vett igyekezet. Már-már ájta- 7 tossá, isten bocsá', unalmassá szelídül ■£ a soviniszta szeánsz. 2 Zorán (de nem Sztevanovity), a Fej­bőr énekese ma éjszaka még csak vé­letlenül sem veszi szájára a cigányokat vagy az arabokat. Vajon miért ez az ön­cenzúra?! Ötpercenként kéri híveit, hogy mellőzzék a pogót (az agresszív, rituális jellegű táncot) is, pedig enélkül nem szkinhed a szkinhed. Mielőtt még végképp leülne a buli, néhány önjelölt kopasz pattan a mikrofonokhoz - köz­tük vannak a rendre felügyelő „testő­rök" is -, és erőteljes Z1GA-ZIGA, OI- 01-01!!! harci üvöltést hallatva serken­tenek nagyobb odaadásra. A válasz „Hamvas ajkukat sikolyszerű, szapora »Sieg heil!« kiáltások hagyják cl' „A tetovált, félmeztelen divatnácik az elején még vigyázzmenettel is kísérleteztek' ugyanez, akárha parancsszóra lendül­nek magasßa a karok. A nép egy Ramon nevű, kigyúrt iz­­mú, talpig feketében feszítő fiút köve­tel a színpadra, akit aztán zigázva (nyil­ván a Sieg-ból) ünnepel. Ramon (befé­sült, göndör fekete hajával mindennek nézném, csak szkinhednek nem) olyas­féle kérdés-felelet játékba kezd, amivel a meccsen hergeli a fődrukker a B-kö­zepet. Hogy ki a jobb, a legeslegjobb? Hát persze hogy ők. Éljenek tehát a szkinhedek! Te velünk vagy, és mi veled vagyunk / Egy az akarat, hisz egyért har­colunk! - bömböli a nép Ramonnal a Skinhcad-nyolcparancsolat első strófáját. Elfajzott, ráadásul Marxon palléro­zott magyarként csakTemélni merem, hogy ez a harc lesz a végső...- Tódor -

Next

/
Thumbnails
Contents