Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-19 / 8100. szám

Magyar Narancs, 1991. augusztus 8

r

„magam U fuvoláxgattam” (Szávai Jánoz, párizil magyar nagykövet)

Kezdjük talán azzal, hogy megpróbáljuk összefoglalni, mik is a kötelességei egy nsgykóvetnek. Nem la olyan könnyű feladat - mármint as összefoglalás -, hiszen a mondott szakmának nincs olyan pontos munkaköri leírása, mint mondjuk egy rendéssének.

A diplomáciai testületeknél előforduló konkrét és mindennapi sertepertéléseket általában nem a nagykövet, hanem a beosztott Jogi és gazdasági szakemberek, továbbá sofőrök, szakácsok, kémek stb. intézik; maga a nagykövet pedig reprezentál. Mielőtt valaki Irigykedni kezdene ennek hallatán, szögezzük gyorsan le: ez a legnehezebb. Illetve nem is; de ezt lehet a legparádésabban elrontani. A beosztottak szakmai csorbáit szakmai fogásokkal még ki lehet köszörülni; de ha a nagykövet elbaltázza a maga dolgát, akkor az annyi. Ha egy fogadáson belecsip a helyi államfő anyósának a fenekébe, vagy leeszi paradicsompürével az idős hölgy nagyestélyijét, akkor nem csak ó kezdheti el böngészni a hazai lapok álláshirdetéseit, de azzal is számolnia kell, hogy az általa képviselt állam darab időre kikerül a fogadó ország érdekszférájából.

Az alábbiakban a magyar sajtóban megjelent, szövegkörnyezetükből természetesen kiragadott részleteket idézünk, az objektivitás igényének még a látszatát is elkerülve, elidőzve a negatívumoknál, hogy megfeleljünk annak a képnek, amelyet a párizsi magyar nagykövet es a budapesti Külügyminisztérium főtitkára alkotott magának a magyar sajtóról.

Szávai János kitűnő irodalmár, akit 1982-ben az akkori kultuszminisztérium küldött ki a Sorbonne-ra vendégtanárnak. Az ott töltött évek alapozhatták meg későbbi pályaválasztását, mert: „A választások után megkérdeztek, milyen funkciót vállalnék szívesen. Én vetettem fel Párizst, hivatkozva ismereteimre" - nyilatkozta a HVO-nek. Hogy az általa említett ismeretek pontosan miben Is állnak, a következőképpen részletezte: „Ez a pálya... nem igényel semmilyen különösebb speciális felkészültséget. A döntő a terepismeret és a Jó nyelvtudás, amivel rendelkezem. A nagyköveteknél pedig két kritérium a lényeges: a kompetencia és a lojalitás."

Ezzel a - tavaly novemberi - kijelentéssel nyolc hónappal megelőzte miniszterelnökét, aki Július 29-én, a külföldre akkreditált . magyar nagyköveteknek tartott értekezleten emelte, ki a lojalitást, mint a szakma lényeges ismérvét. Antall

József egyébként csak annyira miniszterelnöke a nagykövetnek, amennyire mind a tizenötmillió magyarnak az. „A nagyköveteket a köztársasági elnök nevezi ki, Így Jeszenszky Gézát nem kell a főnökömnek tekintenem" - hárítja el a feje felől a diplomata az esetleges gyanút, hogy ó Is baráti alapon került volna üj posztjára. Ugyanakkor azonban bepillantást enged abba is, mit ért pontosan kompetencián. Nyilván e kompetencia Jegyében vonta össze a kereskedelem és a kultúra Irányítását a nagykövetségen. Mint mondja: .....szó sincs

centralizálásról: a részlegek önállóak - igaz, a döntés az enyém." Elvégre - folytatja -: „vannak gazdasági döntések, amelyeket csak politikai sikon lehet elintézni." Ezt mintha már hallottuk volna valahol...

A kompetenciáról tehát ennyit. Ami a terepismeretet illeti: a nagykövetnek két hónapba éa néhány kínos helyzet kényszerű elviselésébe tellett, hogy átadhassa a megbízólevelét. Addig ugyanis nem fogadták az Élysée-palotában. Ahová valóban nem konnyú bejutni; de hát pont Ilyenkor Jón Jól a nagykövet állal is emlegetett, sőt, birtokolni vélt terepismeret. Például ha tudta volna, hogy egy magyar diplomata számára a Francia Köztársaság elnökéhez a legrövidebb út Fejtő Ferencen át vezet, akinek „bejárasa van" Mitterrandhoz.

Fejtő Ferenc azonban csak az Élysée-palotában udvarképes, a magyar nagykövetségen már nem az. Szávai János lojalitása és kompetenciája olykor mintha sehogy sem bírna megférni egymással. A lojalitás követelményeinek természetesen megfelel, hogy a gyanús, baloldali, liberális Fejtóvel és korévei rosszban van, a kompetencia viszont azt sugallaná, hogy bizonyos reslitásokat el kell fogadni. Például azt, hogy a párizsi magyar emigráció tényleges hierarchiáját nem a Bem téren alakították ki. Párizsban akkor is Fejtő a Number One, ha nem a mi kutyánk kolyke.

Terepgyakorlat

De hat akkor már, ugye. Inkább a kínos helyzetek, mint az „ellenséggel" való barátkozás. Egyébként talán még JÓI Is Jött a kéthónapl kényszerszabadság - elfogadott megbízólevél híján funkcióit hivatalosan nem gyakorolhatta - a nagykövetnek, akinek Így legalább módjában állott elrendészkednl egy kicsit a követség házatáján. A dokumentumok tanúsága szerint viszonylag hamar eljutott az új nagyköveti rezidencia gondolatáig. 90 nyarán érkezett állomáshelyére, es szeptember ötödikén már fel is terjesztette erről szóló Javaslatát, amellyel, mint utóbb kiderült, a Külügyminisztérium messzemenőkig egyetértett. Az érvek valóban frappánsak. Szávai János szerint: (a nyilatkozat a beköltözés utáni napokból származik) „a Külügyminisztérium vezetése úgy döntött, hogy - kihasználva az Ingatlanárak franciaországi pangását - új, méltóbb rezidenciát vásárol". A korábbi nagyköveti lakás - folytatja - „valóban lakás, és nem rezidencia volt, egyszerűen nem felelt meg rendeltetésének... Az új magyar külpolitika megfelelő képviseletéhez szükség volt a rezidenciavásárlásra".

A fenti idézetben két, más forrásból idáig meg nem erősített Információra bukkanhatunk. 1: pangás van a franciaországi Ingatlanpiacon; 2: van új magyar külpolitika. A Külügyminisztérium döntéséről pedig álljon Itt egy röpke dialógus, mely Dr.Gergely András, a minisztérium főtitkára, és a Népszabadság munkatársa között zajlott.- Főtitkár úri Igaz, hogy párizsi nagykövetünk ÜJ rezidenciába költözött?- Én nem tudok róla. Mikor költözött volna?- Állítólag kedden. Meg tudná mondani, miért kellett ÚJ rezidenciát vennünk, amikor két évvel ezelőtt vásároltuk a korábbit?- Nézze, én erről nem adok önnek felvilágosítást.- És kihez lehet fordulni az ügyben információért?- Senkihez se. Ez nem tartozik önökre.

Gergely András egy későbbi, bőbeszédűbbre sikeredett nyilatkozatában már azt mondta, hogy kizárólag a minisztérium, személy szerint pedig ó msga Illetékes dönteni az Ingatlanok adásvételéről és bérbeadásáról, A lényeget szonban mégis csak maga a nagykövet csípte fülón: „Szent István körúti tanácsi bérlakásunkat cseréltük fel egy párizsival, de sajnos ez sem elég nívós, hogy mondjuk hivatalos vacsoravendégeket fogadhassunk”.

A vacsoravendégekról még anynylt, hogy a korábbi, és Szávai által pazarlónak bélyegzett nagykövetiek) a nagyobb fogadásokat a követség épületében tartották. A spórolásról pedig annyit, hogy a korábbi és az új rezidencia között - bevallottan - tízmillió frank a különbség. ez az összeg azonban nem tartalmazza a Franciaországban szokásos tíz százalékos sdásvétell Illetéket, s berendezést és s közvetítői Jutalékot.

Ez utóbbit szerencsére nem szív- Js fel sz idegen homok. Derék magyar kezekben marad: a közvetítő ugyanis nem más, mint Dr. L»Ji Tibor, a követség Jogtanácsosa fran-