Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-28 / 8107. szám
1 MAGYAROK KISEBBSÉGBEN A történeti Magiatvrszág szétesése után a magtar etnikum 1/3-a a megkisebbedett állam területén kívülre került, a szomszédos államokba. A szomszédos államokba amelyek magukat szerették nemzeti államoknak nevezni, de valójában ugyanolyan sok etnikumú képződmények voltak, mint a történelmi Magyarország. Igaz, egyes időszakokban szerették volna kisebbségeik elnemzetlenítését elérni, vagy kitelepíteni azokat. A határokon kívülre jutón magyarság történetének kutatása hosszú ideig tabu téma volt, vagy legalábbis nem kívánatos. A nyolcvanas évek hozott e téren is változást. A História szerkesztősége most arra vállalkozik, hogy rövid áttekintést adjon a határokon túli magyarság 1920 utáni történetéről. Emellett posztert készíttettünk, amelyik a kelet-európai térség államainak nemzeti összetételét mutatja 1920-1980 közön. (A szerk) Adatok a csehszlovákiai magyar kisebbségről A csehszlovákiai magyarság öthatoda a trianoni békében rögzített északi országhatár, illetve a magyar-szlovák nyelvhatár közötti, körülbelül II 500 km2 kiterjedésű kelet-nyugati kompakt sávban él. Földrajzilag a szlovákiai magyar kisebbség közel kétharmada a Kisalföldön — szlovákiai közigazgatási beosztás szerint: a nvugat-szlovákiai kerület Pozsony vidéki, dunaszerdahelvi, galántai, komáromi, lévai, nyitrai és érsekújvári járásaiban — él. Az 1960. évi közigazgatási átszervezéssel létrehozott összevont területű járások közül összesen 13 olyan dél-szlovákiai járás akad, ahol 10 ezernél több a magyar. Közülük azonban éppen az északdéli irányban történt járásegyesítés miatt csupán a két csallóközi járásban, a dunaszerdahelyiben és a komáromiban alkotnak többséget. Népességfogyás, asszimiláció De lássuk, hogyan is alakult a magyar területsáv egészében az 1919. évi első csehszlovák népességösszeírás szerint még 693 i ezres kisebbségnek a lélekszáma. Mi okozta e kisebbség lélckszámának állandó fogyását? Az impériumváltásnak is nevezett 1918— 1919. évi fordulat idején és azt követően 0918-1924 között) összesen 106 841 (ebből 1918-1920 között 102 ezer) volt azoknak a | menekülőknek, önkéntes áttelepülőknek a I száma, akik a trianoni Magyarország te- I rületére költöztek a csehszlovák fennha| tóság alá került megyékből. Többségük a | csehszlovák államesküt megtagadó közhi! vatalnok, vasúti alkalmazott, értelmiségi és : családtagjaik. Középosztálybeliek, akiknek hiányát éppen a szerveződő kisebbség igencsak megérezte. A magyar népesség két világháború közti statisztikai fogyásának másik forrását a korábban magyar anyanyelvűként regisztrált zsidóságnak most zsidó nemzetiségűként való nyilvántartása, illetve kisebb részben fokozatos elszlovákosodása jelentette. Ez a folyamat az utolsó, 1910. évi magyarországi népszámláláshoz képest szintén 100 ezret is meghaladó fogyatkozást eredményezett. Szintén a fogyatkozás forrását jelentették a kiegyezés korabeli magyarosodás visszahatásai. Részben a még kettős kötődésű elmagyarosodott szlovákok tömeges méretű visszaszlovákosodása volt tapasztalható, mégpedig különösen a nyelvhatár fölött található és korábban magyar többségűvé vagy erősen magyar jellegűvé vált városokban: például Kassán, Zólyomban, Nyitrán, Eperjesen, Besztercebányán és Trencsénben. Emellett persze a kiegyezés kori magyarosítás eszközeinek alkalmazásától és „tökéletesítésétől" — azazegyfajia elégtételvételtől — sem riadt vissza a csehszlovák adminisztráció. Maga Masaryk elnök ugyan egy 1919 novemberében készült feljegyzésében csak fokozatos szlovákositást tartott célszerűnek, ezzel együtt a két világháború között a magyar kisebbség közel másfél százezernyi természetes szapo-História, 1991. 2.-3.sz.
