Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-27 / 8106. szám

Népszabadság, 1991. augusztus 24

11

CSEPELI GYÖRGY-GYÖRGY PÉTER:

Ne várjuk Kalibánt

C&lib&n Shakespeare utolsó darabjának, A viharnak egyik figurája. Szinte állattan ostoba, primitív, csakis ösztöneinek élő és azoktól vezettet alak, akit a bölcs varázsló, Prospero, a darab főhőse szolgálatában tart, és tlgy tart féken, hogy mindenféle testi szenvedéseket, fájdalmat, görcsöket bocsát rá. A darab folyamán Prospero szigetére vetődött hajótöröttek körű: két szolgával Jól berúg, és részegségében lázadni próbál ura ellen, de sikertelenül. Általában az elállatiasodott, a pusztán vegetatív emberi létezés szimbólumaként szokták emlegetni.

M a gyár anszág .történelme sarán *■'■* először ténylegesen, fcanláitozások nélkül, szabadon választó« kormánya uralomra kerülése után pár hónappal — nyúlván számára is riasztó mértékben — eltévedt. Harci színekkel mázolja be magát, majd újra és újra reményitelen ikásénletefcet tesz, hagy tamtamdobjaának riadót verő ritmusára hangolja rá a Lakosságot is.

A kormány, hacsak tnem vesztette el teljesen a realitásérzékét, nem tagadhatja, hagy eddigi tevékenysége enyhén szólva krditúkávail illethető. S tagjai az iránt sem érezhetnek kétséget, hogy a lakosság inkább vágyik alacsony árú húsra, kifizethető villanyszámlára, lakbérre és ingyenes egészségügyre, oktatásra — egyszóval mindarra, amit épp elvenni készülnek az emberéktől —, mintsem arra, hogy akár éhesen és rongyosan. de végre nemzetté emolkedjék. A lakosság eleddig nem vágyott követni új urait, s nem hitte el. hogy minden baj Kádár János kihűlt tetemének tudható be. vagy hogy épp az ellenzék akcióitól kell rettegnie. A lakosságot a múlt elemzésében kimerülő politika egyáltalán nem érdekli. Ügy tűnik, nem törődik a partementtel sem. akkor sem megy el szavazni, mikor a szó szoros értelmében könyörögnek neki. Mindez persze a kormány baja. ám mégsem egészen az övé.

A kérdés lényegesebb része ugyanis az, hogy miért is asszisztál mindehhez az egész ellenzék, a felelősség megoszlásának mértéke szerint az SZDSZ, a Fidesz és végül és utolsósorban a szegény kicsi MSZP. amely tényleg reménytelen helyzetben van — egyébként roppant sajnálatosan.

Miként történhetett meg, hogy az ellenzék nem veszi észre: az a paktumon kívüli ajándék, amellyé: megajándékozta a kormányt, kárt okoz a lakosságnak (a nemzetnek), amúgy pedig saját sírját ássa meg vele.

De mii ez az ajándék?

'Mem mas. mint az a hallgatás, amely most már magyarázhatatlan, amely több mint bűn, immár hiba. Az ellenzék némely .tagjai — adásidőben persze — mindig hajlandók arra, hogy a harci színekre festett kormány logikáját kövessék, azaz úgy beszéljenek a kormányról,

mint az róluk. Máskor hajlatnak arra, hogy felpattanjanak, hazugnak nevezzék a minisBterelnököt vágj' épp az egész kormányt. De mindez csupán szappanopera, amit csak az élvez, aki túlságosan ráér.

Az ellenzék ugyanis következetesen elmulasztja a lakosságot érintő intézkedések radikális, átható kritikáját. A kormány sorra riasztó lépéseket tesz. Am csekély rosszindulattal és talán némi táirigyml«,giq«áig,ga:l azt mondhatnánk, hogy az ellenzék csak azokban a kérdésekben kíván harcolni, amelyek az ő hatalmi újraelosztásban vailó szerepét csorbítanák, mondván: ami az ellenzéknek rossz, az rossz a demokrácia intézményeinek. Ez utóbbi azonban csak addig igaz, amíg a parlamenti pártok valóban képesek érzékelni a lakosság valódi problémáit, s nem csupán az egy Tongyán doktor fogja fel, hogy baj van, s indul kockázatos útjára, hagy ki tudja, Le Pen, új Führer, netán Framz-Josef Strauss legyen. Az ellenzéket joggal irritálja, ha a kormány a szabad sajtó megnyirbálásába kezd. Az ellenzéket joggal bosszanthatja, hogy a kormány a televíziót piszkálja, alkalmatlan embereket nevez ki nagykövetnek, egyszóval a teljes piálván támad és játszik. De mi van akkor, ha ez a piálva csak a képzeletben létezik immár, vagy legalábbis nem ez a teljes, igazi pálya?

Az ellenzék egy szót sem szól az áremelések láncolatáról, az antiszociális intézkedésekről — emlékezetünk szerint a Fidesz például hosszú hónapok alatt egyszer sem juttatta kifejezésre, felfogja-e, mit is jelent munkanélkülinek lenni, mit jelent több százezer munkanélküli az idén télen. Ezen az sem segít, hogy a Tamás Gáspár Miklóst a választáson legyőző Schamschula György sem érti mindezt, s beéri annak kinyilvánításával, hogy nem tud mit tenni a munkanélküliekért, nincsen pénze.

C e pontian az ellenzék már többet is tett, mint pusztán hallgatott. Először az elmúlt évben — a szocialisták kivételével — szövetségre lépteik a parlamenti pártok, hogy megfojtsák a szakszervezet: mozgalmat. Kimek-kimek egyéni ízlése, hogy Nagy Sándort magyar Walesának — melyik korszakából.

ez újabb kérdés —. vagy épp az AFL —CIO élén álló Kirklandnak, netán Gáspár Sándor örökösének látja-e. Neki is van elég harci színe. De hogy az ellenzék ne értse meg: a szakszer vezetékkel való leszámolás kormányzati .tervéhez asszisztálni ez előtt a ■tél előtt, ami jön, már nem pusztáin hiba, hanem olyan elvakult indulat, mint amilyenért ők a kormányt, általában joggal hibáztatják — ez joggal idegesítő! Nagy Sándor sokaknak nem tetszik, ez igaz. de a

politikai életben nem o az egyetlen, aki nem szép. Pont vele szemben hangoztatni esztétikai érveket — több, mint kínos. Mert ha ő nem szedi össze magát és vertnek tűnő seregeit, akkor úgy megyünk neki az ősznek, hogy nem lesznek semmiféle komoly szakszervezetek.

Van-e tehát oka annak, hogy az SZDSZ és a Fidesz úgy lapítanak, mint év végi feleltetéskor a rossz diák? Talán az lenne az oka ennek, hogy nekik sincsen jobb programjuk, mint a Kupa-féle? Hiszen ez nem így van: az SZDSZ most készített átfogó programot, amelyet érthetetlen okoknál fogva illegalitásban tart. amelyet nem ismertet, amelynek következtetéseit nem érvényesíti, amely mintha nem is lenne Igaz, a Fidesz viszont nem szokott programot írni. ók tényleg pragmatikusan üresek De akár van az ellenzéknek programja, akár nincs, netán csak rejti azt, egyre megy. Nem sok idő lehel hátra.

A magyar .történelem kegyeim; pillanatát éljük meg. Nincs olyan külső hatalom, amely bármely politikai szélsőségben érdekelt lenne vagy segítséget nyújtana bármely ilyenfajta pártnak is Ezért reménytelen a szélsőségesek sorsa, kinyújtott kezecskéjüket nem foghatja meg sem keleti, sem nyuga:: diktátorok szőrös mancsa Ezt a p;llanatot feltétlenül ki kell használni, hiszen akár a jugoszláviai helyzet elmérgesedése, akár a szovjetunióbeli állapotok vagy a román belső erőviszonyok további romlása, már bátorítást nyújthatna a szunyiryadó csipketorgyánkáknak. (Az elmúlt napok pontosan megmutatták, hogy milyen törékeny is e kegyelmi állapot.).

Nem szilárdultak még meg az államnacionalista hatalom struktúrái Az óilamszocialista „túlélők" — papok. katonák, a különböző ...kraták"

— még nem mindenütt fogták fel. hogy semmi más dolguk nincsen, mint a vörös csillagos gombocskákat felcseré igét,ni kéthárom halommal és kettős kereszttel ékesítettre. Vannak azonban olyanok a kormányban, akik ezt tudják, és ennek megfelelően is viselkednek. Pár hónap csupán, és a kegyelmi állapotnak ebben a tekintetben is vége. Hiszen a hivatalnokok előbb-utóbb csak besorolnak az áHamnacionalizmus rendjébe, és akkor aztán nagyon nehéz lesz ellenzékinek lenni.

Az ellenzék felelőssége éppen ezért borzasztóan nagy Vagy tovább követi aTcormányt a fantom ellenségképek vadászatában, az agyaggal..mb- Lövészet sehova nem vezető küzdőméiben, vagy végre elkezd igazi ellenzékként viselkedni. Mert ha azt akarjuk, hogy demokrácia maradjon hosszú -távon, akkor belőlük kell hogv kikerüljön a következő kormány, S -53 erre a jelenleg; Teljesítményük alap- '