Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-27 / 8106. szám
Népszabadság, 1991. augusztus 24. /T SEGÍTSÉGET KÉRNEK AZ ÖNKORMÁNYZATOK Déli határ: menekülés a tűzvonalból f -dósítónktól.) * r iekre virradóra a Baráti megyei Udvarnál újabb íe>- -er menekülő lépte át a itiliv—magyar határt — t ekoztatott Györke András, í Menekültügyi Hivatal mohácsi képviselője. De jöttek napközben is. Tegnap délig az említett ötszázon kívül még száznegyvenen jelentkeztek, segítséget kérve. A korábbihoz képest lényeges változás, hogy az udvari határátkelőhely mellett most már Drávaszabolcson át is menekülnek a horvátok és a magyarok a Baranya-háromszögböl és Szlavóniából. Vannak olyan információk is, hogy kényszerből mind többen választják a menekülés útjául a zöldhatárt, köztük horvát határőrök is, akik csak Magyarország felé tudtak szökni üldözőik, a szerb fegyveresek elől. Györke András elmondta, hogy a Menekültügyi Hivatal takarókat, ruházatot vér segítségül. Ugyanakkor arra is kéri a baranyai önkormányzatokat, hogy a határ menti falvakban és városokban nyissanak ingyenkonyhákat, mert a Jugoszláviából menekültek közül sokakat ismerősök, rokonok fogadtak be, akik szállást ugyan biztosítanak, de nehezen tudják megoldani a határon túlról érkezettek étkeztetését. Szigetvár polgármestere, Darázsi Mátyás szintén segítséget kér. Főleg sátrakat, mert a menekültek egy részét kempingben helyezték el, és nincs már üres hely. De szükségük lenne ágyakra, takarókra és ruházatra, lábbelire is, mert a Popovácról érkezettek egy szál ruhában menekültek el hazulról. Közülük egyébként ötvennégyen megpróbáltak visszatérni elhagyott otthonukba, de a magyar határ túloldalán gépfegyvertűz fogadta őket, s visszamenekültek Szigetvárra. — A menekültek ellátását a Menekültügyi Hivatal fedezi — mondta Darázsi Mátyás. — De nagy gondunk, hogy az újabb érkezőket már nincs hol elhelyeznünk. Szigetváron egyébként a popováciak mellett a sokat szenvedett Szentlászlóról érkezetteket helyezték el. Az emberek félnek, s nem tudják, mikor térhetnek vissza A szétszakított családok rettegnek az otthon maradtak miatt, mert ellenőrizhetetlen hírek gyűrűznek át a határon a kegyetlenül legyilkoltakról. Siklóson most szervezik a menekültek átmeneti szállását egy használaton kívül levő szociális otthonban. Csak szer. vezetlen minden — állítja Szepesvári Zsolt polgármester. Vasárakat már sikerült szerezniük, és elküldték Szombathelyre (!) egy miknobuszt takarókért. De a vaságyakra matrac is kellene, s azt csak napokkal későbbre ígértek nekik. — A menekültügynek sok a gazdája, s most mégis úgy tűnik, hogy igazi nincs. Az önkormányzat egyedül pedig képtelen megoldani a problémákat. Hol van például a polgári védelem meg a raktárai? — kérdezi Szepesvári Zsolt, akitől megtudjuk, hogy a város tele van menekültekkel. Egyelőre ismerősöknél, rokonoknál vagy szállodákban laknak. De sokuknak nincs már pénze. Dinárt váltanának, csak erre a pénzre most nincs kereslet. Siklós önkormányzata egyelőre úgy próbálja enyhíteni az egyre égetőbb gondokat, hogy azokat a magyar családokat aegélyezi, amelyek több menekültet is befogadtak. Az ország legdélibb pontján, a néhány száz lelkes Kásádon is elérte már a menekültek száma a kétszázat — közölte Sztévics Pálné, a helyi polgármesteri hivatal alkalmazottja. — Befogadunk mindenkit — mondta —, de támogatni kellene azokat is, akik a menekülőknek szállást és ellátást adnak. Mert Kásád nem gazdag falu. De elküldeni senkit nem küldünk el. Ez emberség kérdése. Kásádon csütörtök este egyébként pánikhangulat alakult ki. A menekültek és a falu lakói az utcára tódulva, együtt nézték a Beremend fölött, már a magyar légtérben forduló jugoszláv vadászrepülőt, s hallgatták, mint lövik a határ túloldalán levő Baranjsko Petrovo Selót, s a Dráva felé vezető műutat, amelyen a menekülők vonultak a határállomás leié. — S most a menekültekkel együtt félünk, hogy lőni fogják Kásádot is — fejezte be Sztévics Pálné, aki maga is horvát származású. Bencze János
