Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-23 / 8104. szám
A Világ, 1,991. augusztus 14.- Milyen sikerrel?- Változó. Nagy valószínűséggel gyakran hibázom.- Mely hibáira nem emlékezik vissza szívesen?- Úgy gondolom, az ember a hibáira sohasem örömmel emlékezik vissza. Egyébként hirtelen haragú, indulatos vagyok, néha megfeledkezem magamról. Ez elég nagy hiba.- Tudna sorolni konkrét példákat?- Lehet, hogy olykor érdemén túl nagy jelentőséget tulajdonítok az érzelmeknek, ebből adódik, hogy néha nem tűnik álláspontom következetesnek. Ami pedig a belügyminiszteri működésemet illeti: több kérdésben jóval határozottabbnak kellett volna lennem.- —Miben? Valószínű, szélesebb körű személycseréket kellett volna végrehajtani.- Mién nem tette meg?- Azért, mert - bár komoly személyi változások történtek - fenn akartam tartani a szolgálatok működőképessegét. Visszagondolva már tudom, a főkapitányokat is hamarabb le kellett volna cserélni, de erre a törvény módosítását megelőzően azonnal és egyszerre nem volt módom, de időm sem.- A taxisblokád idején ön a végrehajtó hatalom feje. Miként látja akkori szerepét háromnegyed év távlatából? Nem haladta meg képességeit a feladat?- Nem képesség, lehetőség dolga volt. Az a véleményem és az érzésem, hogy akkor megsérült a magvar alkotmányosság, méghozzá nem akkor, amikor a taxisok „bomló, nagy szabadságérzetükben" „bilincsbe verték" az országot - ez kezelhető ügy volt. Amikor viszont néhány párt jeles képviselője felsorakozott a taxisok mögé, úgy érzem, változott a helyzet, következésként annak megítélése.- Ahogy ezt most mondja, úgy érzem, fáj önnek, hogy csorbát szenvedett az alkotmányosság.- Azért fáj, mert a jövő egyetlen lehetséges létezési formáját a többpárti demokráciában látom.- Ön szerint ki győzött?- Határozott véleményem, hogy csak vesztesek voltak.- Egy vesztes nem szokott diadalittasan integetni a tömegnek. Márpedig önnek volt egy azóta sokat idézett klasszikus mozdulata.- Ez a mozdulat a rend mellett felvonuló embereknek szólt, nem a történelmi helyzetnek. Csak hát ezt nem mindenki értette meg. De ha már a blokádnál tartunk, nem tudom, megfigyelte-e, milyen logikus rendben szállták meg székesfővárosunk legfontosabb pontjait? Gondolja, hogy véletlenül találkoztak kulcsfontosságú kereszteződéseknél - ki diszpécserként, ki csak „sima" taxisként - annak idején általam a szolgálattól elbocsátott „SZT'-s tisztek egy része? Elhiszi, hogy véletlen műve: már reggel a kezemben volt a kommunistáknak egy, ha jól emlékszem, Szeged környékén terjesztett röplapja,' amelyben a „szttájkolók" támogatására szólították fel a lakosságot? A szakemberek véleménye szerint a szórólap éjféltíjban készült.- Mire következtet mindebből?- A következtetéseket ez esetben Önre bíznám.- Ezeket a megfigyeléseiket, amelyek kormányzati szempontból kifejezetten hasznosnak tűnhettek, miért nem hozták nyilvánosságra?- Ha van még négy-öt óránk, megtesszük.- Nem volt?- Nem, mert kora délelőtt, mint mondottamba tüntetők között megjelentek parlamenti képviselők, párt-tisztségviselők is. Ettől kezdve számomra nyilvánvalóvá vált, hogy politikai természetű megoldást kell mindenáron keresni és találni.- Ha nem jelennek meg az illető képviselők, más megoldást választ?- Talán, de kormánydöntés alapján.- Erőszakot alkalmazott volna?- Mit ért erőszakon? Nem kellett volna különösebberőszak. Egyébként az egyik nagy nyugat-európai állam belügyminisztere - kivel telefonon beszéltem - hasonló helyzetté gondolva azt mondta, ó a saját országában a folyóba dobatott volna, ha nincs más megoldás, néhány kocsit, és ez esetben, higgye el, egy csapásra rend lett volna. Tudnia kell, hogy a rendőri ezred készenlétben volt, az állományt szinte nyugtatni kellett. De hát mondja meg, hogyan vezényelhettem volna ki őket éppen én, aki találkozott velük j annak idején, március 15-én - a másik oldalon?- Ön szerint a világ legtermészetesebb dolga, lm miniszterek váltogatják tárcáikat. Ön azonban nem váltogatta, hanem elvesztette. Mit gondol, miért?- Példák sorozatát tudnám felhozni, demokratikus országok gvakorlatíből, miként vállalnak miniszterek más és más feladatot. Ez a dolgok természetes rendje. Hogy én megváltam a belügyminiszteri széktől, a miniszterelnök döntése alapján, nemcsak a taxisszttájkkal van összefüggésben, bár nyilván nem független tőle, hanem inkább az MDF ügyvezető alelnökévé történő megválasztásommal. Már jóval a blokád előtt, ősszel szóba került, hogy az egyre inkább visszahúzódó, és ebbéli szándékát be is jelentő Lezsák Sándor barátom helyett szükség lesz az MDF- ben ügyvezető alelnökié. Decemberben végül is engem választottak meg belügyminiszteri és az ügyvezető alelnöki feladatot eg\ ember egyszerre teljes feie-
