Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-21 / 8102. szám

Politikai csatározásokban nem vesznek részt Magyar Hírlap, 1991. augusztus 15.______________________________ Országos szervezetet akarnak a munkanélküliek Debrecenben február 4-én ala­kult meg a Munkanélküliek és Ál­láskeresők Hajdú-Bihar Megyei Egyesülete. Fővédnöknek Göncz Árpádot, kollektív védnöknek az Országgyűlést kérték fel. Felvet­ték a kapcsolatot a különböző pártokkal, sőt nemrégiben tár­gyaltak Kupa Mihály pénzügymi­niszterrel is. — Egyesületünk ugyanakkor politikai és hatalmi csoportosulás­tól független kíván maradni — magyarázza Zenkovics Zoltán el­nök. — A munkanélküliek roha­mosan növekvő száma — ma már többen vagyunk Hajdú-Biharban. mint az összes parlamenti párt megyei tagsága — és az egyre fo­kozódó kétségbeesés komoly po­litikai ütőkártya lehet. De nem hagyjuk, hogy hatalmi csatározá­sokban használjanak fel bennün­ket. nem engedjük, hogy elkesere­dett társainkat demagóg szónok­latokkal kivigyék az utcára. Mi a pártokkal konzultálva problémá­ink megoldási lehetőségeire sze­retnénk rátalálni. Eddig minde­gyik párt támogatást ígért, első­ként az MSZP adott otthont egye­sületünknek. Az egyesület vezetői megke­resték a szakszervezetek képvise­lőit is. — Kérelmet nyújtott be a: egyesület a Népjóléti, a Munkaü­gyi és a Belügyminisztériumhoz négymillió forint támogatásért. Mire szeretnék felhasználni1 — Nem akarunk segélyekkel a társadalom nyakán élősködni! Az igényelt pénz segítségével alapít­ványt hoznánk létre, mely vállal­kozásokba kezdene. Ezekben a kisebb asztalos, rézműves és au­tószerelő műhelyekben munkára lelhetnénk, és hasznukat vállalko­zásokba fektethetnénk. Sajnos, ezt az ötletet a napokban utasítot­ták vissza azzal, hogy „később térjünk vissza a kérdésre". — Kértek segítséget a debrece­ni önkormányzattól és a megyei közgyűléstől is... — Az adományokból segély­alapot szeretnénk létrehozni. De nem a pénzt osztanánk szét. ha­nem kifizetnénk a rászorulók lak­bérét. törlesztőrészleteit, villany­­számláját vagy a gyermekek men-7áiát — Érzékelhető-e konkurencia­­harc a munkaerőpiacon? — A múltkor azzal keresett meg bennünket az egyik cigány­­szervezet elnöke, hogy segítsünk, mert a „magyarok" már a legalpá­ribb munkákat is elviszik előlük. A munkaerő feketepiacán egyre zuhannak az árak. Hallottam, hogy egy maszek kőműves napi ezer forintot ígért tizenkét órai nehéz fizikai munkáért, de a szá­mos jelentkezőből végül négyszá­zért vállalta el valaki. — Milyen körülmények között veszítik el legtöbben a: állásu­kat1 — Leggyakrabban a létszámle­építések következtében, de sok szabálytalanságot is észlelünk. Például rábeszélik a dolgozót. hog\ mondjon fel. aztán a szeren­csétlen meglepődik, amikor vég­­kielégítés nélkül az utcán találja magát. — Hogyan élik meg kiszolgál­tatottságukat az emberek? — Nem szabad önmagunkkal foglalkoznunk. Az ember tele van elfojtott indulatokkal. Leírhatat­lan érzés, mikor valaki azért sírja el magát a fogadóóránkon, mert rádöbben, hogy még soha senki előtt nem mert beszélni lehetetlen helyzetéről. — Hamar beletanult az elnök­ség a feladataiba? A munkaközvetítő egyetlen előadójára száz-kétszáz „ügyfél" jut naponta. Hozzánk jóval keve­sebben járnak, ám minket hajnal­tól késő estig hajt a segíteni aka­rás. Ma már tudjuk, egy-egy ügy­ben kihez, hova forduljunk. — Az önök tervei között szere­pel egy munkanélkülieket tömörí­tő országos hálózat terve is. melynek Debrecen lenne a köz­pontja... — Minden megyében meg kell alakítani az álláskeresők egyesü­letét. és ezt a munkát szükséges felsőbb szinten is koordinálni. Debrecenre mint központra azért gondoltunk, mert a Tiszántúl a legerősebben sújtott a munkanél­küliség átkával, s ide fognak ke­letről beözönleni a menekültek, akik alaposan rontják majd a munkához jutás esélyeit. . Nanv Tiinrle

Next

/
Thumbnails
Contents