Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-21 / 8102. szám
: épszabadság, 1991. augusztus 16. £3 Sokan csak álmodnak a piacgazdaságról — mondja Vissi Ferenc, a Versenyhivatal elnöke (Munkatársunktól.) A monopóliumok egyes területeken törvényszerűen léteznek és velük együtt kell élnünk — mondja Vissi Ferenc, a Versenyhivatal elnöke. Viszont az állam nem mondhat le arról, hogy ezek többségét szabályozza. A sajátos magyar piacon megőrzött, vagy most formálódó, de egyeduralkodó cégek helyzetéről és a szükséges ' teendőkről kérdeztük a Versenyhivatal elnökét. — Magyarországon ma mindenki szabadpiacról beszél, halott nagyon sajátos helyzet alakult ki. Egyfelől rendkívül gyors az állami szektor összeomlása, de a helyét nem képesek átvenni még a gyorsan szaporodó vállalkozások sem, így tehát újabb monopolhelyzetek alakulnak ki; másrészt még élnek a régi nagyok. Nekem néha úgy tűnik, a szabadpiaci felszín alatt még mindig egyeduralkodó cégek határozzák meg a gazdaságot. — Ma sokan csak álmodnak a piacgazdaságról nálunk, de kevesebben tudják, hogy mi az. Aki a piacgazdaságot mint célt megfogalmazna, az a gazdaságot. a fejlettséget és a jólétet is igényli. Csakhogy jóval kevesebben tudjuk ennek árnyoldalait is. Remélem, hogy a politikusok azért látják ezt, különben meglepetésszerű sokkok érhetik a társadalmat. A fejlett piacgazdaság pedig rendkívül szabályozott, akár liberális. akár konzervatív ideológia szerint irányítják azt. Mi elindultunk egyfajta úton. de a gazdasági törvényhozás még csak a félúton jár, nem is beszélve egyes részpolitikákról Ez az üt elég rögös, ráadásul a hatalom tényezői folyamatosan építgetek is egymásnak a rögöket, lgv nem csoda, hog>- az az érzése: kevés o változás. Ennek ellenére a gazdasági szerkezetben drasztikus hatást váltott ki a KGST összeomlása, a nagy monopolcégek piacvesztése Nemcsak a sok újonnan alakuló kicsi jelent változást, hanem a volt nagyok leépülése is egyre gyorsabb, hiszen nagyon ritka. hog>r ilyen jelentős piacvesztést valaki megrázkódtatás nélkül átvészeljen. — Mintha a mi beszélgetésünkben is újjáéledne a vita, ami a politikában Is folyik, a liberális irányítást, illetve az állami beavatkozást pártolók közön. — Ma még kialakulatlan a liberális gazdaságpolitika tartalma, de hasonló a helyzet a konzervatív nézetekkel is. Ehhez jócskán kell még idő. ráadásul a fejlett országok példája azt is mutatja, hogy különböző korokban mást-mást tekintettek a liberalizmus — konzervatizm-s — központi kérdéseinek Ma is vannak olyan országok, ahol jogosan büszkék liberális nézeteikre és azzal együtt a gazdaság egyegy szektorát rendkívül szigorú szabályozással korlátozzák. Egy ideig még óvatosnak kell lennünk a jelzők használatával. A piacgazdaság a tőke által, a magánérdekek alapján megszervezett gazdaság, ahol akinek pénze van, mindent megtesz azért, hogy még több-! je legyen. Viszont az állam] szerepe az, hogy a köz érdeké-1 ben lépjen fel — ha kell al magánérdekekkel szemben is — és garantálja, hogy a magánérdekek a lehető legna-i gyobb társadalmi hasznosság mellett működjenek. Az egész államigazgatás e funkcióra is szerveződött, s működik — tehát a köz érdekét szolgálja, és annak megfelelően regulázza a magángazdaságot. Nálunk is megindult a váltás, de még az állami tulajdon az uralkodó. De ahogy ez változik, módosulnia kell az államigazgatás szemléletének is. — Ügy tűnik, ivem sikerült el- ! dönteni azt sem, bogy mennyire keil szeretni a mag a&v illáik azokat, akiket elvileg mindenki támogat. Egyrészről kevesebb személyi jövedelemadót fizetnek, mim a nyugdíjasok, másrészről ép pec a privatizációból sikerűit Őket kizárni. — Hallottam én is ezt a fajta összehasonlítást az adófizetést illetően. Ezt is olyan esetnek tartom, amikor az igazmondás helyből gyanús, mert értelmetlenül hasonlít össze dolgokat. A vállalkozó elsősorban nem személyi jövedelemadót fizet, hanem más adófajtákat. Az viszont a piacgazdaság alaptörvénye, hogy minden vállalkozó minden adót megpróbál áthárítani, s akinek ez nem sikerül, az lehet, hogy megbukik. Az pedig teljesen természetes, sőt hasznos, ha a vállalkozó a beruházásait a kisebb nyereségadó befizetésével növeli — van ilyen lehetőség. Tehát inkább a tőkefelhalmozásra, a vagyonnövelésre fordítják a pénzt, s nem személyi jövedelemként fizetik ki önmaguknak. 'Ügy tudom, hogy a privatizációból senki nincs kizárva, egyetlen magyar vállalkozó sem Más kérdés, hogy ők megnézik, milyen állami üzemet és milyen feltételekkel vesznek meg. Ha ingyen lenne, biztos elkelt volna — csakhogy a iegtókoerősebb vállalkozói, ti Süt vannak egy súlycsoportban a még mindig létező nagy állami vállalatokkal, amelyek a piacon mooopolheiyzeiber. Vannak, piaci kapcsolataik, «azközelk *rt>. révén. — Ezt nem hiszem el. Gondolja, hogy véletlen az, hogy a legtőkeerősebb vállalkozók nem panaszkodnak? Ráadásul a magánvállalkozók eddig elkerülték a nagy állami cégek működési területeit. Azt nem j állítom, hogy nincsenek a kapcsolatokban zavarok. De a monopóliumok körül rengeteg a félreértés, és sokan azt is annak tartják, ami egészen más. Egyes területeken a monopóliumok törvényszerűen léteznek, és velük együtt kell élni. De ezeket közérdekből szabályozni szükséges. Hiszen ha csak eg)' eladó van eg)’ adott piacon, akkor verseny nincs, és minden a monopólium előnyét és fölényét szolgálja. De ebben a „fene nagy liberalizmusban” túlzásokba is eshetünk, ha eközben az állam lemond a szabályozási jogáról és lehetőségéről. — Konkrétan mire gondol? — Nézze, vannak úgynevezett természetes monopóliumok, amelyek teljesen függetlenek a tulajdonformáktól. Akinek például vezetékrendszer van a birtokában, az monopolhelyzetben van, mert nincs esélye annak, hogy valaki épít eg>' másikat. Ilyen esetben rendszerint törvénynek kell szabályoznia a vállalat egyes működési feltételeit. Lehet. hogy korlátozni kell a szerződéskötési szabadságot, lehet árszabályozás is, lehet sajátos adórendszer. És keményen érvényesíteni kell itt is a hatékonysági szempontokat, ami egyáltalán nem könnyű. Elképzelhető, hogy a fogyasztók képviselőit is be kell vonni valamilyen formában ebbe a folyamatba. Külföldön már sokfajta megoldás létezik e téren. Nálunk még nem volt átfogó felmérés arról, hogy hol, milyen monopóliumok léteznek, és arról sem, hogy melyek megmaradása indokolt. De egy júliusi gazdasági kabineti határozat szerint készülni fog egy monopóliumtérkép, ha ez összeáll, akkor tételesen tevékenységenként el kell dönteni, hogy hol szükséges ezeket megtartani, hol kell lebontani, és milyen szabályozással lehet majd a köz érdekeit védeni Ez is egy komoly szakma, s a mai szlogenek még nem tisztelik eléggé. £s először illik számolni és csak azután vágni. Képtelenségnek tartottam, amikor tavaly egy parlamenti képviselő azt javasolta a versenytörvény vitájánál, hogy záros határidőn belül szüntessenek meg minden monopóliumot. — Az OKGT tevékenység«* Jelenwy vizsgálja a Verseny hív atal. Ugvenis teljesen érthetetlen, bog? miközben Január 1-Jétöl bárki importálhat olajat, az olaj ára tavasszal drasztikusan csökkent a világpiacon, náhmk viszont egyre drágább a benzin. S ezt az érdekes Jelenséget még az sem magyarázza, hogv az ön megíogaimaaaaa szerint 'a vállalat természetes monopólium, hiszen övé a csővezeték és a ftaomltőkapacitás. — Nem tudom és nem akarom a Versenytanács jövőbeli döntését befolyásolni, de azt hiszem, hogy az OKGT nagyjából úgy viselkedik, mintha egy tőkés cég lenne, él a helyzetével, de minden bizonnyal nem él azzal vissza. De az mamegmutatkozik, hogy átgondolatlan is lehet egy liberalizáció, ugyanis december 31-ig az OKGT árképzését és nyereségét szigorúan szabályozták, most viszont egyetlen szabály sincs az árképzésre, a liberalizáció pedig semmiféle versenyt nem tudott teremteni. Ahogy e kérdésében ön is említette, a cégé a kőolajvezeték, a tárolótér, a finomító, a kereskedelm. hálózat is. Azért nem lehet hibáztatni az OKGT-i, hogy a helyzetével él. — De teljesen érthetetlen az is. hogy miért éppen az olyan mono-1 polhelyzetbéD teve. vállalatok, mint a Villamos Müvek, könyvel hetik el a legnagyobb nyeresége évröl évre. Ezek is csak élnének l és nem visszaélnének a lehetőst! geikkel? — Természetes, hogy a legnagyobb cégeknek van a legtöbb nyereségük, ez még ön-i magában semmiféle értékite- i letre nem jogosít. Hogy a nyereség sok vagy kevés, azt ko| moly elemzés után lehet eldönteni. Azt hiszem, a legnagyobb probléma ma e területen az, hogy -nagyon lazán — vág)- sehogy sem — szabályozzák a monopolcégek működését, és igy nem érvényesülnek a hatékonysági követelmények Éppen ezért indult meg a monopóliumok vizsgálata, remélhetőleg szeptemberben a Gazdasági Kabinet már megtárgyalhatja a jelenlegi helyzetet, és utána kezdődhet meg’ a javaslatok kidolgozása és megvalósítása. Csodák azonban nincsenek, de ha az érintettek le munkát szívükön viselik, kc- I moly „gazdasági háború” vár: ható. Ha ilyen nem lesz, az azt ! jelenti, hogv- a téma elsüllyed-, a felesleges politikai kom’pro| misszumok pocsolyájában. Lakatos Mária