Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-21 / 8102. szám

: épszabadság, 1991. augusztus 16. £3 Sokan csak álmodnak a piacgazdaságról — mondja Vissi Ferenc, a Versenyhivatal elnöke (Munkatársunktól.) A monopóliumok egyes te­rületeken törvényszerűen lé­teznek és velük együtt kell él­nünk — mondja Vissi Ferenc, a Versenyhivatal elnöke. Vi­szont az állam nem mondhat le arról, hogy ezek többségét szabályozza. A sajátos magyar piacon megőrzött, vagy most formálódó, de egyeduralkodó cégek helyzetéről és a szüksé­ges ' teendőkről kérdeztük a Versenyhivatal elnökét. — Magyarországon ma mindenki szabadpiacról beszél, halott na­gyon sajátos helyzet alakult ki. Egyfelől rendkívül gyors az álla­mi szektor összeomlása, de a he­lyét nem képesek átvenni még a gyorsan szaporodó vállalkozások sem, így tehát újabb monopol­­helyzetek alakulnak ki; másrészt még élnek a régi nagyok. Nekem néha úgy tűnik, a szabadpiaci fel­szín alatt még mindig egyedural­kodó cégek határozzák meg a gaz­­daságot. — Ma sokan csak álmodnak a piacgazdaságról nálunk, de kevesebben tudják, hogy mi az. Aki a piacgazdaságot mint célt megfogalmazna, az a gaz­daságot. a fejlettséget és a jó­létet is igényli. Csakhogy jó­val kevesebben tudjuk ennek árnyoldalait is. Remélem, hogy a politikusok azért látják ezt, különben meglepetésszerű sok­kok érhetik a társadalmat. A fejlett piacgazdaság pedig rendkívül szabályozott, akár liberális. akár konzervatív ideológia szerint irányítják azt. Mi elindultunk egyfajta úton. de a gazdasági törvény­hozás még csak a félúton jár, nem is beszélve egyes rész­politikákról Ez az üt elég rö­gös, ráadásul a hatalom ténye­zői folyamatosan építgetek is egymásnak a rögöket, lgv nem csoda, hog>- az az érzése: ke­vés o változás. Ennek ellenére a gazdasági szerkezetben drasztikus hatást váltott ki a KGST összeomlása, a nagy mo­nopolcégek piacvesztése Nem­csak a sok újonnan alakuló ki­csi jelent változást, hanem a volt nagyok leépülése is egyre gyorsabb, hiszen nagyon ritka. hog>r ilyen jelentős piacvesz­tést valaki megrázkódtatás nélkül átvészeljen. — Mintha a mi beszélgetésünk­ben is újjáéledne a vita, ami a politikában Is folyik, a liberális irányítást, illetve az állami be­avatkozást pártolók közön. — Ma még kialakulatlan a liberális gazdaságpolitika tar­talma, de hasonló a helyzet a konzervatív nézetekkel is. Eh­hez jócskán kell még idő. rá­adásul a fejlett országok pél­dája azt is mutatja, hogy kü­lönböző korokban mást-mást tekintettek a liberalizmus — konzervatizm-s — központi kérdéseinek Ma is vannak olyan országok, ahol jogosan büszkék liberális nézeteikre és azzal együtt a gazdaság egy­­egy szektorát rendkívül szigo­rú szabályozással korlátozzák. Egy ideig még óvatosnak kell lennünk a jelzők használatá­val. A piacgazdaság a tőke ál­tal, a magánérdekek alapján megszervezett gazdaság, ahol akinek pénze van, mindent megtesz azért, hogy még több-! je legyen. Viszont az állam] szerepe az, hogy a köz érdeké-1 ben lépjen fel — ha kell al magánérdekekkel szemben is — és garantálja, hogy a ma­gánérdekek a lehető legna-i gyobb társadalmi hasznosság mellett működjenek. Az egész államigazgatás e funkcióra is szerveződött, s működik — te­hát a köz érdekét szolgálja, és annak megfelelően regulázza a magángazdaságot. Nálunk is megindult a váltás, de még az állami tulajdon az uralkodó. De ahogy ez változik, módo­sulnia kell az államigazgatás szemléletének is. — Ügy tűnik, ivem sikerült el- ! dönteni azt sem, bogy mennyire keil szeretni a mag a&v illáik azo­kat, akiket elvileg mindenki támo­gat. Egyrészről kevesebb személyi jövedelemadót fizetnek, mim a nyugdíjasok, másrészről ép pec a privatizációból sikerűit Őket ki­zárni. — Hallottam én is ezt a faj­ta összehasonlítást az adófize­tést illetően. Ezt is olyan eset­nek tartom, amikor az igaz­mondás helyből gyanús, mert értelmetlenül hasonlít össze dolgokat. A vállalkozó elsősor­ban nem személyi jövedelem­­adót fizet, hanem más adófaj­tákat. Az viszont a piacgazda­ság alaptörvénye, hogy minden vállalkozó minden adót meg­próbál áthárítani, s akinek ez nem sikerül, az lehet, hogy megbukik. Az pedig teljesen természetes, sőt hasznos, ha a vállalkozó a beruházásait a kisebb nyereségadó befizetésé­vel növeli — van ilyen lehe­tőség. Tehát inkább a tőkefelhal­mozásra, a vagyonnövelésre fordítják a pénzt, s nem sze­mélyi jövedelemként fizetik ki önmaguknak. 'Ügy tudom, hogy a privatizációból senki nincs kizárva, egyetlen magyar vál­lalkozó sem Más kérdés, hogy ők megnézik, milyen állami üzemet és milyen feltételekkel vesznek meg. Ha ingyen lenne, biztos elkelt volna — csakhogy a iegtókoerősebb vállalkozói, ti Süt vannak egy súlycsoportban a még mindig lé­tező nagy állami vállalatokkal, amelyek a piacon mooopolheiyzei­­ber. Vannak, piaci kapcsolataik, «azközelk *rt>. révén. — Ezt nem hiszem el. Gon­dolja, hogy véletlen az, hogy a legtőkeerősebb vállalkozók nem panaszkodnak? Ráadásul a magánvállalkozók eddig el­kerülték a nagy állami cégek működési területeit. Azt nem j állítom, hogy nincsenek a kap­csolatokban zavarok. De a monopóliumok körül rengeteg a félreértés, és sokan azt is annak tartják, ami egészen más. Egyes területeken a mo­nopóliumok törvényszerűen lé­teznek, és velük együtt kell él­ni. De ezeket közérdekből sza­bályozni szükséges. Hiszen ha csak eg)' eladó van eg)’ adott piacon, akkor verseny nincs, és minden a monopólium elő­nyét és fölényét szolgálja. De ebben a „fene nagy liberaliz­musban” túlzásokba is eshe­tünk, ha eközben az állam le­mond a szabályozási jogáról és lehetőségéről. — Konkrétan mire gondol? — Nézze, vannak úgyneve­zett természetes monopóliu­mok, amelyek teljesen függet­lenek a tulajdonformáktól. Akinek például vezetékrend­szer van a birtokában, az mo­nopolhelyzetben van, mert nincs esélye annak, hogy vala­ki épít eg>' másikat. Ilyen eset­ben rendszerint törvénynek kell szabályoznia a vállalat egyes működési feltételeit. Le­het. hogy korlátozni kell a szer­ződéskötési szabadságot, lehet árszabályozás is, lehet sajátos adórendszer. És keményen érvényesíteni kell itt is a hatékonysági szem­pontokat, ami egyáltalán nem könnyű. Elképzelhető, hogy a fogyasztók képviselőit is be kell vonni valamilyen formá­ban ebbe a folyamatba. Kül­földön már sokfajta megoldás létezik e téren. Nálunk még nem volt átfogó felmérés arról, hogy hol, milyen monopóliu­mok léteznek, és arról sem, hogy melyek megmaradása in­dokolt. De egy júliusi gazda­sági kabineti határozat szerint készülni fog egy monopólium­térkép, ha ez összeáll, akkor tételesen tevékenységenként el kell dönteni, hogy hol szüksé­ges ezeket megtartani, hol kell lebontani, és milyen szabályo­zással lehet majd a köz érde­keit védeni Ez is egy komoly szakma, s a mai szlogenek még nem tisztelik eléggé. £s elő­ször illik számolni és csak az­után vágni. Képtelenségnek tartottam, amikor tavaly egy parlamenti képviselő azt ja­vasolta a versenytörvény vitá­jánál, hogy záros határidőn belül szüntessenek meg min­den monopóliumot. — Az OKGT tevékenység«* Jelen­­wy vizsgálja a Verseny hív atal. Ugvenis teljesen érthetetlen, bog? miközben Január 1-Jétöl bárki im­portálhat olajat, az olaj ára ta­vasszal drasztikusan csökkent a világpiacon, náhmk viszont egyre drágább a benzin. S ezt az érde­kes Jelenséget még az sem magya­rázza, hogv az ön megíogaimaaa­­aa szerint 'a vállalat természetes monopólium, hiszen övé a csőve­zeték és a ftaomltőkapacitás. — Nem tudom és nem aka­rom a Versenytanács jövőbeli döntését befolyásolni, de azt hiszem, hogy az OKGT nagy­jából úgy viselkedik, mintha egy tőkés cég lenne, él a hely­zetével, de minden bizonnyal nem él azzal vissza. De az ma­megmutatkozik, hogy átgon­dolatlan is lehet egy liberali­záció, ugyanis december 31-ig az OKGT árképzését és nyere­ségét szigorúan szabályozták, most viszont egyetlen szabály sincs az árképzésre, a liberali­záció pedig semmiféle versenyt nem tudott teremteni. Ahogy e kérdésében ön is említette, a cégé a kőolajvezeték, a tároló­tér, a finomító, a kereskedelm. hálózat is. Azért nem lehet hi­báztatni az OKGT-i, hogy a helyzetével él. — De teljesen érthetetlen az is. hogy miért éppen az olyan mono-1 polhelyzetbéD teve. vállalatok, mint a Villamos Müvek, könyvel hetik el a legnagyobb nyeresége évröl évre. Ezek is csak élnének l és nem visszaélnének a lehetőst­­! geikkel? — Természetes, hogy a leg­nagyobb cégeknek van a leg­több nyereségük, ez még ön-i magában semmiféle értékite- i letre nem jogosít. Hogy a nye­reség sok vagy kevés, azt ko­­| moly elemzés után lehet el­dönteni. Azt hiszem, a legna­gyobb probléma ma e terüle­ten az, hogy -nagyon lazán — vág)- sehogy sem — szabályoz­zák a monopolcégek működé­sét, és igy nem érvényesülnek a hatékonysági követelmények Éppen ezért indult meg a mo­nopóliumok vizsgálata, remél­hetőleg szeptemberben a Gaz­dasági Kabinet már megtár­gyalhatja a jelenlegi helyzetet, és utána kezdődhet meg’ a ja­vaslatok kidolgozása és meg­valósítása. Csodák azonban nincsenek, de ha az érintettek le munkát szívükön viselik, kc- I moly „gazdasági háború” vár­­: ható. Ha ilyen nem lesz, az azt ! jelenti, hogv- a téma elsüllyed-, a felesleges politikai kom’pro­­| misszumok pocsolyájában. Lakatos Mária

Next

/
Thumbnails
Contents