Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-21 / 8102. szám
Magyar Nemzet, 1991. augusztus 16. 8 Ügynök kerestetik Akik a politikái kizárólag a ráció birodalmát» tartozónak hiszik, nemigen értik, miként keverednek ebbe a világba az érzelmek, az indulatok, a szenvedélyek. Pedig a mai tömegtársadalmakban, amelyekhez a politikai utat a válaszjog általánossá tétele nyitotta meg. az embereket egyre inkább a csomagolás, a tálalás vezérli a politikusok közötti választásban éppúgy, mint amikor 8 szupermarket roskadá sig megrakott polcáról az egyik és nem a másik obiitószen emelik le. Magyarországon, ahol a nyilvánosság még mindig csak korlátozottan létezik. ahol a közvélemény szavára nem figyel a kormány (men nem kell annyira figyelnie), ez a felismerés nem vált a politikusok számára megkerülhetetlen lénnyé. Összefügg ez az elmúlt negyven esztendő gyakorlatával, amely az igazi politizálást száműzetésbe kényszerítette, s a politikát kevesek titkos játékává korcsosította. De megtalálni okát a múlt rendszen felváltó újban is: a politika főszereplői zömmel azok az ér telmiségiek lenek, akik magukat szakembernek tekintik, a racionális érveléshez és gondolkodáshoz szoktak világéletükben, s legfeljebb hobbiként vettek részt ifjúkorukban valamely színjátszó kör munkájában, lényüktől idegen a modern világ politikusaira nemegyszer jellemző ripacskodás Nemcsak az olcsó demagógia és a bohóc szerep áll távol tőlük, de szinte kivétel nélkül híján vannak mindenfajta karizmának. Beszédeik arathatnak síken vagy kiválthatnak értetlenkedő döbbenetét, de magukkal ragadni legfeljebb legszűkebb pánhíveiket tudják, akik eleve azi akarják. hogy cinkosan összekacsintson velük a „főnök", hogy számítson dörgő tapsukra és gúnyos kacajukra, amikor a riválisok fogyatékosságait ostorozza. De magukkal ragadni tömegeket, ha megfeszülnének, sem tudnak. Egyedül a kisgazdapán állhatatos és buldogszívósságú vezére villantja fel a modem nyugati politikustípus: a porszívóügynök néhány tulajdonságát Ha eltekintünk attól, hogy mit mond (amitől természetesen egyébként nem tekinthetünk el), s ha megfeledkezünk egy pillanatra azokról a meglehetősen kétes értékű magyar elődökről, akiket az említett férfiú eszme- és gesztusvilága felidéz (s akikről egyébként természetesen egy pillanatra sem feledkezhetünk meg), akkor meg kel! állapítanunk, hogy a politika eladójának szerepére leginkább Torgyán József vállalkozott Magyarországon. Ó valójában nem akarja egy percig sem azt a hitet kelteni hallgatóiban, hogy ő tudja, mit kell lenni, hogy ő dolgozta ki a megoldás módját, hogy ő szakember, hozzáértő volna. Ó csak mondja, mondja mindazt, amit a nép hallani akar és építgeti maga mögön. vagy pontosabban, építik mögöne azi a hátteret, amely általa (Clenik meg. amely ói tolja előre, amelynek az érdeken ó vcmélycsíti meg és ó uvoln a míkmlonha Ebben a tekintetben annak a modem nyugati politikustípusnak a szerény - és az említett tartalmi okok mian: torz - honi mása. amelynek nem egv képviselője a nyolcvanas évek nyugati sikerelnöke -kancellára lett. A nyolcvanas évekre a fejlettnek nevezett demokráciákban, amelyek kivétel nélkül a tömeg társadalmai majdnem úgy. ahogy az Ortega nagy könyvében meg van írva. a politika nevezetű áru eladására új formák jöttek divatba. Az addig nemegyszer egy-egy ország első embereivé, vezető politikusaivá váló szakemberek hely ét a frontvonalban, még pontosabban a pódiumon áh ették a bevallottan közepes értelmi képességű, semmiben nem igazán járatos, de a szakszerű politikát a tömegek nyelvén előadó és szívükre, alacsony kulturáltságukra hatni tudó mutatványosok, a porszívóügynökök Tragikus megkesettségünk aprócska, ám nem lényegtelen jele ez is: mifelénk a poliiikusidcál változatlanul a nagy tudású. méltóságteli és tekintély! parancsoló államférfi, a szikár, tárgyilagos szakember, a tudós elemző, vagy a szíveket célba vevő vezető régivágású típusaként a nép atyai jóbarátja. Ok egyben biztosan közösek: egy olyan kor teremtményei, amely ben a politika nem a nagy nyilvánosság előtt és nem annak számára készült, amelyben eszi. nem eszi. nem kap mást alapon folyt minden, amit az ember vagy megszokott, vagy megszökött. Ahogy más árut sem, úgy a politikát kiváltképp nem kellett eladni, már csak azért sem. mert vevő ha akadt is rá. legfeljebb kényszerből, rossz szokásból. Mit keresett volna egy ilyen mesterségesen konzervált, ósdi világban az ügynök, aki bohóc, könyvelő és kikiáltó egyszemélyben... Amikor a tömegek tüntető távolmaradásáról, közömbösségéről beszélünk, amikor a társadalom és a politika még mindig feloldatlan távolságát konsta táljuk, érdemes elgondolkozni azon is, mennyiben járul hozzá egy mélyebb gyökerű jelenség fennmaradásához ennek a század végi modem pohtikaárusnak a hiánya. E műfaj igazi profijai feltehetően csak hosszabb idő alatt születhetnek meg. de a pártoknak addig is igyekezniük kellene erre alkalmasnak ígérkező személyeket találniuk és kinevelniük. mert ertélkül nem remélhetik népszerűségük, elfogadottságuk növekedését nem találhatnak utat a nyugati demokráciák polgáraihoz hasonlóvá váló tömegekhez. Hallgass a szívedre, fordult a Fidesz egy esztendeje a választókhoz, jelezve, hogy ők nagyon is értik, mi számit a mai politikában. Ám a szlogen önmagában kevés, ha a vezérszónokok meggyőző ereje csak egy kvalifikáltabb, igényesebb rétegnél vezethet sikerre, de némi rokonszenven kívül erőteljesebb érzelmi hatást nem vált ki a szélesebb tömegekben. A politikát nem elegendő csinálni, nem elegendő jól csinálni, el is kell adni Ehhez kell az ügynök, aki lukat beszél az emberek hasába, s közben szinte észrevétlenül rájuk tukmálja áruját. Kell persze eladható áru, esetünkben eladható politika is. Magyarországon e tekintetben kormánypártoknak és ellenzéknek egyaránt bőven van mit iparkodnia. De ha erőfeszítésüket siker koronázza, akkor sem hanyagolhatják el a dolog .kereskedelmi" oldalát. Ha nem tudják a közvélemény számára fogyaszthatóvá tenni elképzeléseiket, s főképp ha nem találják meg a megfeló személy t, személyeket, akik megjelenítik, megelevenítik mindazt, ami különben csak szó, szó, szó, akkor könnyen nyakukon marad, rájuk rohad meganny i fáradságos elemzés és gondolkozás jobb sorsra érdemes gyümölcse. Javorniczky István
