Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)

1991-05-06 / 8035. szám

Romániai Magyar Szó 1991. Április 26 1L (Folytatói ax 1. oldalról) Éppen ezért a társadalmat alkotó érák együttműködésére van szükség a nemzeti érd ekek érvényesítése érdekében — mon­dotta Iliescu úr. majd újabb vallomást tett: — Néha irigykedve gondolok azon or­szágokra, amelyek a miénkhez hasonló problémák megoldásával küszködnek, de félül tudnak emelkedni a szűk csoport­éi pártérdekeken, ugyanakkor külföldön sokkal kedvezőbb képet tudnak kialakí­tani magukról. Külföldi útjaim alkalmá­val ilyen összefüggésben a lengyelek és a magyarok példáját szokták emlegetni. A magyaroknak még Kádár Idejében sike­rült kibékülniük az emigrációval, ezért nem tudom mivel magyarázzam, hogy a román diaszpóra még most sem hajlandó velünk megbékélni. Iliescu elnök kifejtette, hogy a sajtóban gyakran érik olyan vádak, miszerint el­utasítja a bírálatot. £n nem vetem el a kritikát — mondotta az államfő —, de nem szeretem a félretájékoztatást, a hazugsá­got, a rágalmakat. A jelenlegihez hason­ló döntő pillanatokban mindannyíunkat át kell hasson a nemzet- Iránti felelősség szelleme. Amit mondtam, nem figyelmez­tetésnek szántam, csupán arról van szó, hogy a sajtóban tapasztalható visszásságok mélységesen elszomorítanák — szögezte le Iliescu elnök. A továbbiakban a nyitás polltlkájárő!, Románia nemzetközi törekvéseiről esett szó. Ennek kapcsán Iliescu úr jelentős eseménynek minősítette Mitterrand elnök nemrégiben lezajlott romániai látogatá­sát. Mint elmondta, nehéz megérteni a ro­mán sajtóban megnyilvánuló rosszindu­latot, a kicsinyes vádaskodást, miszerint Mitterrand romániai útja elsietett, időeze­­rűtlen lépée volt. Az Ilyen állítások vas­kos udvariatlanságról, politikai éretlen­ségről. kultúrálatlanságról tanúskodnak — jegyezte meg az államfő. A sajtótájékoztató egyik fő témája a Szovjetunióval megkötött új együttműkö­dési szerződés volt, amely Iliescu úr sze­­j rint a nemzetközi jog alapelvire helyezi i a két ország közötti kapcsolatokat A saj­tóban ezért is kitámadtak — panaszolta az államfő —, se vége, se hossza nem volt az ilyenfajta kérdéseteiek: miért siettük el, miért volt Románia az első? Azt vi­szont senki nem kérdezte meg, hogy miért volt Románia az első állam, amely sem­misnek nyilvánította a szovjetekkel meg­kötött előbbi, elavult szerződést? Iliescu úr kifejtette, hogy a szerződést nem siet­ték el, ugyanis kerek egy évig folytak az aláírást megelőző tárgyalások és előké­születek. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a szomszédos országok is tárgyalásokat folytatziák egy a miénkhez' hasonló szerződés megkötése érdekében.' — hangoztatta Iliescu úr, majd hozzá tét-.* te: — A határok sérthetetlenségét rögzít tő elv elfogadása nem Jelenti azt, hogy lemondunk a vitás kérdések békés úton történő rendezéséről Egyesek szemünkre vetették, hogy lemondtunk Besszarábiá­­ról. de kérdem én: vajon a feszültség szí­tásával jobban szolgáljuk a moldovai ro­mánok ügyét? Iliescu úr szültségesnek tartotta elmon­dani, hogy az ú) együttműködési szerző­désnek nincsenek titkos záradékai, ahogy az egyes lapokban elhangzót^. Mindent nyilvánosságra hoztunk, a dokumentumot teljes egészében közzétettük — összegezte mondanivalóját Iliescu elnök. Újságírók kérdéseire válaszolva Iliescu a román—magyar kapcsolatok kérdésére is kitért pár mondat erejéig. Mint elmond­ta, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank londoni alapító ülésén találkozott Antall József kormányfővel. A megbeszé­lések során a két politikus egyetértett ab­ban, hogy - 1c kell küzdeni a két ország kapcsolataiban észlelhető természetelle­nes feszültséget Iliescu arról is beszá­molt, hogy londoni tartózkodása idején in­terjút adott a Magyar Televíziónak. Eb­ben elmondta: tetszik vagy nem tetszik, a történelem egymás mellé helyezte ezt a két népet és ettől nem lehet eltekinteni. A magyaroknak meg kell érteniük a ro­mánok félelmeit hiszen az erdélyi román­ság évszázadokig jogíosrtottan, magyar elnyomás alatt, élt mi .több. a magyarok még nemzeti létét sem voltak, hajlandók elismerni. Ugyanakkor a románoknak is meg kell érteniük a magyarokat, akik máról holnapra'uralkodó nemzetből nem­zeti kisebbséggé váltak. Egy ilyen lélekta­ni sokkot nem lehet egykönnyen elvisel­ni. A nemzetiségi- ellentétek a társadalmi feszültségek kontextusában jelentkeznek — mondta Iliescu h sajtóértekezleten. — A szélsőséges megnyilvánulások sem ma­gyar, sem román részről semmi jóra nem vezetnek. Nekem mély gyökereim vannak Erdélyben — mondta az államfő —, édes­anyám máramarosi, nagyanyám szintén erdélyi. Keresztül-kasul jártam ezt az or­szágrészt, Jól ismerem azt ottani embere­ket, voltak és vannak' magyar barátaim. Aztán egy kényelmetlen kérdés követ­kezett, ■ az elnök arcáról pillanatok alatt lehervadt a megszokott mosoly. — Elnök úr. ön az egész románságnak az elnöke? — kíváncsiskodott az újság­író. — ön mit gondol? — próbált kitérni a válasz elől Iliescu. — Ha végignézem tanácsosainak a név­jegyzékét. erra kell gondolnom, hogy ön nem a románság, hanem a Nemzeti Meg­mentést Front elnöke. Amennyiben ön ad valamit a szavahihetőségre, tennie kell arról, hogy tanácsosai kivétel nélkül pár­­tonkívüliek legyenek. — így la lesz — válaszolta az elnök. Hát ez tiszta beszéd volt.

Next

/
Thumbnails
Contents