Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-27 / 8047. szám
Magyar Hírlap, 1991.V.20. ír Várat magára a politikai meghurcoltak kárpótlása Szétesett a Kárpótlási Kollégium A Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) — a társszervezetekkel együtt jelentős szerepet játszott abban, hogy már az előző parlament határozatot hozott a politikai meghurcoltak kárpótlásának szükségességéről — május végén tartja közgyűlését. Hegedűs B. Andrást, a TIB egyik vezetőjét, aki egyúttal a Kárpótlási Hivatal mellett működő Társadalmi Kollégium alelnöke, kérdeztük meg ez alkalomból arról, hogy mi történt az elmúlt egy évben a politikai üldözöttek kárpótlása érdekében. % — A politikai meghurcoltak kárpótlásának ügyét zászlajukra tűző szervezetek között mintha nem lenne teljes az összhang. Nemrégiben lemondott a Kárpótlási Kollégium hét tagja. Tulajdonképpen miben nem értenek egyet? — Azt kell mondanom, hogy a látszat ellenére nem az érdekelt szervezetek közötti presztízsharcról van szó. Sokkal inkább arról, hogy noha az országgyűlés törvényalkotó programjában szerepel, a politikai meghurcoltak kárpótlásáról szóló törvény, megvalósulása reménytelenül késlekedik. A Kárpótlási Kollégium tisztázatlan feladatköre is feszültségeket okoz. Magam, január óta már két ízben foglaltam össze a kárpótlással és a kollégium működésével kapcsolatos súlyos aggodalmaimat, s azt a kollégium, és a Kárpótlási Hivatal elnöke elé terjesztettem. Állásfoglalásom azonban következmények nélkül maradt Az eredménytelenség okozta feszültség, frusztráció és viták vezettek odáig, hogy a kollégium hét tagja a lemondást választotta. Olykor magam is úgy érzem, hogy a ráfordított idő és lelki energia nem áll arányban az eredménnyel. A kollégium működése gyakorlatilag szünetel azóta. — Megosztaná a fenntartásait a nyilvánossággal? — Röviden összefoglalva: semmiképpen nem érthetünk egyet azzal, hogy a kárpótlás egész ügyének, a kárpótlási törvény kidolgozásának nincs gazdája, a felügyeletet jelenleg a munkaügyi miniszter látja el, de a törvényelőkészítés helye tisztázatlan. A kárpótlás törvényi rendezésének esélyét csökkenti, hogy a kárpótlási ügyeket éppen egy olyan párthoz tartozó miniszter felügyeli, amely párt a vagyoni kárpótlásban különösen érdekelt. Táján éppen, ezért nem sikerült elérni, hogy a politikailag üldözöttek részleges kárté-:: rítését és a vagyoni kárpótlást fogai--: milag is pontosan elkülönítsék. A kárpótlást felügyelő miniszter" egyébként az elmúlt év szeptember? óta egyetlen alkalommal tisztelte: meg jelenlétével a kollégium ülését* A Kárpótlási Kollégium és a Kárpótlási Hivatal közötti feladatmegosztás, felelősségi viszony teljesen tisztázatlan; a kárpótlási törvény megalkotásában betöltött szerepkörök is bizonytalanok. Mindennek következtében az elmúlt egy év alatt a politikailag üldözöttek részleges kártérítése érdekében úgyszólván semmi nem történt. A nyugdíj kiegészítéssel foglalkozó rendeletben megállapított összegek is megalázóak, szemérmetlenül alacsonyak az elszenvedett sérelmekhez mérten. — Ön szerint milyen hatással lehet a volt politikai foglyok, internállak, kitelepítettek, elhurcoltak részleges kártérítésének ügyére a vagyoni kárpótlásról szóló törvény megalkotása? — Ezt a kérdést egységesen ítéljük meg: tragikus, hogy a kárpótlás és a vagyoni kárrendezés ugyanahhoz a hivatalhoz fog tartozni. A vagyoni kárrendezés háttérbe szorítja a mi ügyünket. Nem bizakodhatunk igazán abban az ígéretben sem, amely szerint a politikailag üldözöttek részleges kárpótlását is hamarosan megkezdik. Balsai István igazságügy-miniszter ugyan a kárpótlási törvény parlamenti vitája során bejelentette, hogy a politikaiak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat szövegszerű kidolgozása megkezdődött, s hogy felmerült a pénzzel történő kárpótlás lehetősége is, ám ezt az elképzelést a pénzügyminiszter mindmáig nem erősítette meg. A készülő törvényjavaslattal kapcsolatban pedig eddig senki sem kérte ki a véleményünket •—A kormánykoalícióban résztvevő kisgazdapárt erősebbnek bizonyult a kárpótlásért folytatott érdekérvényesítési küzdelemben, mint a politikailag meghurcoltak valamennyi szervezete együttvéve. De ha a Kárpótlási Kollégium működése — ahogy diplomatikusan megfogalmazta—szünetel, milyen esélyt lát ezután a közös, eredményes fellépésre? — Újjá keU szervezni a Kollégiumot, a Kárpótlási Hivatal mellé kell rendelni, az eddigi tapasztalatok alapján jogilag is jobban tisztázott, és a jelenleginél nagyobb hatáskörrel. A kárpótlásról szóló törvényjavaslat szövegszerű kidolgozásának megkezdése előtt egyeztetni kell az elképzeléseket az érintettekkel. Tudvalevő, hogy tavaly közmegegyezéssel fogadtuk el azt a számítási módot, amely szerint minden börtönben, vagy üldöztetésben töltött hónapért meghatározott összegű kártérítés jár. Elengedhetetlen, hogy a kollégium figyelemmel kísérje a törvényjavaslat kidolgozásának • minden fázisát — S ha a kollégium elnökének és alelnökének kinevezésére jogosult miniszterelnök, és a tagokat felkérő felügyelő miniszter mégsem lép a várakozásuknak megfelelően? Ha hagyják szétesni a kollégiumot, s lassú feledésre ítélik a kárpótlás ügyét? — Remélem, hogy erre nem kerül sor, de valóban érthetetlen, hogy felelős kormánytagok miért halogatják az immár halaszthatatlanná váló döntést. Az elmúlt napokban levélben kértünk felvilágosítást az igazságügy-minisztertől a törvényelőkészítés helyzetéről. Biztos vagyok abban, hogy a TIB tagsága és az érdekelt szervezetek nem fogják abbahagyni politikailag és morálisan vitathatatlan céljaikért folytatott küzdelmüket. Úgy gondolom, hogy meg kell keresni a közmegegyezést, s nem szabad pártpolitikai érdekeknek alárendelni a két totalitáriánus rendszer bűneinek jóvátételét • Márvány! Ágnes
