Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-27 / 8047. szám
Magyar Hírlap, 1991.V.20 d? Satnyák az újoncok Gondokhoz igazodj! Mozgalmas esztendőre tekinthet vissza a honvédelmi tárca, amelynek a májusi kormányalakítás óta — a nyugati polgári demokráciák gyakorlatát követve — civil vezetése van. Nemcsak mozgalmas, de gondokkal, konfliktusokkal is terhes időszak ez az esztendő, amely az átszervezések jegyében telt el. A honvédség nemzeti jellegének megteremtése, a védelmi doktrína kidolgozása, a honvédség állományának — mindenekelőtt tisztikarának — gyakran bírált csökkentése, nem ment zökkenők nélkül. A tárca vezetői úgy látják: alapvető gondjaik a költségvetés szűkmarkúságából adódnak. Mint ismert, 54 milliárd forinttal rendelkezik a HM úgy, hogy ebből 3 milliárdot maguknak kell kigazdálkodniuk. A hadsereg átszervezésére, korszerűsítésére, a védelmi jellegből adódó technika beszerzésére — mint mondják — kevés ez a pénz. Úgy tűnik azonban, nemcsak a kassza szűkös, de a szemléletváltással is gondok vannak. Egy, a Varsói Szerződés kötelékében évtizedekig offenzívára vagyis tulajdonképpen az első vonalakban küzdő harcmodorra felkészített, kiképzett és ennek megfelelő haditechnikával ellátott sereg tisztjei most nehezen alkalmazkodnak a deffenzív harcmodorhoz, illetve az ebből adódó kiképzési feladatokhoz. Az új védelmi doktrína nyilvánvalóan — az erre specializálódott haditechnika beszerzésén túl — a csapatok elhelyezkedésében is jelentős változásokat kell hogy hozzon, márpedig ez a csapattestek átcsoportosításával, így tisztek százainak kényszerű lakóhelyváltoztatásával is jár. A szovjet csapatkivonás nyomán adódó feladatok is alaposan próbára teszik a tárcánál dolgozók szakmai felkészültségét és olykor a megbeszélések vontatottsága miatt türelmét is. Mindehhez még belső személyi villongások, konfliktusok is borzolták az idegeket. Először Lőrincz Kálmán altábornagy nyújtotta be lemondását a köztársasági elnöknek —■ ezt ugyan Göncz Árpád nem fogadta el — mondván a tárca a Honvédség vezetési rendjét kívánja megváltoztatni, majd nem sokkal később Beöthy Mihály helyettes államtitkár állt fel székéből, mivel a vezérkarban nem talált támogatásra koncepciója. Nem tettek jót a tárca image-ének Raffay Ernő politikai államtitkár botrányokat kavaró megnyilvánulásai sem, amelyek miatt — minthogy az ellenzék rendre az államtitkár lemondását követelte — állandó magyarázkodásra kényszerültek. Ám az említett tárcán belüli szakmai villongások tulajdonképpen eltörpülnek az igazi nagy gond mögött, amely a sorköteles fiatalok egészségi állapotában, a katonai szolgálattal kapcsolatos hozzáállásában, illetve — az említett lét-' számcsökkentések miatt — túlzott leterheltségében mutakozik meg, amelyet jól mutat az emlékezetes és még most sem lezárt törökbálinti zendülési ügy is. Mind több sorköteles nem tesz eleget bevonulási kötelezettségének annak ellenére, hogy a törvények polgári, fegyvemélkülj katonai szolgálatra is lehetőséget adnak. Ugyanakkor a bevonulók egészségi, fizikai állapota sem kielégítő. Ennek következtében — és ez a magyar hadseregben még soha sem fordult elő — a februári bevonulások után csak 97.1 százalékra sikerült feltölteni a sorállományt, így nyilvánvalóan ez a létszámhiány újabb megterhelést ró majd a szolgálattevőkre. • Forró Péter A szakmai viták természetesek Miként látja Für Lajos honvédelmi miniszter egy éy távlatából a tárca helyzetét? — Sikerek és gondok egyaránt jellemzőek az eltelt időszakra. Egyértelmű pozitívum, hogy sikerült kidolgozni, pontosan meghatározni a honvédség követelményrendszerét, amely alapja lehet a fejlesztésnek, a gyakorlati feladatoknak. A gondok között az ismert létszámcsökkentést kell az első helyen említenem, és azt a nehézséget, hogy a meglévő haditechnika alkalmazásával kell korszerű, védelmi jellegű nemzeti hadsereget létrehoznunk. — Ami a költségvetésből ránk eső összeget illeti, a rendelkezésünkre álló 54 milliárd forint — ismerve a kitűzött feladatokat — nem sok jóval biztat, ráadásul 3 milliárdot úgy kell kigazdálkodnunk, hogy még nem kaptuk meg az engedélyt a tulajdonunkban lévő objektumok értékesítésére. A személyi kérdésekről annyit, hogy én természetesnek tartom a munkahelyi konfliktusokat. Ezeket a szakmai vitákat kezelni kell, és mindaddig nincs baj, amíg a véleménykülönbségek nem ássák alá a tárca, a honvédség működőképességét. •F.P.
