Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-24 / 8046. szám
1 1 Magyar Hírlap 1991. Május 15. lA Az Akadémia a nemzeti tudomány őre legyen Díj helyett—j us murmurandi Az Akadémia „nehéz embere” Horányi György. Már az elmúlt években felkavarta a tudományos közélet állóvizét az MTA-t bíráló cikkeivel, az elmúlt héten pedig azzal keltett feltűnést, hogy nem vette át a tudományos munkásságáért járó Akadémiai Díjat. Mint az MTA elnökségének címzett — és lapunknak is elküldött — levelében írja: „Nem fogadhatom el a díjat, mert immár több mint két éve harcolok az Akadémia vezetői által erőltetett akadémiai törvénytervezet különböző változatai ellen. Egyik kezdeményezője és aláírója voltam annak a több mint 150 akadémiai kutató és egyetemi oktató által aláírt — az 1990. decemberi rendkívüli közgyűlés előtt — az Akadémia Elnökéhez eljuttatott nyílt levélnek, amelyben kértük az Elnökséget, az Akadémia rendes és levelező tagjait, hogy a rendkívüli közgyűlés vesse el a közgyűlés elé bocsátott törvénytervezetet, és tegye meg a szükséges lépéseket, hogy az akadémiai törvény egy átfogó tudománypolitikai, oktatáspolitikai és tudományfinanszírozási koncepció részeként szülessék meg. Erre a nyílt levélre választ nem, javaslatot április 23-án készítették el. s az Akadémia tagjainak nem valószínű, hogy sokkal több mint egy hetük volt az érdemi döntésen való gondolkodásra. Az Akadémia máig meglévő központi apparátusából méltatlan anyagok kerülnek ki, amelyek alapján nehezen lehet véleményt nyilvánítani. Visszatérve Hóman Bálintra, egy háborús bűnössel kapcsolatban először talán kérni kellene valamilyen legfelsőbb bírói fórumot, hogy törölje el a minősítését, hiszen enélkül szerintem igen kínos lenne az Akadémiának. — Ön nemzetközi hírű vegyész, a kémiai tudományok doktora, az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetének tudományos tanácsadója. Szerte a világon elismerik tudományos tevékenységét, választott elnöke az Akadémia elektrokémiai munkabizottságának, és — amit oly fontosnak tartanak tudóskörökkaptunk. sőt a közgyűlés lefolyásából és határozataiból arra lehetett következtetni, hogy az Akadémia! és vezetői hajthatatlanok elképze-j léseik megvalósításában. A nyílt, levélben foglaltakkal továbbra is egyetértve, azt hiszem, aligha vol-1 na etikus lépés a részemről, ha az Akadémiai Díjat elfogadnám.” I — Tudja, én csak a főnökeim számára vagyok nehéz ember, kérdezze csak meg, akikkel együtt dolgoztam, akiknek segítettem tudományos pályájukat, mit monda- , nak. Én csupán ügy vélem, az Akadémiának csakis úgy volna szabad működnie, ahogy azt nemes hagyományai diktálnák. Itt volt például ez a közgyűlési javaslat, a korábban kizárt tagok, köztük Hóman Bálint rehabilitálására. Ebben a tudományetikai bizottság javaslatára való hivatkozáson túl semmit nem tudtunk meg az illetők munkásságáról. Ennek alapján komolytalan dolog a szavazás, s így nehezen várható el. hogy más kérdésekben is komoly döntések születhessenek. Ezek nem formai kérdések! A ben — az idézettsége is magas Miért ágál szüntelenül? A Magyar Tudomány legutóbbi számában megjelent cikkéből kiderül, hogy a korábbi rendszer idején politikai okokból igen nehezen juthatott csak előre, számos hátrány érte. Most végre úgy tűnik, hogy rehabilitálták. Ön mégis tovább morog... — Nézze, az Akadémiánál három éve beszélnek a reformról, ám én nem látok igazi haladást. Az akadémiai törvénytervezet három éve — rendszerváltás ide vagy oda — változatlan formában fut tovább. A felsőoktatási törvénytervezet máris kiforrottabb állapotban van, pedig legalábbis együttesen kellene a két törvényt a parlamentnek tárgyalnia. Szerintem azonban a törvény gondolata egyáltalán nem időszerű. Egy olyan koncepcióra volna helyette szükség, amely azt tartalmazná, hogyan képzeljük el a tudományos kutatás és az oktatás közös jövőjét. Ezután akár lehetne törvényt is alkotni, de nem fordítva, ugyanis egy törvény mindig valamiféle megmerevedést je| lent. A tudományos minősítés átalakításával kapcsolatban viszont í legalább 10-15 éves átmeneti időszakra volna szükség. — Itt Horányi György kevésbé tűnik radikálisnak, mint az Akadémia... __ — Úgy tűnik, de nem erről van szó. Az általam javasolt változat sokkal őszintébb és nyíltabb szembenézést jelem az eddig követett gyakorlattal. Hiszen jóllehet az elmúlt rendszerről most azt mondják, hogy a fontos döntéseket — ahogy a tudományos minősítés ügyében — a párt hozta, csakhogy ennek kulturális bizottságában az ott ülő párttag akadémikusok formálták a véleményt. Csakúgy, ahogy a mostani vezetésben is ott vannak az Akadémia tagjai, illetve kutatói. — De lehet-e egyáltalán politikamentes a Magyar Tudományos Akadémia? — Mindenesetre ezt szolgálná, ha valóban tudóstársasággá válna, bizonyos, a működéséhez szükséges vagyonnal. A kutatóintézetek egy részét könnyen be lehetne illeszteni a felsőoktatás rendszerébe, a néhány nagyobb kutatóközpont pedig államilag finanszírozott — akár a parlament alá rendelt — alapkutatási intézmény maradhatna. A társadalomtudományi intézetek esetében nem is érthető, miért nem tartoznak az egyetemekhez, s a kisebb természettudományi kutatóhelyek is könnyen integrálhatók lennének, mint ahogy több esetben egyébként is csak visszatérésről lenne szó. A független kutatóközpontokban pedig le kellene választani az alapkutatásról az üzleti célú tevékenységet, ami egyébként sem menne, ha az Akadémiánál marad! nának. amelynek nagyon is szüksé- 1 ge van a gyakorlati célú szerződésekből befolyó pénzre.
