Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-10 / 8038. szám
Magyar Hírlap 1991. Május b. n Jugoszláviában halálos áldozatokat követelő véres leszámolásba torkollottak a nemzetiségi ellentétek. Horvátországi szerbek horvát rendőröket kaszabolnak le. Válaszképpen pedig szerb nacionalisták tüntetnek Belgrádban a „horvát” Tito emléke el- : len, azt követelvén: távolítsák el « tetemét a mauzóleumból, vigyék „haza”. A történelem elképesztő fintora. Joszip Broz Tito a közép-kelet-európai história bizonyára legellentmondásosabb figurája, hiszen az antifasiszta jugoszláv nemzeti felkelés hőse volt, későbben az egy séges Jugoszláviát vaskézzel tartotta össze. Abból a Titóból, akinek partizán hadseregében szerbek, horvátok, makedónok azonos célért harcoltak, kétségtelenül kommunista diktátor lett hatalomra jutása után. De nem Rákosi, Gottwald, Honecker, Zsivkov szabású, kisstílű Moszkva-ügynök. Éppen ellenkezőleg, jugoszláv „nacionaliz- i musa” miatt kiátkozott renegát Sztálin szemében, s ő maga a sztálinista birodalmi imperializmus-ellenes harc jelképe, aki viszont könyörtelen minden másképp gondolkozóval szemben; az egységes délszláv ügy rendíthetetlen elkötelezettje, ám érzéketlen ugyanakkor a délszláv államba önként tömörült kis népek nemzeti érzékenységei iránt. A nemzeti másként gondolkodókkal szemben is könyörtelen: lefojtja négy évtizedes át azokat a Racionalista szenvedélyeket, amelyek most, sok évvel gvötrelmes halála után, lávaként.törnek elő, a mind nyomasztóbb gazdasági nehézségek közepette. A „nagy” délszláv állam gondolata tehát, antisztálinista-kommunista mázzal bevonva, az államférfi haláláig volt elegendő arra, hogy összekovászolja ezeket a végtére is nem egynemű népeket. A kommunista rezsimek általános kelet-közép-európai eróziója pedig elmossa, maga alá temeti a Tito-féle életművet is: az egypárti népfrontos államberendezkedést, s halálos fenyegetést áll ki a soknemzetiségű államszövetség, mert a kis birodalmak is történelmi képződmények. Nem csak a nagyok. A magyar állam és a magyar állampolgár természetesen nem lehet közömbös aziránt, ami a déli határ tőszomszédságában történik. Nagyon közel vagyunk hozzájuk. A dráma aligha hagyja érintetlenül a jugoszláviai magyarságot , s nyilván féltő aggodalommal tölti el a magyar határokon belül élő szerbeket, szlovénokat, horvátokat. Közös történelmünk, harcaink és súrlódásaink viharos története viszont egyaránt arra tanít, hogy érdeklődésünk és figyelmünk sosem sértheti meg semlegességünket . A napokban Belgrádban járt magyar külügyi államtitkár észszerű álláspontjának elfogadható és félre nem érthető motívuma: esetleges újabb magyar diplomáciai ügyetlenkedések a riasztóan ingatag helyzetben a vajdasági magyar kisebbség újra érzékeny kisebbségi problémáit szaporíthatja. Hiszen akár együtt marad a hat délszláv köztársaság, akár több államra szakad, ennek a kisebbségnek délszláv közegben kell továbbra is élnie; leginkább azzal segíthetünk nekik, ha építjük és egyengetjük keservesen kikínlódott jó viszonyunkat az egyes köztársaságokkal is, az államszövetséggel is: mert nem Budapest lesz az ítésze Zágráb és Belgrád súlyos konfliktusának. N. SÁNDOR LÁSZLÓ
