Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-04 / 8016. szám
Népszabadság, 1991. március 29 (Folytatás az 1. oldalról.) tcmsági szervek hivatásos állományú, szigorúan titkos beosztású tisztjeinek és hálózati személyeinek bizonyos pozíciókból történő kizárását célzó törvényjavaslat elfogadásáról. A sajtótájékoztatón is elhangzott, hogy a hatékony munka érdekében a pártok két-'két főből álló delegációkkal vegyenek részt a tanácskozásokon. A javaslat szerint a tanácskozást a miniszterelnök hívná össze, amennyiben a parlamenti pártok április 6-ig kifejezik tanácskozási készségüket. Fekete Gy. Attila * (Munkatársainktól.) Pető Ivánt, az SZDSZ parlamenti csoportjának vezetőjét kérdeztük arról, hogy mi a véleménye a Fidesz tegnapi sajtótájékoztatóján elhangzott javaslatról. — A Fidesz kezdeményezése feltehetően ugyanabból az indítékból ered, amelyből a mi küldöttgyűlésünk politikai állásfoglalása — mondta az SZDSZ frakcióvezetője. — Vagyis a^hól, hogy a mai kormányzás nem képes a mai feladatoknak megfelelően kezelni az ország problémáit. — Pető szerint ez a mostani javaslat „egyfajta technikát” javasol a gondok megoldására. Az SZDSZ frakcióvezetője szerint semmiképp sem egyetlen személy, vagyis az ő feladata, hegy a maga álláspontját közölje, ezért magánvéleményét nem kívánja ismertetni. Pető a továbbiakban elmondta, hogy az SZDSZ ügyvivői 1 testületé még e héten megtárgyalja az ügyet, és véleményét nyilvánosságra is hozza. — Nyilvánvaló ugyanakkor — mondta —, hogy a téma jellege megkívánja az SZDSZ parlamenti frakciójának és országos tanácsának állásfoglalását is. E testületek döntése csak a jövő hét utáni héten várható — válaszolta lapunk kérdésére Pető Iván. Röviddel ezelőtt kaptam kézhez Orbán Viktor levelét és éppen csak .áttanulmányoztam — kezdte Horn Gyula.' — A levél szellemiségével és a helyzetértékeléssel messzemenően egyetértek, és azzal is, hogy a parlamenti pártok között egyeztető tanácskozásra van szükség. A Szocialista Párt az ilyen egyeztetések gondolatát nemcsak támogatja, hanem már hosszabb idővel ezelőtt kezdeményezte például az önkormányzati, a gazdasági törvénytervezetek esetében; jónak látta volna, ha a kárpótlási törvénytervezetről is történik ilyen egyeztetés. Ugyanekkor gondolni kell arra, hogy a hatpárti egyeztetés nem iktathatja ki a parlament szerepét. Nem teljesen világos egyelőre az sem, hogy a kormány feladata milyen módon határolható körül hatpárti megegyezés esetén. Furmann Imre, az MDF általános alelnöke e javaslatról ennyit mondott: — Antall József miniszterelnök úr már januárban szorgalmazta a hatpárti találkozót, s akkor az MDF vezetősége egyöntetűen támogatta javaslatát. Ez azóta sem változott, így feltétlenül üdvözöljük a Fidesz mostani kezdeményezését. Az ország előtt álló feladatok nagysága is szükségessé teszi a pártok egymáshoz való közeledését. Dragon Pál, a Kisgazdapárt frakciótitkára szerint ez olyan fontos javaslat, hogy a rá adandó érdemi válasz csak kollektív döntésen alapulhat Ezért én magam a Független Kisgazdapárt elnökségének pénteki ülésén mindenképpen indítványozom majd hogy önálló napirendi pontként foglalkozzunk a fiatal demokraták kezdeményezésével — tette hozzá. — Elöljáróban azonban annyit nyugodtan leszögezhetek: a Kisgazdapárt támogat minden olyan ötletet, elképzelést és tervezetet, amely a parlament, az ország működőképességének javítását szolgálja. Szilágy iné Császár Terézia. a KDNP alelnöke, így fogalmazott: — Nem szeretnénk, ha a színfalak mögötti hatpárti megegyezés helyettesítené a parlamentet. Ha viszont azt a célt szolgálja ez a találkozó, hogy előrevigye, gyorsítsa a törvényhozók munkáját, akkor üdvözöljük, és ott leszünk. A kommentátornak illik ménykednie. Végső soron a hazai sajtó — tükrözve a közvélemény vélekedéseit — már jó ideje szorgalmazta: szülessenek megállapodások arról, mi a legfontosabb, s az átalakulási folyamat szerezzen szélesebb bázist. Egy évvel a többpárti választások után egyre többen látják, hogy az elvileg jó gépezet a gyakorlatban nem, avagy rosszul működik. Nos, ebben a helyzetben a Fidesz javaslata pozitív kezdeményezés. Először is azért, mert — amennyiben mindenki el- és megfogadja — vUágossá tehetné, melyek azok az általános alapelvek, amelyeket legalább a parlamentben képviselt pártok elfogadnak. A megállapodások ezekről a prioritásokról a legszélesebb legitim alapon születhetnének meg, aminek két előnye is lehetne: egyrészt felgyorsulna a törvényhozás, másrészt megerősödnének a demokratikus intézmények. A megállapodásos rendszer azzal az előnnyel ,1s Járna, hogy bizonnyal leforgácsolódnának a pártokról mindazok, akik képtelenek vállalni a megegyezést. Ha ugyanis a köztársaság törvényhozásában elfogadják a mindenkire kötelező „reform-minimumot” (és ez bizonyos értelemben reformmaximum is), akkor automatikusan kizáródnának a megegyezést veszélyeztető szélsőségek. Ez persze ismét felidézné a „szalámitaktika’’ vádját, de ilyen tisztázásra előbbutóbb enélkül Is szükség lesz. Az ellenzék — a Javaslattevő Fidesz is — e kérdésben könynyebb helyzetben van. Ok — de a szocialisták Is — már többször tettek hasonló javaslatokat. Kisebbségi helyzetben vannak, s kompromisszumkészségüket is ez határozza meg. Van persze olyan ellenzéki félelem, miszerint az esetleg megkezdődő tárgyalássorozat elmoshatja a különbségeket, s abból, ami ma fehér és fekete, piszkosszürke lehet. Talán ez Is veszély. Lehetett volna-e ilyen megállapodást kötni egy évvel ezelőtt? Tartalmazhatott volna-e az SZDSZ—MDF paktum ilyen alapelemeket? Történelmietlen kérdés ez, hiszen a mostani kezdethez szükség van (lennel) a kormánykoalíció azon felismerésére, hogy matematikai többsége önmagában elégtelen ahhoz, hogy a teljes nemzet sorsát hosszú távon meghatározó döntéseket fogadtasson el. (Erre legjobb példa a tulajdoni reform, a vagyoni kárpótlás oly aktuális ügye.) Es talán dr. Antalinak látnia kellett azt Is, hogy koalíciós politizálása nagyobb engedményekre, programmódosításra kényszerítette, mint a szélesebb konszenzus keresése. Utalhatnánk a Fidesz-kezdeményezés kapcsán a spanyol példára, a Moncloa-paktumra, amelyről a szerdai Népszabadságban irt Änderte professzor. Az analőglák sohasem pontosak, ám a történelmi helyzet meglehetősen hasonló. Elsősorban országunk gazdasági válsága követeli, hogy a szélsőségeket kizáró, a demokratikus Intézményeket stabüizáló megállapodás szülessen. Ez nyújthat valamilyen védelmet a válság jövendő károsultjainak, ez teremthet biztosítékokat a vállalkozóknak, ez teheti Magyarországot kellemes és biztonságos beruházási tereppé, mind a hazaiak, mind a külföldiek számára. Az előnyök számosak. Lehetnek persze ellenérvek, számunkra Ismeretlen belső motivációk. Ami viszont Ismert, az az ipar súlyos állapota, a mezőgazdaság szétzlláltsága, a növekvő munkanélküliség, az infláció. A parlamenti intézményrendszernek vissza kell nyernie a tekintélyét! A bizalmat ma egyedül bizalomgerjesztő cselekvéssel lehet visszaszerezni. MIKLÓS GABOR Előnylatolgató re-
