Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-30 / 8033. szám

Magyar Narancs 1991. Április 18

A Fidesznek talán meg soha egyetlen kezdeményezése sem váltott ki akkora felbolydulást az SZDSZ-ben, mint a legutóbbi, hatpárti tárgyalásokra vonatkozó Indítvány. A többi párt(vezetó) elintézte a dolgot két-három óvatos nyilatkozattal, miközben a szabaddemokraták szellemi vezetői egyre-másra jelentetik meg a javasolt tárgyalásokkal kapcsolatos kritikai írásaikat a napi- és hetilapokban. Lapzártánkig (március 11.) hosszabb elemző cikkel Jelentkezett Bauer Tamás (Kiscsoportos parlament - Beszélő, április 6.) és Kis János (Megmenthető a kormány? - Magyar Hírlap április 8-9.). Rövid, fésületlen indulatkitörést vetett papírra Kószeg Ferenc (Handabanáa és spanyolviasz - Beszéld, április 6.), és végül Tamás Gáspár Miklós is végre kiváló alkalmat talált arra, hogy röpke egy kolumnás cikkben kiírja magából régebb óta fortyogó Fldesz-ellenes indulatait (A katasztrófa módszertana - Népstabadság, április 6.)

Kószeg Ferenc cikke, műfajából adódóan nem tartalmai értékelhető megállapítást a vita tárgyára vonatkozóan. Annak egy részében pedig, amit TGM a Fldeszról (vagy az múj populismusról" - ahogy tetszik) összegereblyézett, megtalálhatjuk a boldog emlékű Karel Capek „A tolivívás tizenkét fogása avagy bevezetés az irodalmi vita alapfogalmaiba'' című sziporkázó kis írásának szinte minden „fogasát", de különösen a 6., 7. es 11. pontot.

16. _A hatodik fogás neue I m a - c o. 0202 lorzkep IMadártiesztönek ts nevezik.! Ennek az a fortélya, hogy az ellenfél naőállasába behelyettesítünk valamilyen képtelenségéi s azuian vitába szálúink veie.

Vagyis megcáfolunk valamit, amit az ellenfél sohasem gondolt, rr^g kevésbé állított: ostobának és tudatlannak bélyegezzük olyan állítások alapján, melyek valóban ostobák és tudatlanok, csakhogy nem az óvél 7. A hetedik figura, a p u g n a. avagy -mumus- hasonlít az előbbihez. Ellenfelünket vagy az általa képviselt álláspontot valamiképpen elkereszteljük, s azután ezt a tetszőleges kifejezést támadjuk. Ez különösen elvi kérdésekben használatos. Az ellenfelet megvádoljuk valamilyen kárhozatos Izmussal, s azután ezt az izmust nagy vitézül raplttyává verjük.

11. lmposslbtle. ara?

»semmt szín alatt«. Az ellenfélnek soha semmiben sem lehet igaza Ha elismerjük, bog.' neki van akár csak egf csipetnyi esze vág- Ítélőképessége. máris csatát vesztettünk.*)

Komolyabbra fordítva a azót, abban mindenki egyetért, hogy a két párt kiinduló helyzetértékelése nagyjából ugyanaz. Nagy bajok vannak, ét ami a fontosabb, e bajok alkalmasint növekedhetnek, sót végzetessé is válhatnak, ha nem vigyázunk. Innentől viszont a történet némiképp emlékeztet a kárpótlásról szóló törvénytervezet vitájára. Vagyis hasonló alapról a két párt homlokegyenest eltérő következtetésre jutott.

E tény minden valószínűség szerint a helyzetértékelés egy apró, de korántsem jelentéktelen különbségéből adódik. Abban a dilemmában tudniillik, hogy mi okoz nagyobb gazdasági és politikái katasztrófát hí áz Antali-kcrmánv mandátuma előtt (hogy is fejezzem ki magam?) „megbuktatódik" vagy ha hivatalban hagyásával esetleg kockáztatjuk art, hogy a keresztény-nemzeti koalíció az országot az alagút egy mel-