Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-29 / 8032. szám

ben. Ezzel nem a szkeptikusok | felfogását akarom itt hirdetni. akik Inkább nem remélnek, csakhogy ne csalódjanak. Reményeink mesz- S7.1 célok felé vittek bennünket.

. Csupán abban állt be változás, hogy ezek n célok közelieknek tűntek,' de rá kellett ébrednünk, hogy rosszul mértük be a távolságot, s ezek n célok, ezek a remények beteljesülése nagyon távolt. vi- , szont el kell könyvelnünk, hogy jól , úton haladunk. Számomra ez n mindennapi élet, a küzdelem, a j cselekvés szempontjából bőven elégséges. Hadd hivatkozzam egy háború utáni helyzetre. amikor j romokban hevert Európa, de az j a tény, hogy mtndenki tudta, hogy . amikor romeltakarításba kezd, az j valahova vezet és von távlata cselekvésüknek, s ez kielégítette és boldoggá tette őket. és nem voltak olyan csüggedtek talán, mint mi most. Sajnos ennek megvan a kontrája is, ugvanis On azt mondlintja, hogy néhány cv múlva ke- 1 sei ücn kellett csalódniuk, hogy hiába takarították el a romokat, mégsem az következett be, aminek a jegyében foglak ebbe a munkába. Ez a veszély fennáll most is. Én azt mondom, hogyha egy katasztrófa nem következik be — egy tragikus szovjetunióbeli for; dulnt például —, akkor mi jó irányban haladunk. A hívő em- I bér továbbá azt mondatja velem, hogyha bele is döglünk, akkor is 1 (gy érdemes csinálni és, ez a helyes irány. A siker sohasincs ga- |

! ran tóivá, a legjobb irányt Is vá- I laszthatjuk. mégsincs garancia arra. hogy sikerülni íog.

A cezúrát mahosvAsArhely

JELENTETTE

0 Engedjen meg Főtiszteleles Ér egy személyes kérdést. Hogyan alakult a sorsa az utóbbi másfél esztendőben, a Menyeiben készült interjúnk óta?

— Meny6 után egy-két hónapig tartó diadalát következett, amely l hangulata, külsőségei és természete szerint azt a benyomást és azt a meggyőződést kellette bénnem. hogy egyenes út vezet a kibontakozás, a demokratizálódás, az emberi és kisebbségi jogok kivívása, a felemelkedés irányába. Menyő után kezdődtek a prédikációs utak, ahol emberek tízezrei hallgatták az igét. csodaváró, messinnlsztikus hittel tekintettek a jövő felé. Ezzel párhuzamosan a világi fogadtatás is káprázatos volt. Katonai parancsnokok, miniszterek ... Románia hősének kijáró bukaresti fogadtatás, hízelgő sajtóvisszhangok. majd következett az első magyarországi út. mintegy a megbékélés követeként indultam Magyarországra és a környező országokba nem kevés romantikával és szabaduláshittel. Ezután következett a magyarországi .román—magyar kulturális gálaest, az országhatárokon keresztül sugárzott istentisztelet, majd az amerikai út. A cezúrát a folyamatos időben a marosvásárhelyi események jelentették, amelyekről amerikai utamon értesültem. Eddig a pontig egészen ideális egységbe egyesült a magyar érdek és a szomszédok, jelesen a románok érdeke és jövője, a kisebbség és a többség viszonya. A demokráciában vagy annak Ígéretében feloldódott a diktatúra nyomasztó emlékezete. Marosvásárhelyt , azonban egy ölyan esemény történt, amely kijózanított, íelrnzolt. a valóságra ébresztett. Így folytatódott Menyő. Menvő akkor mint a szabadulás csodálatos Betlehemjéhez hasonlítható helyszín szerepelt, mert karácsonykor deportállak oda. akkor szabadultunk. Betlehem, Menyő. Isteni szabadítás jelképe, helyszíne, romantikája, kóprázata volt. Ma viszont Menyé visszasüllyedt a valóságba. Azóta voltam ott, az első évfordulón, ugyanaz a megnyomorított nép, ugyanannak a deportéciónak a színhelye, de nem veszítette előbbi minőségéi, viszont igazi, valóságos helyszíne életünk kettőségének, múltnak és Ígéretes jelennek vagy jövőnek.

TALÁLJUNK EGYMA8RA

# Kíván-r Főtlszteletes Cr üzenni valamit a Magyar Szó hasábjain a jugoszláviai magyarságnak?

1 — Nagyon sajátos mondanlva-I lóm van a vajdasági magyarság | számára. Nemrég jutottam hozzá i ahhoz a névsorhoz, amely a második világháború után vagy idején kivégzett protestáns, illetve katolikus — többségükben katolikus -»■ lelkipásztorok és papok nevét tartalmazza. Számomra olyan megdöbbentő volt, hogy szinte felíe- i deztem a szónak legborzalmasabb J értelmében, a délvidéki magvarsáj got. Még csak a kárpátaljai magyarok jelentetlek számomra ilyen megdöbbentő felfedezést annyi évtizedes hallgatás és ismeretlenség után. Mi ügy tudtuk, hngv itt élnek a legjobban a magyarok, jogaik biztosítva vannak, a polgári élet előnyeit is élvezik részleges formában, és keserű, kijózanító Információ volt számomra ez a lista, amely mint rész az egészet, úgy jelezte számomra, hogy nem volt könnyű ennek a magyarságnak a múltja, n túlélése, a háború utáni sorsa. A legnagyobb együttérzéssel, a közös sorsunk egységében gondolok tehát a délvidéki magyarságra, és ez még érzékenyebbé tesz, és még közelebb hozza őket a mi erdélyi magyarságunkhoz úgy, ahogv a költő mondta, s szinte hitvallást tehetek ezek utón: sorsa az én sorsom. A bizakodás, reménység jegyében árra szeretném felhívni, emlékeztetni és buzdítani a vajdasági magyarokat, hogy találjunk egymásra. Nagv élmény voit a kapcsolatok helyreállítása az anyaországgal, már maga a puszla lehelőség Is, hogy.Magyarországra utazhattunk, viszont számomra, kisebbségi magyar számára legalább aonvlra fontos, de inkább azt mondhatnám. fontosabb. hogv egvmás’-a találjunk, nem csupán az anyaországgal, hanem a vajdaságiakkal, n felvidékiekkel, a kárpátaljaiakkal és folytathatnám a sort. Utazásom Is ennek jegyében történik. Ha a tavaly márciusi marosvásárhelyi események, a súlyosbodó hagai helyzet és balesetem nem akadályozott volna, akkor eljöttem volna a Vajdaságba, ez" így volt kitűzve. Most tehát eat a kényszerű mulasztást pótolom az egymásra találás szellemében.

SEBESTYÉN Imre