Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-29 / 8032. szám
Magyar Szó, 1991.IV.20 Tiszta vizet a — fejekbe! Több mint egy hónappá] ezelőtt fogalmazta meg a VMDK oktatási bizottsága azokat a célkitűzéseket, amelyeket életbevágóan fontosnak tart ahhoz, hogy a felnövekvő nemzedék nevelésében helyreállhasson az az egyensúly, ami az elmúlt évtizedek alatt jócskán megbomlott; hiába szavatolja minden alkotmányos elv a nemzeti egyenjogúságot, ha c jog gyakorlati megvalósításában léplen-nyomon akadályok merülnek fel, ha a kisebbségi szülők úgy érzik, hogy gyermekeik könnyebben boldogulnak, ha nem anya. nyelven, hanem az államalkotó nemzet nyelvén végzik tanulmányaikat — már az általános iskolától (sőt akár az óvodától) kezdődően. A-/, említett programcélok — amelyeket minden reálisan gondolkodó, a vajdasági magyarság érdekeit távlataiban szemlélő szak. ember és laikus úgy ítéli meg, hogy a pillanatnyi helyzetben a legelfogadhatóbb megoldást kínálják — különféle reagálásokat váltottak ki. Voltak, akik a többségi nemzet pozícióiról kiindulva felháborító követelőzésnek találták, masok — a forrófejűek, saját sorainkból — a magyarság érdekeinek elárulását látták benne. Közben a vaidasági magyarság óriási többsíge crak a fejét kapkodta, meri jószerével nem is tudta, miről van ázó, mit is tartai.nuzusK ezek a pogramcélok. Óvatosan az ÉSSZERŰSÍTÉSSEL Szó van bennük mindenekelőtt arról, hogy a nemzetiségi tagozatok megnyitásához szükséges tanulószámot rugabnasap kell meghatározni — nemcsak az általános hanem a középiskolákban, sö; a felsőoktatásban is —, nehagv egekét hiányzó tunulón múljon, hogy megnyílhat-e egy-egy nemzetist*!, tagozat. (Ez természetesín fordítva is érvényes; szerbitorvát nyelvű tagozatok megnyitására olyan környezetben, ahol a délszláv nemzetiségűek vannak k sebbségben ) Ezzel szorosan összefügg, hagv az óvoda- és iskolahálózat ésszerűsí- I lésénél vigyázni kell, nehogy a 1 nemzetiségi nyelvű oktatás hátrányosabb helyzetbe kerüljön, mint az ésszerűsítés előtt volt, mer; akkor nagyon egyértelművé vélik, hogy mi is volt az ésszerűsítés cél-! ja-'! Nem szabad természetesen szem elöl téveszteni a felsőoktatást sem; a teljes vagy részleges anya. nyelvű felsőoktatás megszervezésének, illetve ahol erre nincs lehetőség, ott magyar nyelvi lektniáa’sok ny tájának két ős .el \isége van — a töretlen anyanyelvű továbbtanulás, valamint az általános, de foiee a ki zepisk. .;>• magyar nyelvű előadókáder folyamatos utánpótlás-nevelése. Arrói talán fölösleges is beszélni, hogy n teljes magyar nyelvű óvónő- es tanítóképzés, vaJamint a nemzeti azonosságodat szempontjából jelentős tantárgyak tanárainak képzése (magyar nyelv és irodalom, történelem, földrajz, zene, képzőművészet) a pedagógusképzésen és megfelelő intézményrendszeren túl a tantervek és óratervek, továbbá a nevelési célok tarijlm: átdolgozását és kiegészítését igényli. Állandó kapcsolatokat A tanári szó mellett az iskolai Ismeretszerzés másik jelentős tor. rása a tankönyv. A nemzetiségi nyelvű tankönyvkiadás hiányosságainak kiküszöbölését intézményesen kell megoldani — f.gyelmeztet a VMDK oktatási bizottsága. Itt nemcsak a szeroriorvál I tannyelvű tagozatok S2ámuta írt (előírt) tankönyvek fordításáról van szó, hanem a sajátos nemzeti (nemzetiségi) ismeretanyagok3f' Is tartalmazó eredeti tankönyvei; írásáról és kiadásáról, valamint roeg-1 felelő kiegészítő 'rodalom és segédkönyvek behozatalának és használatának engedelyezéséről :s. Évtizedeken keresztül tnemz-itinemzetiségi szerveződés lehetősé, gének hiányában) nem volt közvetlen élő kapcsolat a jugoszláviai magyarság egyes csoportjai, még kevésbé az anyaországi és Magyarország határain kívül más országok területén élő magyarság között, illetve ha volt, az esetleges, helyi kezdeményezésekből kiinduló és azokból élő kapcsolat volt. Az idézett programcélok a hivatalos kapcsolatok állandósítását sürgetik, mind az oktatási rzervek és szervezetek, mind a pedagógusok, mind pedig a diákság vonatkozásában. Az együttműködésnek és kapcsolattartásnak számtalan formája lehetséges; a szigorúan körülhatárolt tematikájú szakmai találkozóktól kezdve a kötetlen tapasztalatcserén és a testvériskolák kapcsolatán keresztül a szabad továbbképzési formákig és a tanulóifjúság számára szervezett nyári (néprajzi, népművészeti, képzőművészeti, irodalmi stb.) táborokig. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az egyes konkrét javaslatok és kezdeményezések kidolgozása megfelelő kutatóelemző munkát igényel. Ezért a bizottság egyrészt felhívja a figyelmet, hogy amennyiben az iskolai statisztikai kimutatások nem tartalmazzák a tanulók és tagozatok nemzetiségi összetételét (a jelenlegi rendelkezések értelmében az iskolák Ilyen kimutatást nem vezetnek), ez megfoszt bennünket attól a lehetőségtől, hogy előterjesztéseinket a legelemibb adatokkal támasszuk alá. < __________________________ Szorosan ehhez a témához kapcso- # lódik az a kezdeményezés is, amely egy a magyar nyelvű oktatással és művelődéssel kapcsolatos kérdések tudományos igényű elemzését és tanulmányozását, a kutatómunka megszervezését és irányítását, illetve a feltárt tényanyag dokumentálását is vállalni tudó intézmény létrehozásáért száll síkra, A vajdasági magyar fiatalok külföldi (elsősorban magyarországi) továbbtanulása korábban — az évi 10—12 állami ösztöndíjtól eltekintve — lényegében magánkezdeményezés alapján történt. Az oktatási bizottság ebben segítségnyújtó-közvetítő szerepet kíván vállalni, figyelembe véve egyrészt j a hazai szakemberszükségletet, j másrészt az anyanyelvű képzés j itthoni feltételeit. Ezzel kapcsof latban sürgeti a hivatalos kapcsolatfelvételt mind a tartományi, I minti n köztársasági oktatásügyi szervekkel. Szorgalmazni kell egyúttal a külföldön szerzett bizonyítványok és oklevelek akadálymentes honosítását is, a nemzetközi normákkal és gvakorluttal összhangban. Erre annál inkább szükség van, mert a rendes főiskolai, illetve egyetemi képzés mellett lehetőség és szükség mutatkozik egyes szakterületeken (népművelő, könyvtáros, népművészeti vezető, logopédus stb.) az úri. kiegészítő képzésre, valamint posztgraduális tanulmányok végzésére is Magyarországon. ÓVODÁK ÉS ISKOLÁK Elég nagy port vert fel az a kezdeményezés, amely független ugyan az oktatási bizottságtól, de alapjaiban érinti a magyar nyelvű oktatást: a rosszindulatú kommentárok az iskolák magyarításaként beszélnek róla. A bizottságnak az a véleménye, hogy jelenlegi körülményeink között nemcsak hogy nem tűnik célszerűnek, de egyenesen kivihetetlen a kétvagy többnyelvű iskolák nyelvinemzeti különválasztása, „etnikailag tiszta" magyar iskolák létrehozása. Ehelyett minden energiánkat arra kell fordítani, hogy Í minden alkalommal és minden helyen, amikor és ahol az óvodai, általános vagy középiskolai, illetve felsőoktatási hálózatról esik szó. érvényt kell szerezni annt.k az elvnek, hogy minden gyermek és ifjú az anyanyelvén tanulhasson. Ezen a téren a két legelhanyagoltabb terület ez óvoda és a középiskola. Az óvodák kérdését a községekben, a középiskolákét a'tartományi szerveknél kell rendezni. Ez utóbbit olyan formában, hogy már a középiskolai beíratj kozások kiírásánál eleve meg kell í határozni, hol, melyik iskolában, melyik szakon nyílik magyar (illetve más nemzetiségi) nyelvű tagozat, mert sok magyar (szlovák, román, ruszin) gyerek csak azért iratkozik szerbhorvát tagozatra, mivel nem tudja, hogy az ő anyanyelvén nyílik-e megfelelő szak, illetve ágazat. A fent elmondottakban nem sok újdonság van; mindez régen elfogadott elv. A bizottság most már ezek gyakorlati megvalósítását sürgeti. Nem szalmuláng-lelkesedéssei és hói ukkakcióval, hanem szívós és következetes munkával. SZÖLLÖSY VÁGÓ László A vajdasági magyarság érdekében, avagy érdekei ellen? — Gondolatok a VMDK oktatási bizottságának programcéljai kapcsán
