Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-29 / 8032. szám

Új Szó, 1991.IV.20. IS TOVÁBB ADJÁK TAPASZTALATAIKAT? EGY KÉPVISELŐI FELMÉRÉS TANULSÁGAI Két napig a Dunaszerdahelyi járásban dolgozott a Szlovák Nemzeti Tanáca nemzetiségi, etnikai és emberi jogi bizottsága. A helyszínen ismerkedett a szlovákok és a magyarok egyvitteiesevel, a nemzeti kisebbségeket érintő törvények érvenyesitésevel es - munkatartalmá­nak megfelelően - a romák életkörülményeivel is. A kétnapos progra­mot értékéivé a képviselők egyértelműen megállapították: aggodalmak­kal érkeztek a járásba, de megnyugodva távoznak, mivel nem találkoz­tak súlyosabb problémákkal. A vendéglátók nevében Éva Bubniaková, a járási hivatal igazgatója reményét fejezte ki, hogy a képviselők látogatása is megakadályozza az elferdített hírek terjesztését, mivel szerinte a helyi nézetetteresekkel kapcsolatos állítások eltúlzottak. Négy képviselőt arra kértünk, összegezzék tapasztalataikat benyomá­saikat /van Hudec (DBP) a bizottság alelnöke: Célunk az volt, hogy fel­mérjük a járásban az alapvető em­beri jogok megtartását. Mivel olyan lárásról van szó, ahol a lakosság túlnyomó többsége magyar nemze­tiségű, elsősorban az.allamigazga­­tás gyakorlata, az oktatásügy és ezen belül a szlovák nyelv oktatásá­nak színvonala érdekelt bennünket. Elégedetlenséget kiváltó, globális problémákkal nem találkoztunk, ki­sebb észrevételeinket pedig bele­foglaljuk majd a határozatunkba. Nagyon fontosnak tartom, hogy az államigazgatásban - a törvények­nek megfelelően - minden Írásos anyagot a hivatalos nyelven készíte­nek el. A hivatalokban a munkatár­sak összetétele olyan, hogy a ma­gyar és a szlovák ügyfelekkel egy­aránt szót értenek. Kellemes megle­petést jelentett számunkra, hogy a meglátogatott iskolákban. Duna­­szerdahelyen, Felbáron és Nagyme­­gyeren, a tanulók nagyon jól beszel­tek szlovákul, pedig az előzetes jel­zéseink az ellenkezőjét állították. A toleranciakeszség megannyi meg­nyilvánulásának voltunk tanúi, és valamennyi élményem közül szá­momra talán ez a legórvendetesebb. Mikuiáé Hirjak (Együttélés): Nagy érdeklóoéssel figyeltem azokat a vé­leményeket, amelyek a járás veze­tőivel való találkozásunkon hangzot­tak el. A kulturált, magas színvonalú eszmecsere keretében a helyi vehe­tők sok értékes gondolatot vetettek fel. megítélésem szerint nézeteik re­álisak és összhangban állnak a lö­­kosság akaratával. Néni találok semmi kivetnivalót abban, ha azo­kon a területeken, ahol magyarok, illetve ruténok élnek, kétnyelvúek a feliratok. Magyarországon és Ju­goszláviában járva azt tapasztaltam, hogy náluk ez gyakorlat. Problé­maként merült fel a kétnyelvű bizo­nyítványok kérdése. Én orosz, illetve ukrán iskolákba jártam, bizonyítvá­nyaim kétnyelvúek. Nem állítom, hogy a többi hivatalos okmánynál is be kellene tartani a kétnyeivúseget, de az iskoiai bizonyítványoknál igen. Az Együttélés többi képviselőjéhez hasonlóan, en is az egyik alapvető emben jognak tartom azt, hogy az emberek szabadon hasznaihassak anyanyelvűket és megónzhessék hagyományaikat. Vojtech Bajáik (SZNP): A nagy­­megyeri magyar és szlovák alapis­kolában, valamint közgazdasági kö­zépiskolában jártam. Más járások­ban szerzett tapasztalataim és a hallottak alapján aggodalmaim voltak: attól tartottam, hogy itt. ahol a lakosok 80-90 százaléka magyar, sokkal kedvezőtlenebb lesz a hely­zet. Nyolcadikosokkal és a középis­kola érettségizőivel beszélgetve meggyőződtem, hogy jól tudnak szlovákul, isménk a szlovák kultúra képviselőit, még szlovák költők ver­set is idézték. Nyilván sok függ az iskola, a pedagógusok hozzáállásá­tól. attól, hogyan viszonyul egymás­hoz a helyi szlovák és magyar értel­miség. De másutt is nagyon jó be­nyomásokat szereztem, például a pártok és a mozgalmak vezetőivel találkozva gén hamar megtaláltuk a közös nyelvet. Az Együttélés járási vezetői meglepődve hallgatták né­zeteimet. én meg az övéket. Nyilván ók is, én is eifero itett tájékoztatást kaptunk. Az államiság kérdésevei kapcsolatban mindenki, akivel be­szélgettem, megerősítette, Dél- Szovákiaban mncs olyan irányzat, amely az elszakadást szorgalmaz­ná. Büszkék az itteniek arra. hogy magyarok, de egyűttal arra is, hogy a Szlovák Köztársaság állampol­gárai. Paulicky Péter (DBP): Képviselő­társaim meggyőződhettek arról, amit mi. az itt élők már régen tudunk. Ha nem is teljesen zavartalan a szlová­kok és a magyarok együttélése, de nagyobb gondok nincsenek. A la­kosságot egeszen más jellegű, első­sorban gazdasági es szociális gon­dok foglalkoztatják, es nem az. hogy ki, milyen nyelven beszel. Egyéb­ként a képviselők programjának he­lyi szervezői nem törekedtek arra, hogy ideális képet fessenek életük­ről. A képviselők maguk döntöttek, hol akarnak személyesen meggyő­ződni arról, amit a helyi vezetőktől hallottak. Úgy gondolom, a tanács­kozásnak szerepe lehet a kételyek szétosziatásaban, a hamis híreszte­lések megcafolásaban. Remelem. képviselőtársaim a parlamentben, de lakóhelyükön is beszámolnák a valós helyzetről. -esi-

Next

/
Thumbnails
Contents