Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-03 / 8015. szám

Népszabadság, 1991. március 27.

j emberek szemében nem lesz \ több és nem is lehet több, i mint a régi „önjelölt” nó, menklatúráé. Valójában ez az f egyik forrása annak a tény- i nek, amit kelet-európai insta-Íbilitásnak neveznek.

Moszkvától Budapestig folyik már a tánc, már-már tínt nepelne az új uralkodó osztály, a nomenklatúrapolgárság, de még fél, még nem biztos magában, még nem látja világosan nemzetközi kapcsolatait, világgazdasági beágyazottságát, látja viszont a társadalomtól való rohamos elszakadását, elszigetelődéset. Olyan győztes, amely nem látja igazi történelmi hivatását, fél attól, hogy nemsokáj ra számot kell adnia gazdasá- I gi teljesítményéről, amivel i egyedül igazolhatná történalmi létezését. Vele szemben az j igazi polgárosodás fő táma- I szaként megjelölt vállalkozói, j kisvállalkozói polgárság, í amely nem csupán az állami vagyonból „halmozott fel", hanem a magántulajdonos szektor igazi gründolója lehetne, úgy érzi, vereséget szenvedett. E réteg, amely a „parvenük forradalma” győztesének érezhette magát még két évvel ezelőtt is, most úgy érzi, hogy több millió magyar állampolgárral együtt ő is az új nómenklatúrapolgárság létrejöttének költségeit fizeti. „Szatócs” marad, de visszasírja a Kádár-rendszer biztonságát, amelyben csak a „gazdasági bűncselekmény"

| veszélye fenyegette, most vi| szont egy ismeretlen erőtől, j egy gazdaságilag kedvezmé! nyezett réteg monopóliumától, privilégiumaitól függ.

Mi történik akkor, ha a társadalmi-politikai erőviszo| nyok megváltozásával az új tulajdonosok, az új privilegizált rétegek elveszítik mostani pozícióikat a parlamentben? Ez az a kérdés, amely bizonytalansággal tölti el a nómenklatúrapolgárság képviselőit éppen úgy, ahogyan a „szatócspolgárságot” is ez nyomasztja, hiszen ők sem kívánják vissza a „szabad” i meggazdagodás adminisztra- i tív-állami korlátáit, még ke' vésbé valamiféle népi ellenőrzést. De gondoljunk arra, ha az 1948—49-es államosítások még több mint 40 évvel később is megkérdójelezhetők, vajon mi történik egy olyan privatizációval, amely az elmúlt évtizedekben az állami vagyonban felhalmozódott munkát a nómenklatúrapolgárság, illetve intézményei és a mögötte álló uralmi elitek javára sajátítja ki. Az instabil politikai helyzetben ez táplálja azt a társadalmi talajt, i amelyből a populizmus különf böző formái tarjadnak ki.

Krausz Tamás