Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-25 / 8030. (8031.) szám
32 VÁR(T)fíA FOGVA szempontjait fiiinió kinizsiinkre ledtől) In n n képviselő párIhoztarlo/ását lartot Iák fontosnak megemlíteni. I’ár (orientáció 1990 márciusában azt is megkérdeztük, mennyire tartják valószínűnek, hogy az egyéni választókörzetben ugyanannak a pártnak a jelöltjére adják majd szavazatukat, mint amelyik pártot Iistáról választják. A válaszadók többsége, mintegy 75-80 százaléka, úgy vélte, biztosan vagy majdnem biztosan ugyanannak a pártnak a jelöltjére adja majd voksát, mint amelyikre a listán szavaz. Nehezen elképzelhető, hogy ez. véletlen egybeesés, sokkal valószínűbb, hogy a már meglévő pártorienláció alapján határozlak így. Ezt tapasztaltuk akkor is, amikor egy hónappal a választások előtt felsoroltunk néhány teljesen ismeretlen jelöltet — a nevük mellett megadva, hogy mely pártot képviselik, illetve fiiggcilcnck-c —. s a rájuk adott szavazatokat összevetettük a pártlistára leadott voksokkal. A megkérdezettek közül sokan nem tudták, hogy melyik jelöl let válasszák, amit azzal indokollak, hogy nem ismerik őket. Azok viszont, akik csakis a név mellett állé> párt alapján választottak, szinte kivétel nélkül a listán szereplő, pártok közül is ugyanazt részesítették előnyben. Ez a réteg mind nagyság (40 százalék), mind alapvető társadalmi jellemzők szerint egybeesett a már korábban is említeti párt alapján választél csoporttal. Az utólag készült vizsgálatok is azt igazolják, hogy az egyéni jelöltekre leadott voksok nem függetlenek a pártszavazaloktól. A választások után feltett kérdésünkre, hogy miért az adott jelöltre szavazlak, leggyakrabban azt a spontán választ kaptuk: mert annak a pártnak a támogatásával indult, amelyiket a listá rol is választották. Ugyanezt tapasztaltuk akkor is, amikor arra kértük az embereket, hogy mondják meg, mely pártra és melyik párt egyéni jelöltjére szavnzlak. Összevetve a kapott er •diné nyéket, azt találtuk, hogy a megkérdezettek 80-90 százaléka ugyanannak a pártnak az egyéni jelöltjét választotta, mint amelyikre a listán szavazott. 1990 tavaszán a parlamenti választások — s a fenti adatok is ezt támasztják alá — leginkább a pártok közötti választások voltak, s ez ugyanúgy vonatkozik az egyéni körzetek eredményeire, mint a listásokéra. Végül is minek köszönhcléi az, hogy ilyen domináns szerepel játszottak a pártok még az egyéni jelöltek megválasztásakor is? A pártok szerepe és jelentősége már a választások előtti politikai közéletben megmutatkozott, a többpártrendszer csírái már kialakultak, mégha a legfelsőbb törvényhozásban ez nem nyilvánulhatott is meg. Az a lény, hogy a választások mikéntje többpárti egyeztetéí tárgyalásokon dőlt el, jelezte azt is, hogy a jövőben mindennél nagyobb szerepel kapnak majd a pártok. Ijissan ez az emberek — különösen a politika iránt érdeklődő, vélcményirá nyitói réteg — számára nyilvánvalóvá lett, s ennek is betudható, hogy — néhány választókörzetében és országosan is népszerű ember kivételével — a legtöbben pártlámogatással kerültek be a parlamentbe. Persze ez korántsem jelenti egyénei innen azt, hogy az emberek ne vetlek volna figyelembe személyes vonásokat, képességeket képviselőjük megválasztásakor, hiszen az, hogy az illető melyik párt támogatásával indult, sokat elárult magáról a jelöltről is. Mi sem jellemzőbb például a Fidcszrc, hogy fiatalokat delegáltak a képviselői posztokra, vagy hogy például a kisgazda jelöltek inkább az idősebb korosztályitól kerültek ki, illetve hogy a kereszténydemokrata jelöltek között csaknem mindig vallásos érzelműckcl találhattunk. Végeredményben azonban az alig ismert, általában hasonlói tulajdonságokkal (tiszta múlt, felséifokú végzettség, rendezett családi háttér slh.) rendelkező — s ezért neherAR(T)BA fogva 33 zen differenciálható — jelöltek közül nz embereknek választaniuk kellett, s ez — a nem egészen tudatos döntések mellett — jobbára pártszimpáliák alapján valósult meg. Ehhez hozzájárult az. is, hogy a kampány során a jelöltek is elsősorban párthovatartozásukat hangsúlyozták, valamint kifejezetten a pártokra koncentráltak a választásokkal foglalkozó műsorok és cikkek is a tévében, rádióiban, továbbá az országos napi- és hetilapokban. A véleményformáló értelmiség már korábban is pártszimpáliák vonzásában volt, s a tömegkommunikáció a személyes beszélgetések, tanácsadások révén ezt közvetítette a kevésbé politizáló rétegek felé is. A pártok alapján történő választásra indíthatta az embereket az is, hogy többségükben — különösen a nagyobb városokban — egyáltalán nem vagy alig ismerték a jelölteket. Szórólapokon, újságcikkekben kaphattak ugyan némi információit leendő képvisclóiikről a választópolgárok, de ez természetszerűleg nem pótolhatta a személyes ismertséget. Ideál és valóság____________________ Bár nem tartozik olyan szorosan a témánkhoz, talán mégis érdemes megvizsgálni, hogy mennyire esnek egybe az. ideális és a lénylegcscn — egyénileg vagy listán — megválasztott képviselők alapvetóí jellemzői. A korábbiakban már megállapítottuk, hogy az egyéni körzetekben megválasztott képviselők nagy többsége inkább pártszimpáliák alapján, s nem személyes tula jdonságai révén került be a parlamentbe. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek állal Ideálisnak tartott képviselők tulaj donságai nem teljesen esnek egybe a parlamentbe jutottakéval. A jelenlegi honatyák között az előzetes elvárásoknál nagyobb arányban találhatunk férfiakat, viszont kevesebb független jelölt, valamint fiatal és fizikai foglalkozású képviselő került a parlamentbe. Ez utóbbi kívánalmak már csak azért sem teljesülhetlek, mert az induló jelöltek között eleve sokkal kisebb arányban találhattunk független jelölteket, fiatalokat és alacsonyabb iskolázottságúakat. Végül érdemes megvizsgálni azt is, hogy van-c különbség a parlamentbe eltörő módon bekerült képviselők személyes jellemzői között, s ha igen, ezek miben rejlenek. Elég csekély volt annak az esélye, hogy a nők, a fiatalok és az idősebbek egyéni körzetekből bejussanak a parlamentbe, s valószínűleg ezt a pártok maguk is előre felmérték. Ez is lehet az oka annak, hogy a területi és országos listákról bekeriilóík közölt nagyobb arányban találunk nőket, fiatalokat és öregeket, s a nem felsőfokú végzettségűeknek is nagyobb esélyük volt, ha listán indultak. Ugyanezt tapasztaljuk, ha a 386 képviselőt aszerint vizsgáljuk, hogy egyéni körzetekben indullak-e (282 fő), vagy sem (104 fóí). Úgy látszik, a pártok kcvéslié akarták kitenni a jelölteket az egyéni megméretésnek. Jegyzetek l.Polonyi Gálion Vélemények az országgyűlésről és az országgyűlési képvisclókróíl. Magyar Közvélcménykutató Intézel, gyorsjelentés, 1989. április. ír\ Jel Kép 1990. 4.SZ.