Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-23 / 8029. szám

nizmuskép differenciálatlansága, a kommunizmus nemzetidegen voltának hangsúlyozása, az antikommunizmus radikalitása, valamint politikai programmá emelése.

A kommunizmus egységes és változatlan jelenség, tértől és időtől függetlenül önmagával azonos létező - ez a kommunizmuskép első jegye. Érdektelen a megvalósulásának kelet-európai (szovjet) és közép-európai formája közötti eltérés, figyelmen kívül maradnak történetének sztálini és posztsztálini szakasza közötti különbségek. A kommunizmus: differenciálatlanul felfogott egységes egész. Ez a tönénetfilozófiai szinten jogosult felfogás azonban - látni fogjuk - közvetlen politikai alkalmazást nyer.

A kommunizmus differenciálatlan kezelése mögött - másodikként - az idegenként való felfogás húzódik meg. A kommunizmus: idegen jelenség. Hogy honnan származik, lényegtelen is: egyes megfogalmazások szerint nyugati találmány (a felvilágosodás és a jakobinizmus örököse), máshol az „ázsiai barbárság” termékének minősül. A lényeg: idegen volta. Idegen, nem mint ránk kénvszerített modernizációs kísérlet, hanem mint lelkűnktől, „lelki alkatunktól”, „fajtánktól” elütő jelenség. Voltaképp nem egyéb, mint a magyarság elleni merénylet. Egyetlen, de jellemző szövegrész: a kommunista vezetők célja az volt, hogy „a hagyományos magyar szellem - a kereszténység és ázsiai eredetű népünk lelkűidének ötvözete - minél hamarabb sírba szálljon, kipusztuljon a Kárpátmedencéből. Munkálkodásukat - napjainkig - egyetlen, de tudatos szempont vezeti: pusztítani nemzeti kultúránkat, ártani, ahol csak lehet, ahogyan csak lehet.” (H, 12. 58.)

A differenciálatlanul felfogott, idegenként szemlélt kommunizmus ellen pedig csak radikálisan lehet harcolni. Innen a harmadik jegy: az antikommunizmus radikális jellege. Nincs kímélet sem a kommunizmussal, sem a kommunistákkal szemben. A kommunizmus még a fasizmusnál is alávalóbbnak minősül. „Míg a nemzeti vagy nemzetietlen szocializmus, fasizmus és falangizmus ideológiai tézisekre épített társadalmi tömegmozgalmak, a kommunizmus nem más, mint alibi nemzetközi bűnözők számára.” (SZ, II. 20.

4.) A kommunistáknak minősítettek pedig a gonoszság metafizikai attribútumával ruházódnak fel. „A kommunisták nem változnak! A piros könyv meghatározza a jellemet is, mert úgy tűnik, a sátán névjegye... Kutyából nem lesz szalonna. Bizony nem. Kommunistából-reformkommunistából pedig tisztességes ember nem lesz soha.” (SZ, II. 14. 6.)

A negyedik jegy: az antikommunizmus politikává emelése pedig a radikalitásból következik. Az általános kommunistaellenes hangulatot a két orgánum politikai programmá alakítja. Az antikommunista politika azonban mást és mást jelent a Hunnia és a Szent Korona számára. Az előbbi a kommunisták és a liberálisok felfogása közti azonosság kimutatásában látja a fő célt: az antikommunizmust közvetlenül antiliberalizmussá alakítja. A kommunizmus és a liberalizmus közös jellemzője, hogy mindkettő nemzetidegen. Az 1970-es évektől - olvassuk - „a kozmopolitizmus taktikát változtatott: cserbenhagyták a brutális és sikertelen kommunista mozgalmakat - ahonnan, a dolgok természetes folyása szerint, különben is ebrudalták kifelé őket - és a tűzben tartott másik vasat, a kifinomult és sikeres liberalizmust ütik tovább”. (H, 10. 44.) Az utóbbi viszont - bár, mint látjuk majd, ideológiai főellenségnek maga is a liberalizmust tekinti - az antikommunizmust populista akcionizmussal hisztériává igyekszik fejleszteni. A kialakult párt- és választási rendszerben a kommunisták machinációját látja; „rejtőzködő egykori ávósok” leleplezését követeli; ötletekkel szolgál az „ország helyzetéért felelősök” megbüntetésére; tiltakozik a személyi adatlapok megsemmisítése - mint az egyéni életútra „fátylat borító” intézkedés - ellen; olvasóit pedig arra biztatja, hogy a lap hasábjain „jelentsék fel” a nagy prémiumokat élvező „kommunista vállalatvezetőket”.

3. 1. 2. Antimodemiiás. Az antikommunizmus azonban nem az egyedüli kategóriája a negatív identitásképzésnek. Maga is átfogóbb keretbe: egy antimodemista elméletbe illeszkedik. A Hunniának már a legelső cikke megadja ennek alappilléreit. A válság oka - olvassuk itt a „polgári demokráciák és a szocialista rendszerek közös eszmei, de pon-214