Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-23 / 8029. szám
MAGYAR NARANCS, 1991.IV.4 /M Ex m rendszer még ax m rendszer. Sőt - egy súlyosan materiális tekintetben még úgyabbul az. A kommunisták, azaz az összeesküvő maffia, a világtörténelem legnyersebben és legkoncentráltabban hatalomra törő, hatalomra orientált osztályszervezetének utolsó dobása, hogy látszólag önmaga ideológiai feladása árán, polgári és demokratikus technikák segítségével őrizze meg uralmát. Még szebb, hogy éppen gazdasági-kulturálls-civilizációs bukása, egyértelmű csődje, totális válsága, országokat és népeket katasztrófába sodró romboló és nyomorba döntő hadviselése után, mint „civil** és „polgári” uralkodó osztály ezúttal először, az eddig még ki nem próbált „törvényes”, „demokratikus” és „békés” úton kerüljön Igazán hatalomra, keleti és nyugati békecsinálók programja szerint, még fel sem derített bűneiért nem csupán bocsánatot, de végkielégítést és nyugdíjat la nyerve. Az Iga. ugyan, hogy nálunk a politika „fecsegő felszínén” új fejek úsznak, levegő után kapkodva és köpködve, megfürödve vagy tündökölve, ám közben a lesüllyedt hajó luxuskabinjaiban mint afféle előkelő idegenek, jólöltözött civilek, magukat osztályon felüli és kívüli utasnak álcázva a kellemes félhomályba vonultak, a mélységnek még a régi biztonsági emberekkel védett fedezékébe húzódtak és berendezkedtek, a rablott holmit a központi páncélból immár privatizált zsebükbe gyűrték. Egykori smasszerek, követőink, ki- és lehallgatóink, cenzoraink, a szó kötélszoros és egzisztenciális értelmében vett kivégzőink neve bankok, gazdasági vállalkozások, főhivatalok élén árulkodnak arról, hogy ez még a ki tudja hányadik „reform”, a „közmegegyezés” folytatása, a megbékélés ultimátumával kikényszerített válasz. Ez még csak javított kádárizmus, ahogy a kádárizmus még Pozsgayval és Németh Miklóssal, még Grósszal és Meggyesivei, Aczéllal és Lázárral, Nyerssel és Fockkal, Marosánnal és Münichhel, az újabb és újabb rendszerváltások főszereplőivel is csak javított rákosizmus volt. Egyik nap Budán, a másik nap Pesten, egyik nap egy MDF-, a másikon egy SZDSZ-szlmpatizáns barátommal beszélgettünk. Az egyik kormánypárti, a másik ellenzékpárti híve a szerintük új rendszernek. Ki-ki a maga pártjabeli vezető posztra kivetett derék barátunk példáján szemlélteti, hogy minden tehetetlenség, hiba, lassúság, megmagyarázhatatlan és tűrhetetlen alku ellenére a dolgok azért lényegében már rendben, mert Jó kezekben vannak, a döntő változás megtörtént. A rendszer, különösen - mondja az egyik barátom -, ha a kormánypártok érvényesíteni tudják elképzeléseiket, illetve - mondja a másik barátom -, ha az ellenzéki pártok átveszik majd az irányítást, már a miénk, a kommunisták, ha itt-ott tartják is még a pozíciókat - különösen a másik pártban -, megbuktak. Szívesen hinnék, mert egyébként hihetek nekik, hitelt, bizalmat érdemelnek. De sajnos nem hiszem, amit hisznek, érveik az évtizedek óta hallott propaganda népmeséi, mai változatai, tisztességes, reménykedő emberek nyelvére átültetett illúziók. Mindig azt akarták elhitetni velünk, hogy ami van, az már a lehetséges legjobb, és csak rosszabb jöhet, ha nem elégszünk meg ezzel a kevéssel, ha a legfőbb jó a stabilitás értékeit kétségbe vonjuk, és nem bízzuk reálpolitikus vezetőink belátására, hogy - természetesen a mi érdekünkben - még néhány szükséges engedményt tegyenek, még néhány csirkefogót futni hagyjanak, sőt, átmenetileg bevegyék a kívülről diktált üzletekbe. Ezzel az érveléssel próbálták elfogadtatni legjobbjaink és legfőbb értékeink feláldozását, hogy a mindenkori mumusok helyett csak egy mérsékelten ostoba és kártevő kádárizmus pusztíthasson évtizedekig. Nem hiszek abban, hogy egy reformált, demokratizált, parlamentesített, életét és fiatalságát nemzetiszínű testápolókkal és sminkkel megőrző kommunizmus a mi rendszeriünk lehet, mint ahogy nem hittem korábban sem, hogy felszíni változásokkal, reformokkal egyre közelebb kerülünk a polgári demokráciához és a Jóléti államhoz. Ma látjuk, hogy csak messzebb kerültünk, mindig, mert a reformok a kommunizmus válságának mozgásformái voltak, rendszerváltásokkal ávósok kultúrfunkclonáriusokká, politikusok tudósokká és gazdasági vezetővé vedlésével lett újra meg újra hitelképes az egyébként minden tekintetben bukott és a nép akarata szerint már rég elbocsátott légió. Amíg a közterületeken munkásőrkülsejű rendészék ugyanazokat üldözik, akiket eddig is üldöztek, amíg ugyanazokat büntetik, akiket eddig is büntettek, amíg azok gazdagodnak, akik eddig is gazdagodtak, addig ex a rendszer ax a rendszer, s én megdöntéséről gondolkozom. És szövetkezem ezzel a kormánnyal, ezzel a parlamenttel, ezekkel az önkormányzatokkal, ha maguk is ellenzékben vannak a köztünk s felettünk szervezkedő kommunizmussal szemben, és ha nem tudatos, vagy jószáudékú, de tehetetlen fedószervkéut statisztálnak ennek a régi-új rendszernek. Akkor másokra lesz szükségünk. Zsillé Zoltán javított kádárizmus Roldamácló «az «»lm orc.cl* B-«=>aa«la»z«»a-v«aa-»«áa» ml««-»-»
