Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-22 / 8028. szám
Védelem — új alapokon H Annus államtitkár nyilatkozata lapunknak A Varsói Szerződés megszűntével, a körülöttünk — és itthon is — megváltozott világban honvédelmi szempontból Is teljesen új helyzet jött létre. Június 30-án a szovjet csapatkivonás lezárultával hazánk ténylegesen is független országgá válik, mely szamára alapvető a védelmi elvek és követelmények új alapokra helyezése — jelentette ki Annus Antal altábornagy, a HM közigazgatási államtitkára, aki ismertette a mostanra kidolgozott — és hamarosan a kormány, majd az Országgyűlés elé kerülő — új védelmi elképzeléseket. Az Európa Társaság, az MTESZ és a Magyar Mérnök Akadémia rendezésében tegnap délután megtartott fórumon Annus altábornagy kifejtette: a Magyar Köztársaság biztonságát elsősorban nem fegyverekkel, sokkal inkább a politikai, diplomáciai és egyéb kapcsolattartási lehetőségekkel igyekszik biztosítani. A honvédséget védelmi jellegűvé kívánják átalakítani, egyetlen országot sem tekintenek ellenségnek, és egyetlen célt sem akarnak katonai eszközökkel vagy nyomással elérni. Emiatt Magyarország nem birtokol tömegpusztító fegyvereket, és mások ilyen eszközeit sem engedélyezi területén. „Ugyanakkor alapvető érdekeink védelmét biztosítani kell az esetleges agresszorral szemben — és ez a felderítésielemzési munkától az ütőképes honvédségig hatalmas feladatokat jelent, mely csak i össznemzeti támogatással, s — meg kell mondani őszintén — áldozatvállalással valósulhat meg. Épp ezért a honvédelmi fejlesztés nem lehet pártpolitikai kérdés” — így az államtitkár. Hosszú távon az európai kollektív biztonsági rendszerben való részvétel hozhat könnyítést — de annak létrejöttéhez még sokat kell munkálkodni. Egyelőre a két- és többoldalú biztonsági megállapodások tűnnek a járható útnak. A katonai-védelmi alapelvek feltételrendszerét az ország, a magyar gazdaság jelenti, s ez utóbbi korlátái miatt egyelőre az átalakításban „ésszerű biztonsági kockázatokat” kell vállalni a szükségesen elégséges védelemben. E minimális cél érdekében nemzetközi átlagban a GDP, a nemzeti össztermék három százalékát fordítják a hadseregekre — ez az amúgy is elavult eszközök sokaságával rendelkező magyar honvédség esetében csupán 1,9 százalék. A hazai terület aktív védelméért három év alatt a jelenleginél 30 ezerrel kisebb, de korszerűbben felszerelt honvédséggel számol a doktrína; a valódi technikai fejlesztési programok csak az évtized derekán indulhatnak be, ha az anyagiak is rendelkezésre állnak. Ugyanakkor tudni kell, a jóval kisebb honvédség sem lesz-lehet olcsóbb. Sót, ha jövőre a költségvetés nem tudja biztosítani legalább reálértékben az idei — megnyirbált — védelmi büdzsét, akkor a vázolt szükséges minimumot sem lehet elérni. Az előadás után kérdeztük az államtitkán, bot tan jelenleg a Szovjetunióval kötendő kétoldalú együttműködési szerződés ügye. — A részletekről az aláírásig nem célszerű szólni. Elviekben hasonló a már Romániával és Csehszlovákiával létrejöttékhez, de sajátos jegyeket is hordoz. Ez utóbbihoz tartozik, hogy a mi fegyvereink-eszközeink túlnyomó része a Szovjetunióból származik, belátható ideig meg kell oldanunk ezek alkatrészellátását. A biztonságpolitikai elvekről, katonai-technikai nézetrendszereikről való rendszeres konzultációk mellett szerepel egymás meghívása a gyakorlatokra, a képzésben való kölcsönös részvétel, a légvédelmi rendszerekben a konfliktus kizárása véletlen berepülés esetére, a határkőiéiben elhelyezett csapatokra való kölcsönös „rátekintés", vezetők rendszeres találkozói szerepelnek a tervben — azaz a nyíltságot, a bizalmat erősítő módon hat. Térségünkben így „foghatóbbá” válnak a védelmi rendszerek, feltárhatóbb és időben kezelhetőbb lesz minden, az egészséges kapcsolatot netán sértő szándék. — E kétoldalú szerződések kitérnek-kitérhetnek bármely fél harmadik országokkal ápolt kapcsolataira, korlátozhatják azokat? — Az eddigiek nem térnek ki. S bár a jövőt nem láthatom, de szerintem egy független, szuverén országnak magának kell alakítani harmadik felekkel viszonyát — ez szigorúan véve nem tartozhat a másik állam legitim biztonsági érdekei közé, hogy bármely szomszédja kezét megkösse e téren. A kétoldalú egyezménynek kell kizárnia a kétszínűsködést. — A bizalomerősítési lépések kölcsönösen előnyösek. De esetünkben mit jelem a mind gyakrabban hasznait „negatív biztonsági garancia”? — Például döntésünk a tömegpusztító fegyverek kiiktatásáról eszköztárunkból, azok tilalma területünkön bárkinek — és e paletta igen széles. De azt is ki kell zárni, hogy — biztonsági érdekekbe csomagolva — bárki diktáljon a másiknak. Egyoldalúak ezek az egyezmények nem lehetnek! — Mennyiben valósak azok a hírek, miszerint e katonai megállapodás vajúdása miatt késik az új alapokat teremtő magyar—szovjet államközi szerződés aláírása? — Véleményem szerint igen körültekintően kell eljárni: ez nem versenyfutás az első helyért. Itt egy szempontot, a Magyar Köztársaság érdekeit kell szem előtt tartani, és a szovjetekét ügy, hogy azok összhangba hozhatók legyenek. Kölcsönösen figyelembe kell venni egymás biztonságát, alapvető érdekeit. A körültekintés csak használhat a végső eredménynek, amely hosszú évekre szól majd. Eszes Tibor
