Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-18 / 8026. szám
Magyar Hírlap 1991. Április 13. ■*T .. * <* Csak egy út van, Európa útja HH-lnterjú ____________ — Tisztában kell lennünk valanivel: ma még Nyugaton sincs ■enki, aki pontosan meg tudná nondani, mit kell tenniük a keleteurópai államoknak, hogy befogadák őket az európai integrációs szervezetekbe — kezdi a magyarázatot Völgyes Iván. — Az Európai Közösségek szabályai szerint azonban nagyon sok minden szükséges ihhez, emlékezzünk csak arra, milyen nehezen fogadták be annak idején a déli államokat. Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Ahhoz, hogy Nyugat-Európa eredményes gazdasági, politikai, diplomáciai és kulturális kapcsolatokat tartson fenn a közép-kelet-európai országokkal, az szükséges, hogy ebben a régióban stabilitás legyen. Az egyetlen dolog ugyanis, amelyet ezek a közösségek nem viselnek el, az az instabilitás. Az előadásomban ezzel kapcsolatban azt a kifejezést használom: új törzsiesség, the new tribalism. Egészen addig, amíg ez az új törzsiesrég, a provincializmus, a nacionalizmus, a kirekesztés, a gyűlölet jelen van a régióban, stabilitásra nem lehet számítani. Ehhez kétoldalú és regionális kapcsolatok kiépítése szükséges — előbb funkcionális együttműködés, például környezetvédelmi vagy honvédelmi. A PentaA volt szocialista országok, így Magyarország is Európába, az európai integrációs szervezetekbe törekszik, de úgy tűnik, ezek a szervezetek nem erőltetik különösképpen a befogadásukat. Völgyes Iván, a Nebraska Egyetem politikatudományokkal foglalkozó professzora fejtette ki ezt a véleményét Katona Tamás küiügyminisztériumi államtitkár előadásához hozzászólva azon a nemzetközi konferencián, amelyet az t MTA Béke- és Konfliktuskutató Központja rendezett Budapesten „Veszélyeztetettségi érzetek Közép-Kelet- Európában” címmel. Véleménye bővebb kifejtésére kérte a professzort munkatársunk. gonálén kívül elképzelhető egy cseh—szlovén—magyar, elképzelhető — és nem elvetendő — egy szlovák—román—magyar, de bármilyen más irányú, sok kisebbfajta egyezmény, amelyek végeredményben közösséget hoznak létre a régióban. A fő probléma bekapcsolni ezeket az országokat a piacgazdaságba, nem pedig bezárkózni. S nincs harmadik út. Csak egy út van — Európa útja. — Sokan azonban azt állítják, hogy Közép-Kelet-Európában azért vannak jelen az Ön által is említett, instabilitást fokozó tényezők, mert valamennyien egyformán szegények vagyunk. S amíg gazdaságilag nem állunk talpra, ez nem is fog megváltozni. Csakhogy a gazdasági fejlődés a régióban nyugati segítség nélkül nem megy. A Nyugat pedig akkor segít, ha stabilitás van. Nem gondolja, hogy ez ördögi kör? — Nincs semmiféle ördögi kör, ugyanis nem az a felállás, amit említett. Adva van egy elkerülhetetlen feladat, amit úgy hívnak: átállás a piacgazdaságra. Ennek pedig semmi köze Európához. Tetszik, nem tetszik, Kelet-Európának meg kell teremtenie a piacgazdaságot — elérése pedig nem Nyugat-EurópStól függ, hanem bizonyos alaptörvények meghozásától. Magyarországnak azzal kellene foglalkoznia, hogyan lehet privatizálni, hogyan lehetne konvertibilissé tenni a forintot — ahogy a lengyelek csinálták. Tudom, hogy ez sok kockázattal ------------------ jár, de ott nagyon hamar kialakult az a helyzet, hogy a költségvetés harminc százalékát immár valamilyen formában a magánszektor termeli meg. Erre van szükség. —Ezek szerint igazuk van a lengyeleknek, amikor azt állítják, hogy a gazdasági átalakulásban előrébb tartanak nálunk, mi pedig egyre jobban lemaradunk? — Az biztos, hogy egyre jobban lemaradunk a lehetőségeket tekintve. Mi ugyanis sok kevésbé fontos dologgal foglalkozunk, míg Lengyelorszáeban a lényegre koncentrálnak. Az az út, amelyet a magyar parlament választott, lassú. Sokkal gyorsabban és határozottabban kellene lépni. — És az adósságkezelés terén nem kellene Lengyelország példáját követnünk? — Magyarország esetében minimálisak azok a hitelek, amelyeket kormányok nyújtottak. Tehát ha mondjuk, az Egyesült Államok kormánya elengedné a vele szemben fennálló tartozásunkat, nem sokat jelentene. Sokkal hasznosabbnak tartanám azt az eljárást, amelynek lényege: bizonyos kölcsönöket elengednének a bankok — befektetés fejében. Ezt a Bradey-tervet meg lehetne csinálni Magyarország számára is. Ha okosak lennének a politikusok, erre próbálnának ráállni. . — Nem gondolja, hogy a parlament napirendjén lévő kárpótlási törvény, ha elfogadják, még nehezebb helyzetbe hozza a magyar gazdaságot és csökkenti a fejlődés lehetőségeit? — A kárpótlási törvény, mint a legtöbb hasonló, így például a földtörvény, olyan kidolgozatlan és annyi problémát vonz maga után, hogy ezt másnak, mint eszmei kárpótlásnak, nagyon nehezen tudom elképzelni. Ebben az országban valamilyen szempontból mindenki sértett, s azt hiszem, ezeket a sérelmeket nem lehet fillérekkel vagy másképp megváltani. Nemzeti megbékélésre lenne inkább szükség, mint egyes emberek vagy egy réteg kárpótlására. — Magyarországon a kárpótlás elsősorban a földet érinti. Csakhogy a mezőgazdasági termelést a világon mindenhol dotálják. Elképzelhető, hogy a kialakuló magyar kisbirtokok felvegyék a versenyt? Van esélye a magyar mezőgazdaságnak a túlélésre? — Nem tudjuk még, mit hoz a jövő. Abban az esetben például, ha ezek a kisbirtokok elfogadható bankkölcsönt kapnak, megfelelő mennyiségű és minőségű trágyát és technikai felszerelést tudnak vásárolni. ha kialakul a szükséges falust infrastruktúra, akkor van esély. Nem elég visszaadni a földet, biztosítani kell, hogy a magyar paraszt meg is élhessen belőle — és akkor az ország is megél. •Medgyesi Csilla
