Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-18 / 8026. szám

Romániai Magyar Szó 1991. Április 2

zi

REÁLPOLITIKA VAGY MEGALKUVÁS?

Döbbenettel olvastam az RMSZ-beit j Gazda József és Puskás Attila hozzászóló*

; sát Bárki Éva és Domokos Géza levélváltásához.

Kezdetben idézném Gazda Józsefet: a Bárki Éva féle levél „vitatható megállapításaitól most tekintsünk el“, a „leírtak — eltekintve a túlzottan heves vádaskodástól — helyenvalóak".

Vagy Puskás Attilát: „bárkit biztosíthatok róla, hogy Bárki Éva igát jól tájékozott.“

A valóság épp ellenkező. Bark! Éva ’ igenis olyan vádakkal illőt 1 az RMDSZ-t, melyek bizonyíthatóan ténybelilcg hamisak (hogy ne nevezzem egyszerűen hamis rágalmaknak): „On, Domokos Géza, az erdélyi magyarok összes jogos követelését 1 semmibe veszi"; „Szőcs Géza főtikár az Európa Tanács előtt határtalan optimizmusának ad kifejezést"; „Dr. Bárányi romániai demokráciáról beszél"; a Domokos Géza által képviselt politika „az egységes román nemzetállam megvalósítását támogatja"; az 1690. március 22-i közös nyilatkozat a Nemzett Liberális Párttal „szégyenletes"; Domokos Géza és az RMDSZ hallgatott az 1990 júniusi eseményekkel kapcsolatban.

Kérdem Gazda és Puskás urakat, mindezek a hamis vádak mellékesek, „vitatha- I tóak", amelyektől „most tekintsünk el"?

Hiszen épp Bárki Éva teljes tájékozatlanságát bizonyítják, ha nem kimondottan elfogult rosszindulatát az RMDSZ vezetőivel, politikájával szemben.

Ennyit a Bárki-levél ténybeli hamisításairól.

Ami politikai koncepcióját illeti, naivnak vélem. De Itt már vélemények, felfogások különbözőségéről van szó. Ezekről lehet és kell vitatkozni. Érvekkel. Nem hamis tények, vádak felsorolásával.

Számomra a levél egyik kulcsmondata „a magyarok helyzetén cgycs-cgyedül csuk nemzetközi nyomás javíthatna". Ez a felfogás számomra elfogadhatatlan. Nem vesz tudomást arról, hogy mi is történik ma Romániában és a valóságban mindez a megérdemeltnél kevésbé érdekli mind a nemzetközi közvéleményt, mind a nyugati politikusokat, másrészt a mai Románia vezetői erősebb nyugati nyomás hatására éppen a teljes izolálást választanák, és megszületne a nyílt diktatúra. Ne felejtsük el, hogy ma a helyzet már nem bipoláris, demokratikus ellenzék kontra hatalom. Megjelent a harmadik eró, a Vatra—Románia Maré koalíció, a fasiszta ellenzők, amolv nyíltan vállalja, sőt követeli a/. Európától való elszigetelést, a szekuritátc teljhatalmát, a katonai diktatúrát. Átmenetileg ogy paternalista, tekintélyelvű, nacionalista rendszerben vagyunk, melyet „véletlenül" a régi nomenklatúra emberei vezetnek. De, hogy ezután az átmenet után a demokrácia vagy a nyílt diktatúra következik, még nern dőlt el.

És ilyen Amenetl, Ingatag helyzetben a türelmetlenség, a forrófejű „kemény lépések“ akár a külföld, akár a belső ellenzék (pl. HMDSÉ) részéről jönnek, esetleg épp a nyílt diktatúra híveit segíthetik hatalomra. Tovább egyszerűsítve sí képet: rövid távon demokratikus választásokra nincs esély. Egyelőre Cornelia Vadim Tudor, Eugen Barbu et Co. nvilt fasisztái között es a mai hutalom emberarcú, reformista nemzeti szocialistái közt válogathatunk (hisz Romanékat, Iliescuékat semmiképp sem tekintem a reformkommunfsta Nagv Imre, Dubfck stb. erkölcsi és elméleti követőinek).

Bárki Eva felfogásának egves számú hl* bája, az, hogy a magyar kisebbség jogainak kérdését függetlenül, a/, általános ro-; mániái kontextusból kiszakítva vizsgálja.

11a Romániában Igazán demokratikus állapotok léteznének. Akkor az KMDSZ tényleg felelős, söl bűnös lenne, hogy oly kevesot ért *1 céljaiból. De akkor, amikor egvetlcn demokratikus párt. érdekszervezet, csoport sem tudott Igazából elérni semmit a Hatalom makacs ellenállása miatt, hogyan sikerülhetett volna ez nekünk, magvaroknak? A demokrácia egyik próbaköve a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása, de fordítva is érvényes: elképzel- ' hetetlen a nemzeti kisebbségek jogainak '

biztosítása egy alapjában nem demokrcti-l 1 kus államban. ' 1

Egy évvel ezelőtt azt Írtam és ma is vál- í lalom: „Ha a Front győz május 20-án, ne- ! künk, magyaroknak egyetlen esélyünk van, 2 túlélni ezt a remélhetően rövid korszakot * Harcolni kell jogainkért de minden illú- s -zió nélkül. Ez a Hatalom külső és belső c nyomásra képtelen lesz kisebb kompromisszumokra, de Igazilkil demokratikus jo- 1 gokról, önrendelkezés) Jogokról nern lesi * hajlundó érdemben tárgyalni sem.“

A kulcskérdés tehát az, meddig tartja í [magút a mai Hatalom: pár hónapot, ével 1 vagy évtizedeket? Ha pesszimisták va- 1 gyünk és évtizedeket jósolunk neki, a ma- J gyaroknak és a demokratikus felfogású \ románoknak egyetlen esélye marad — me- ‘ nekülni, emigrálni. Ha viszont realisták ( (nem optimisták!) vagyunk, ezt a mai európal kontextusban nem tudjuk elképzel- . ni. Es akkor fel kell készülni a poszt- ( Front korszakra, a román demokratikus ellenzékkel minél szorosabban cgyüttrniiküdni, siettetni a demokrácia győzelmét.

Nem vagyok annyira naiv, hogy ne tud- 1 nám: a mai román ellenzéki pártok vezetőiben és tagjaiban is léteznek nacionalista előítéletek, zavaros felfogások a kisebb- ] ség jogairól. De azt is tudom, hogy lehet- j séges velük a párbeszéd. Saját felfogásukat alakítják, módosítják e dialógusban. S itt jelentős szerepe van a külföldi nyomásnak vagy inkább közvéleménynek. Kóztu- ( dőlt, hogy az ellenzékiek vigyázó szemüket Nyugat felé Irányítják. Az ottani hatás, reagálás részükről nem csupán kényszerű kompromisszumokat eredményez, hanem felfogásuk megújítását.

Gazda József szerint a kormány ti célja, „A Nagy Cél" a magyarság .elsorvasztása. Szerintem erről szó sincs. Ez nem cél, hanem eszköz. A mai Hatalom egy félig diktatórikus, félig paternalista rendszert kíván fenntartani. Illetve kénytelen, hiszen exponensei egy demokratikus rendszerben nem csupán személyi hatalmukat, privilégiumaikat vesztenék el, hanem blró-j ság előtt felelnének bűneikért. Tehát „kénylelnck" hatalmon maradni, de egy; autorilarius rendszernek szüksége van | ideológiára; a totalitarizmus két ideológiát! isméit eddig: a kommunistát és a nacionalistát. Gyakran keverten. A kommunista ideológiát ismert okokból már nem vállalhatják, marad hát a nacionalizmus.

Aki valamennyire ismerte az utóbbi 20 év korifeusait, tudja, hogy a 20-as, 30-as |évek fanatikus, őszinte kommunistáival és fasisztáival ellentétben, ezek többsége cinikus, hitnélkUli, előnyökre és hatalomra éhes maffiózó. Általában nacionalisták voltak, de csak úgy mellékesen. Talán önigazolásként (valami hitük mégis csak legyen). S a műveletlen vagy félmüveit emy

bernek a legkézzelfoghatóbb hit — a nacionalizmus. a xenofóliia.

Tehát úgy erzem. Bárki Évától is híveitől Is clialaszi tclíogásoin. Minden alkalmat felhasználok külföldi politikusok, újságírók informálására a romániai tragikus helyzetről, de elsősorban nem tőlük várom a „megmentést".

.Energiám többségét a román ellenzék folvilagositásáia használom a kisebbség jogainak kérdésében, fűként a Polgári Szöi'ttscg (de nem csupán) összejövetelein, tömeggvúlésein, Saabjában.

Egy kis epizód, de számomra Jelképértékű. F.gy nemrégi vasárnapon, a Dalleseremben liberálisok szervezte szimpózium 'Olt, az alkotmánytervezet bírálatával oglalkozolt elsósorbon. Készt vettek kidőld! képviselők (trancia gaullisták, lenivel Szolidaritás, magyarországi MDF), tadu Cámpeanu és társai. Domokos Gé:át mar felszólalása elótj nagy taps ■ föladta. Itögtónzóít beszédében elsősorban i román nacionalista propagandára a naionalista totalitarizmus veszélvcre íigyolncztclel.t. Válaszképp percekig tartó tápot kapott, az összes felszólalónál nagyob>at. Tehát a román ellenzéki közvélemény genis kezdi levetkőzni maradék nacionuista előítéleteit. Es én ebben látom a renényt. És ehhez hozzájárult Domokos Gé:a, aki láthatóan népszerű a román ellen'éktek kóréhen és enyhe utálatnak örvend k hatalom híveinél.

Mielőtt tisztújítón követelnénk, kedves barátaim, tán ezekre is gondolni kell. Románia egyelőre egy lupercentralizalt állam. Teliát sorsa elsősorban Bukarestben Jól el. Itt pedig olyan politikusokra van szükség, ukik következetesek, elvhüek, da ugyanakkor Jól ismerik a román nyelvet, mentalitást, közhangulatot.

A politika a reális lehetőség tudománya. Az elvhúség összelévesztése a felelőtlen, ireális radikalizmussal („most vagy soha* — „acum őri niciodatá") veszélybe sodorhat nemcsak embereket, hanem közösségeket Is.

I<chet, hogy egyesek e cikkemért engem Is megalkuvónak tekintenek. Emlékeztetem ókot, hogy temperamentumom épp a radikális megoldások felé hajt. Az utóbbi Iá hónap legtöbb liatulomellenes tüntetésében részt vettem, felszólaltam. Addig, amíg rá nem jöttem, hogy Igazán széles tömegek sajnos, még nem állnak mögöttünk. F.s akkor, 1SD0. december 21 -i beszédemben már az utcai tüntetések ellen szóltam. Nem volt elvi-erkölcsi kifogásom a rendszer erőszakos megbuktatása ellen, egy újabb forradalom útján (hisz májustól decemberig én is herckcdésfg kiabáltam: ..Ultima solu(ie, incft o revolu(ie!‘l. De gyakorlatilag kivihetetlennek ítéltem, hisz kevesen voltunk. Es a Hatalmat képesnek véltem egy komolyabb utcai tüntetés véres elfojtására. Azt ajánlottam beszédemben: legyünk türelmesek, bármenynyire is nehezünkre esik, energiánkat na az utcán fecséreljük cl, hanem vegyük fel n szorosabb kapcsolatot a munkássággal, a szakszervezetekkel. szívós munkával győzőik inéi! ökot, mclvck az ország valós problémái és kik nz igazi ellenségei. Es ha ez sikerül, pár hónap, pár év múlva egy általános sztrájk napok alatt elsepri a hatalom mai gyakorlóit, és akkor kezdődhet a demokratikus Románia, a civil társadalom. a helyi autonómiák megszületése. Persze sakkal hősiesebbnek, bátrabbnak tűnik az utcán kiabálni: „Le Iliescuval!“, mint lassú meggyőző munkát folytatni a 43 év