Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-18 / 8026. szám
A SZOCDEMEK EGYMÁS KÖZT A párbeszéd kezdete libben a vitaestben a legnehezebb nyilván a megszervezése volt. Ám mivel öszszejött, és a végén ugyan tétova, de korántsem csak jelképes kézfogásokkal — esetenként összeölelkezésekkel — búcsúztak egymástól a részvevők, tán van remény: lesz folytatás. A Vitányi Iván által vezetett MSZP-n belüli Szociáldemokrata Társulás péntek este kötetlen eszmecserére invitálta a legkülönbözőbb szociáldemokrata pártok, irányzatok, társaságok és magányos elmélkedők reprezentánsait. Azzal a céllal, hogy egymás legitimitásának, eddigi ténykedésének megkérdőjelezése helyett kezdődjék meg a párbeszéd; próbáljanak megállapodni abban a szociáldemokrata minimumban, ami a sokféle nézetkülönbség ellenére is összeköt, s ami a majdani közös cselekvés kiindulópontja lehet. így azután feltűnően népes hallgatóság előtt késő estig polemizált egymással Nyers Rezső, Szalai Pál, Csurdi Sándor, Forgács Pál, Érdi György, Schiffer Pál, G. Márkus György, Lóránt Károly, Heiszler Vilmos, Gellért Kis Gábor, Szőke Károly, Szőllősy-Sebestyén András. Nem csupán azért nem írom ki nevük mellé, hogy melyik szociáldemokrata irányzat nevében beszéltek, mert hangsúlyozottan „magánközszereplésre” vállalkoztak. A képviseleti anonimitás okát inkább abban véltem felfedezni, hogy itt végre senki sem azt firtatta, honnan jött a másik, hanem hogy hová akar eljutni a — hangozzék mégoly patetikusan, ám mégis és egyre inkább vállalhatóan — társadalom többségét adó munkavállalók érdekeinek védelmében. Hallhattunk igen elgondolkoztató értékeléseket a térség, s ezen belül a magyarországi szociáldemokrácia időleges vereségének okairól, illetve a szociáldemokraták lelkiismeret-furdalásáról az elmúlt rendszer elfajulása miatt. A fő hangsúlyt azonban arra tették: mi lehet a szociáldemokraták felelőssége abban, hogy a botladozva alakuló új demokrácia ki teljesedhessék; hogy ne következhessék be ismételten torzulás, most ugyan más irányú, de azonos következményekkel járó diktatúra. Szóltak a szétszórtságában létező, ám mégis potenciális társadalmi erőt képviselő szociáldemokrata mozgalom viszonyáról a jelenlegi kormánypártokhoz és az ellenzékhez, az új tőkés osztály kialakulásához és a munkavállalókat tömörítő különböző szakszervezetekhez. Latolgatták: milyen alternatívát tud adni — itt és most — a szociáldemokrácia a szélsőségesen piacpárti liberalizmussal és az ókonzervatív, feudális gyökerű nemzetieskedéssel szemben. Nincs panácea! — fogalmazta meg az egyik idős, az emigrációból nemrég hazatért szocdem. Azaz: a mozgalomnak nincs birtokában a társadalmi bajokat gyógyítani képes varázsszer. De vannak — a hamis analógiák csapdáját kikerülni képes — történelmi tapasztalatai. Tehát igent tud mondani a piacgazdaságra, de csak a társadalmi igazságosság alapelveinek figyelembevételével. Éppen ezért nyújthat választási lehetőséget a rendszerváltási eufória másnaposságával küzdő, a társadalom durva kettészakadásával megbékélni nem kívánó embereknek. Alternatívát kínál a nemzetköziség és a nemzettudat összeegyeztetésében, országhatáron belül és kívül; a tőke—munka ellentétének csillapításában a nagy szociális védőrendszerek kiépítésével; a tulajdonváltás társadalmasításában; a szövetkezeti, a környezetvédelmi, a szakszervezeti mozgalommal való együttműködésben. Ez utóbbit tekintve volt tán a legélesebb a részvevők közötti nézetkülönbség. Volt, aki úgy vélte, hogy a szociáldemokrácia nem telepedhet rá a most formálódó szakszervezetekre, mert ezáltal feladja a labdát a többi pártnak is a befolyásolásra. A munkahelyi konfliktusokat — e markáns álláspont szerint — akkor lehet majd hatékonyan kezelni, ha a szakszervezeteket nem osztják meg pártpolitikai érdekek. Míg mások úgy vélték: a szociáldemokráciának, ha nem is a klasszikus modellek alapján, de igenis részt kell vállalnia a munkavállalói érdekképviseletek szervezésében: kiadványokkal, rendezvényekkel, tanulókörökkel és egyletekkel segítve a hatékony érdekvédelem mozgalmi és intézményi kereteinek kialakulását. Végül is mi lehet a keresett szociáldemokrata minimum? A szociális érzékenység és elköteleződés: a szabadság és a szolidaritás összeegyeztetése. Erről indult meg péntek este a párbeszéd a nem is oly távoli — nem pártközi, hanem gondolkodásbeli — érdekközösség érvényre juttatását szolgálva. Bossányi Katalin
