Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-18 / 8026. szám

A SZOCDEMEK EGYMÁS KÖZT A párbeszéd kezdete libben a vitaestben a leg­­nehezebb nyilván a meg­szervezése volt. Ám mivel ösz­­szejött, és a végén ugyan té­tova, de korántsem csak jelké­pes kézfogásokkal — eseten­ként összeölelkezésekkel — bú­csúztak egymástól a részvevők, tán van remény: lesz folytatás. A Vitányi Iván által veze­tett MSZP-n belüli Szociálde­mokrata Társulás péntek este kötetlen eszmecserére invitál­ta a legkülönbözőbb szociálde­mokrata pártok, irányzatok, társaságok és magányos elmél­­kedők reprezentánsait. Azzal a céllal, hogy egymás legitimitá­sának, eddigi ténykedésének megkérdőjelezése helyett kez­dődjék meg a párbeszéd; pró­báljanak megállapodni abban a szociáldemokrata minimum­ban, ami a sokféle nézetkü­lönbség ellenére is összeköt, s ami a majdani közös cselek­vés kiindulópontja lehet. így azután feltűnően népes hallgatóság előtt késő estig po­lemizált egymással Nyers Re­zső, Szalai Pál, Csurdi Sándor, Forgács Pál, Érdi György, Schiffer Pál, G. Márkus György, Lóránt Károly, Heiszler Vil­mos, Gellért Kis Gábor, Szőke Károly, Szőllősy-Sebestyén András. Nem csupán azért nem írom ki nevük mellé, hogy melyik szociáldemokrata irányzat nevében beszéltek, mert hangsúlyozottan „magán­közszereplésre” vállalkoztak. A képviseleti anonimitás okát in­kább abban véltem felfedezni, hogy itt végre senki sem azt firtatta, honnan jött a másik, hanem hogy hová akar eljutni a — hangozzék mégoly pateti­kusan, ám mégis és egyre in­kább vállalhatóan — társada­lom többségét adó munkavál­lalók érdekeinek védelmében. Hallhattunk igen elgondol­koztató értékeléseket a térség, s ezen belül a magyarországi szociáldemokrácia időleges ve­reségének okairól, illetve a szociáldemokraták lelkiisme­­ret-furdalásáról az elmúlt rend­szer elfajulása miatt. A fő hangsúlyt azonban arra tették: mi lehet a szociáldemokraták felelőssége abban, hogy a bot­ladozva alakuló új demokrá­cia ki teljesedhessék; hogy ne következhessék be ismételten torzulás, most ugyan más irá­nyú, de azonos következmé­nyekkel járó diktatúra. Szóltak a szétszórtságában létező, ám mégis potenciális társadalmi erőt képviselő szociáldemokra­ta mozgalom viszonyáról a je­lenlegi kormánypártokhoz és az ellenzékhez, az új tőkés osz­tály kialakulásához és a mun­kavállalókat tömörítő különbö­ző szakszervezetekhez. Latol­gatták: milyen alternatívát tud adni — itt és most — a szo­ciáldemokrácia a szélsőségesen piacpárti liberalizmussal és az ókonzervatív, feudális gyökerű nemzetieskedéssel szemben. Nincs panácea! — fogalmaz­ta meg az egyik idős, az emig­rációból nemrég hazatért szoc­­dem. Azaz: a mozgalomnak nincs birtokában a társadalmi bajokat gyógyítani képes va­rázsszer. De vannak — a ha­mis analógiák csapdáját kike­rülni képes — történelmi ta­pasztalatai. Tehát igent tud mondani a piacgazdaságra, de csak a társadalmi igazságosság alapelveinek figyelembevételé­vel. Éppen ezért nyújthat vá­lasztási lehetőséget a rendszer­­váltási eufória másnaposságá­val küzdő, a társadalom durva kettészakadásával megbékélni nem kívánó embereknek. Al­ternatívát kínál a nemzetközi­ség és a nemzettudat össze­egyeztetésében, országhatáron belül és kívül; a tőke—munka ellentétének csillapításában a nagy szociális védőrendszerek kiépítésével; a tulajdonváltás társadalmasításában; a szövet­kezeti, a környezetvédelmi, a szakszervezeti mozgalommal való együttműködésben. Ez utóbbit tekintve volt tán a leg­élesebb a részvevők közötti né­zetkülönbség. Volt, aki úgy vél­te, hogy a szociáldemokrácia nem telepedhet rá a most for­málódó szakszervezetekre, mert ezáltal feladja a labdát a többi pártnak is a befolyásolásra. A munkahelyi konfliktusokat — e markáns álláspont szerint — akkor lehet majd hatékonyan kezelni, ha a szakszervezeteket nem osztják meg pártpolitikai érdekek. Míg mások úgy vél­ték: a szociáldemokráciának, ha nem is a klasszikus model­lek alapján, de igenis részt kell vállalnia a munkavállalói ér­dekképviseletek szervezésében: kiadványokkal, rendezvények­kel, tanulókörökkel és egyle­tekkel segítve a hatékony ér­dekvédelem mozgalmi és in­tézményi kereteinek kialaku­lását. Végül is mi lehet a keresett szociáldemokrata minimum? A szociális érzékenység és elkö­teleződés: a szabadság és a szo­lidaritás összeegyeztetése. Er­ről indult meg péntek este a párbeszéd a nem is oly távoli — nem pártközi, hanem gon­dolkodásbeli — érdekközösség érvényre juttatását szolgálva. Bossányi Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents