Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-17 / 8025. szám

Beszélgetés Krausz Tamás történésszel A progresszió mai jelentéséről Kik és milyen formában vállalnak ma Magyarországon progresszív értékeket, hogyan lehet érvényes elemeket találni az eredetileg szintén haladó ideológiai elveket hangsúlyozó, de — főleg Kelet-Európábán — súlyosan kompromittálódott baloldal és progresszió jelenleg skizofrénnek ható kapcsolatában? Krausz Tamás történésszel ezekre a kérdésekre kerestük a választ. — Hogyan lehet ma, a rendszerváltás időszakának Magyarországán deffiniálni a prog­ressziót, és mik annak a kritériumai! — Legszívesebben gyakorlati oldalról közelitek a kérdéshez, hiszen a progresszió­nak ma hazánkban leginkább gyakorlati kritériumai vannak. Deffiniálni úgy tudnám, hogy minden olyan törekvés progresszív, amely egy elkü­lönült hatalmi elit létrejöttét kívánja megakadályozni, célja tehát alapvetően az, hogy se az új, se a régi hatalmi pozíciókat ne lehessen gazdasági és tulajdoni pozíciók­ra átváltani. Fontos kritériuma — általában a progressziónak — mindenféle kisebb­ség — faji, nemzeti, társadalmi, világnézeti kisebbség — jogainak tiszteletben tartása és annak felismerése, hogy ma már csak nemzeti kereteken túllépve, egyetemes össze­függésekben lehet gondolkodni, ugyanis nyilvánvalóvá vált: ma már lényegi kérdések nem oldhatók meg nemzeti keretekben. A progresszív gondolkodás alapálláspontjának kell lennie, hogy a piacgazdaság be­vezetése, vagy ha úgy tetszik, kiszélesítése, csak oly módon történhet, hogy az a lakos­ság nagy többségének a javát szolgálja. Egy olyan piacgazdaság ugyanis, amelyik nem így tesz, visszalépést jelent még az államszocializmushoz képest is. Nyilvánvalóan csak egy emberközpontú gazdaság lehet szalonképes a 20. század végén. Manapság talán — bizonyos körökben — furcsának hat, de a progresszió álláspontja szerint a kultúra nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben lehet piaci viszonyok függvénye, és az iskolaiigy sem piacosítható. Azok a haladó nemzeti értékek és hagyományok, ame­lyek a lakosság kulturális felemelkedését szolgálják, szintén progressziót képeznek. — Ma Magyarországon kik és milyen formában vállalnak fel haladó értékeket! — A progressziók tulajdonképpen a civil társadalom önszerveződő mozgalmai, amelyekben a társadalom önmagát kívánja megvalósítani. Ezek a szerveződések a progresszió legfontosabb bázisai, hiszen nem párt- és elkülönült hatalmi érdekeket, hanem valamifajta érdekvédelmet vállalnak fel. Ilyenek azok a szerveződések is, ame­lyek képesek a mindenkori tömegkultúra kibontakoztatását elősegíteni. Utalhatnék az önkormányzatok azon részére, amelyek a kultúrát és a közösségi érdekeket helyezik előtérbe, a szűk hatalmi csoportérdekekkel szemben. Ebbe a körbe tartoznak azok az értelmiségi csoportok is, ame- ..........-— lyek nem válnak az új hatalom szolgálóivá. Az értelmiség végül is azért értelmiség, hogy megőrizze függetlenségét, hiszen csak abban az esetben tölthet be valamiféle haladó funkciót, ha képes a fenn­álló hatalom permanens kritikájára. — Az „önszerveződés" milyen stádiumában vanhak a civil társada­lom említett mozgalmai! — Egyrészt alakulóban vannak, másrészt pedig óriási harc fo­lyik, mert a pártok megpróbálják ezeket is átpolitizálni. Tipikus példa a munkástanácsok esete, amelyek kezdetben egyértelműen progresszív szerveződések voltak, de abban a pillanatban, hogy az MDF megpróbálta ezeket elvonni eredeti funkciójuktól, kitaszítani a tulajdonlásból és pártszerű szakszervezetekké transzformálni, „le­tértek" a progresszió ösvényéről. Ugyanígy nem progresszió és ugyanilyen paradoxon, amikor bizonyos szakszervezetek a nemzet­közi tőke érdekeit kívánják védelmezni, pedig jól tudjuk, hogy a tőke — immáron évszázadok óta — jól szervezetten védelmezi sa­ját érdekeit. — Beszélhetünk válblkozói progresszióról! — Természetesen, aki nem az állami pénzt lopja el, hanem a saját munkájából halmoz fel és indít el üzleti vállalkozásokat, ez gazdaságilag mindenképpen haladó. Aki azonban az ellopott álla­mi tulajdont saját maga luxusfogyasztására használja fel, az termé­szetesen korántsem progresszív vállalkozó és én ezt nem is tartom legitim tulajdonlásnak. — A progresszió irt felsorolt ismérveinek egy jelentős réstét az ál­lampárt ideológiája is zászlajára tűzte, ugyanakkor nyilvánvalóan nem is nagyon törekedett azok tényleges megvalósítására. Milyen esélyei le­hetnek az ezeket at értékeket várhatóan szintén felvállaló, demokratikus alapokon nyugvó mai progresszív baloldalnak! If V Magyar Hírlap 1991. Április 13.

Next

/
Thumbnails
Contents