Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-15 / 8023. szám

Pesti Hírlap, 1991. április 5

U

Főtitkárságom, elején összehívtam a titkárkollégákat Leányfaluban egy beszélgetésre és ott elmondtam nekik, hogy ez a vezetés az előtte álló teendők következetes végrehajtásába, a megújításba bele fog bukni, ezért feltettem a kérdést: ennek fényében ki vállalja a küzdelmet? Aki visszalép, arról gondoskodok, képzettségének és tudásának megfelelő állást kap, de aki marad, annak fenntartások nélkül kell dolgoznia, hiszen nem akármilyen konfliktusok elé nézünk. Senki sem állt fel, pedig így utólag visszagondolva, nem ártott volna, ha néhányan megtették volna. A lényeg az, hogy elindult a'megújulás, a felülvizsgálat. Kádár János személyes jelenlétében mindez valószínűleg nem következett volna be. Nem mintha Kádár ellene lett volna, egyszerűen túl nagy tekintélye, presztízse volt a; poLitikai döntéshozatalban.

Ekkor már nagyon érzékeny is volt. Ismertek azok a történetek, hogy a Központi Bizottság ülésein milyen hévvel torkolt le mindenkit, akinek ellenvéleménye volt. Persze utána mindig megbánta és a szobájába hivatta őket és elbeszélgetett velük. Szerintem ekkor már állandó belső feszültségben volt, hiszen előre látta, milyen események fognak bekövetkezni, j 1988 végén, 1989 elején I mér világosan látható volt,

I hogy nagyléptékű változások | lesznek. Korábban azt gondol| ta a vezetés, hogy lépésről lépésre, fokuzatosan alakulnak ! az ügyek. Rendszerváltásról nem beszélt senki, ezt sokan csak utólag vetítik vissza. Akkor még mindenki modellváltásról értekezett, hiszen egyértelmű lett: a Szovjetunióban és a szocialista országokban megvalósult modell életképtelen, nem tud lépést tartani a világban zajló folyamatokkal, a rohanó, dinamikus gazdasági fejlődéssel. Ebben az időszakban a vezetés többségében már tudatosult, hogy valószínűleg az MSZMP önmagában nem lesz ' képes a gazdasági válság rrteg- I oldására 1988 májusában én j még ellene voltam a többpárt - I rendszernek. Később — rész| ben külföldi utazásaim, részben hazai látogatásaim hatására — felülvizsgáltam ezt az álláspontomat. Az emberek között járva éreztem a bizalmatlanságot, az ellenvéleményeket. Külföldön is egyre erősebb fenntartásokkal találkoztam. A látszat pedig az volt, hogy támogatják a magyar vezetést az átalakítás véghezvitelében. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy csupán egy bizonyos határig s nem tovább, hajlandóak erre.

Nagy kérdés volt, hogy szervezeti értelemben miként térjünk át a többpártrendszerre. Azzal a vezetés tisztában volt, hogy a nyolcszázezres MSZMP nem tartható, s akkor azt gondoltuk, hogy egy körülbelül 300-400 ezer fős párttá fogunk válni. A többi párt kialakulását hosszabb folyamatban képzeltük el, 8 úgy véltük: a választások után szolid MSZMP-többség lesz,,vogy valamiféle baloldali koalíció jön létre, amelyben a Munkáspárt lesz a meghatározó erő. Potenciális partnerünknek tekintettük az ak kor formálódó szociáldemokrata pártot. Nem véletlen, hogy pénzt, kocsit, státust adtunk nekik. Arra készültünk, hogy a jövőben is együtt fogunk működni. Nyers Rezső— akit ma is a legtapasztaltabb és legkorrektebb egyéniségnek tartok —, jómagam, a vezetés más tagjai is tárgyaltuk velük. Nem azért támogattuk ókét, hogy a későbbiekben hálásak legyenek ezért, hanem természetesnek tartottuk u munkásérdekeket képviselő pártok közötti partneri viszonyt.

— A nemzeti kerékasztal-tárgyalásokkal kapcsolatban milyen belső viták voltak az MSZMP-ben ?

— Nagyon szenvedélyesek voltak ezek a viták. A kerékasztal tárgyalások menetének gyorsítása, illetve lassítása állt a megbeszélések középpontjában. En lassítani akartam. Az

j volt a véleményem, hogy fokozatosan vegyük fel a kapcsolatot a formálódó pártokkal, s egyeztessük velük az álláspontunkat. Tudni szerettem volna mit képviselnek, milyen erők állnak mögöttük. Akkor még I nem tudtam, hogy Pozsgay Im- I re már régeni megállapodott a

f hátunk mögött a Magyar* Dé: ° j mokrata Fórummal. Pozsgay egyébként is a gyorsítás híve volt. A kerékasztal-tárgyalások idején már tudatosodott az akkori vezetésben, hogy jelentős átalakítások szükségesek, de p rendszerváltoztatás még mindig nem szerepelt a napirenden. A rendszerváltoztatás szerintem két ok miatt jött létre ilyen gyorsan. Először is az MSZMP meglepően gyorsan szétesett. Ennek részben a pórt konzerva- j tivizmusa, részben egyes vezetőinek inkorrekt, áruló magatartása volt az oka. Személyes ambícióiktól vezérelve szétverték a pártot. Másodszor a társadalom bizalma a korábbi vezetéssel szemben alapvetően megingott, 8 ezzel párhuzamosan hatalmas illúzió öntötte el az egész orszá| got, hogy az iy rendszerben,

az ly vezetéssel minden különösebb erőfeszítés nélkül valóra válnak az álmok és a vágyak.

A történelemben persze rengeteg példa van arra, hogy egy nép, vagy egy osztály nem ' ismeri fel objektív érdekeit, s pillanatnyi hatások befolyása alá kerül. Az An tall-kormány legitimitását senki sem kérdőjelezheti meg, hiszen a inai magyar páriáméul. képviselőit a választók többsége juttatta az Országgyűlés padsoraiba. Ugyanakkor az egészen más kérdés, hogy v^jon ez a parlament kifejezi-e a magyar nép érdekeit. Ma már egyértelmű, hogy összetételét, döntéseit tekintve mást képvisel ez az Országgyűlés, mint amire megválasztásakor a választók jelentős része gondolt. Nem gondolom azt, hogy egy új választáson az MSZMP győzne, szó sincs erről, de azt igenis vallom, hogy alaposan átrendeződnének a szavazati arányok.

— Miként értékeli a mai magyar politikai életben zajló folyamatokat i

— A társadalom mozgásban van, égetöek a gazdasági gondok, a szociális feszültségek. A jobboldallal szemben fokozatosan lábra fog állni a

baloldal, amely több pártból fog állni. Évek kellenek ennek kiérleléséhez, de 5—10 év múlva már létrejöhet közöttük valamiféle pártszövetség. Ennek következményeként kialakulhat az egyensúly ajobb- és baloldal között, amely egy stabil politikai váltógazdálkodás alapját jelentheti msyd. Eközben persze a kapitalizmus meg fog erősödni.

—■ Ezek szerint hisz a szerves politikai fejlődésben és nem tartattól, hogy a társadalmi feszültségek robbanása megakadályozza ezt a folyamatot ?

— Kétségtelenül ez napja- j ipk legkeményebb kérdése. Evek óta félek a káosztól. Emiatt engem már nagyon sokat támadtak, szidalmaztak. Ugyanakkor ma is ezt tartom a legnagyobb veszélynek. Főleg olyan társadalomban, ahol romlik a gazdasági helyzet, nincs világos politikai vezetés, az új értékek pedig még kiforratlanok. Ilyen körülmények között az anarchizmus lehetősége, a káosz megjelenése nem kizárható Amennyiben a spontaneitás válik uralkodóvá azt csak kemény kormányzati fellépéssel lehetne korlátok között tartani A géppisztoly, a diktatórikus fellépés azonban nem lehel megoldás, politikai eszközöket kell találni Azt nagyon fontos nak tartom, hogy akármilyen kormány legyen is napjainkban

Magyarországán, az csak a társadalom teherbíró képességének próbára tételével tudja kivezetni az országot a válságból. A jelenlegi döntésekért én nem hibáztatom a* Antall-kormányt, bárki lenne a helyükön, ezeket u döntéseket meg kell hozni. Azonban az egészen más kérdés, hogy milyen árat fizettetnek a társadalommal. Azt, ami feltétlenül szükséges, vagy pedig hozzá nem értésből, pártérdekekből, személyes érdekekből, ügyeskedésből jóval többet, mint amennyit még elviselnek az emberek. Borzasztóan nehéz a válságot kezelni, hiszen eleve magában hordja az anarchizmus és a káosz lehetőségét. S ha mindez még pillanatnyi pártérdekekkel, rövidlátással, egzisztenciális és személyi elfogultságokkal is párosul, akkor ennek veszélye még nagyobb. Én most sok erre mutató jelet látok. Remélem nem ezek fognak uralkodóvá válni, mert ha kezelhetetlenné válik a helyzet, akkor az előbb vázolt szerves fejlődés, a politikai váltógazdálkodás nem valósulhat meg.

Ugyanakkor ebben a pillanatban népi, nemzeti összefogást, nemzeti egységet hirdetni illuzórikus vállalkozás lenne. A közeljövőben az eltérő társadalmi érdekek egyre markánsabbá fognak válni. Lehet, hogy konzervatívnak fognak tartani, de akkor is vallom, az osztálykülönbségek nőni fognak. A munkaadók és a munkavállalók közötti ellentét erőteljesebb lesz. A szocializmust az osztályérdekek elmosása, a kialakulóban lévő magyar kapitalizmust ezek markánsabbá tétele jellemzi. Ez feloldható, csak meg kell találni a megfelelő eszközöket. A tömeg most vezéregyéniségeket keres, s előbb-utóbb megtalálja azokat. Kérdés, milyenek lesznek, nem mindegy, kik lesznek azok. Egyelőre a baloldalnak sincsenek vezéregyéniségei. Egyáltalán, mind a bal-, mind a jobboldalon tisztázatlanok még az elméleti alapok. Nem világos, hogy mit képviselnek az eltérő politikai irányzatok. Napi reagálások vannak, de a helyzet áttekinthetetlen, nincsenek világos vonalak, hiányoznak a viszonyítási pontok.