Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-15 / 8023. szám
A Magyar Televízió elnökének válasza A Magyar Hírlap április 4-i számában cikk jelent meg a Magyar Televízióról. E rövid cikkei egyfelől az a bajom, hogy egy tisztességes lapnál megengedhetetlen újságírói eszközökkel él, másfelől pedig az, hogy hét információja, illetve állítása közül hét téves. Megengedhetetlen az, hogy óriási betűkkel szedett címében világgá kürtöli, VIZSGÁLAT A MAGYAR TELEVÍZIÓNÁL, majd azt a látszatot kelti, mintha az intendánsok magas fizetésével kapcsolatban, vagyis valamilyen nem egészen tiszta üggyel kapcsolatban folyna ez a vizsgálat. A cikk végén ugyan, amikor az olvasóba már jól belefészkelte magát a gyanakvás az MTV-vel szemben, óvatosan megjegyzi, hogy „az Állami Számvevőszék már január óta vizsgálja az MTV gazdasági és pénzügyeit” (amikor még az intendánsok és az intendánsi fizetések sehol sem voltak). De információja itt sem teljes, és itt is a gyanút erősíti. Nem ír arról, talán nem is tud róla, de miért nem kérdezte meg, hogy az Állami Számvevőszéket nem a Miniszterelnök Úr küldte a nyakunkra, hanem én magam kértem meg őt még tavaly augusztusban, hogy bízza meg az Állami Számvevőszéket az MTV gazdasági és pénzügyi átvilágításával. Rosszindulatú és téves az újságíró közlése azzal kapcsolatban is, hogy az Állami Számvevőszék nemcsak a múltat, hanem a jelenlegi időszakot is vizsgálja. Nem „szerencsés egybeesésről" van sző, nem arról, hogy szerencsés véletlennek köszönhetően valami turpisságon kaptak minket, hanem arról, hogy én kértem meg az Állami Számvevőszék vezetőjét, hogy ne csak az elmúlt két év, hanem a jelenlegi nehéz átmeneti korszak alapos átvilágításával is legyenek a segítségünkre. Intézményünkben dolgozó munkatársaik igazolhatják, hogy az átalakulással kapcsolatos minden dokumentumot folyamatosan átadunk nekik, még azokat is, amelyeknek nincs pénzügyi vonatkozása. Tesszük ezt azért, mert meglátásaik és kérdéseik igen fontosak a számunkra. Nem titkolni, hanem megoldani akarjuk a problémákat. Téves, és attól féiek nem véletlenül téves az a szám is, amelyet az újságíró a két intendáns fizetésével kapcsolatban közöl. Valójában nagyságrendileg kevesebbet kapnak. De nem akarom ennyivel elhárítani ezt a fontos kérdést. Joga van tudni erről a nyilvánosságnak. Hadd szóljak róla bővebben. Amikor a két program intendánsát felkértem, döntenem kellett a következőkről: vagy megtartom őket az MTV-nél kialakult bérhierarchián belül és hagyom, hogy külön munkákkal, túlórákkal, műsorkészítéssel, képernyős szerepléssel keressék meg azt az összeget, amit eddig megkerestek. Vagy eleve biztosítom számukra azt a jövedelmet, amelyet 1990-ben elértek azzal, hogy minden idejüket a program felépítésére és működtetésére összpontosítják. Az MTV érdekében ez utóbbi megoldás mellett döntöttem. Az intendánsok szerződésben vállalták azt, hogy intendánsi tevékenységük mellett más televíziós munkát nem vállalnak, ill. ha egyszer-egyszer mégis készítenek műsort, vagy megjelennek a képernyőn, ezért a munkájukért egyetlen fillér honoráriumot sem vesznek fel. Ez véleményem szerint tisztességes, és az MTV szempontjából jó megoldás. Tudomásom szerint az intendánsok ugyanezt vagy ehhez hasonló elvet alkalmaztak a vezető munkatársaikkal kötött szerződésekben, azzal a különbséggel, hogy itt több munkatárs már jelentős jövedelemcsökkenést vállalt 1990-hez képest. Tudom, hogy még az így kialakult keresetek is szokatlanul magasak az állami intézmények világában. Ámde: 1. ) A televízió és a film világában nálunk is, világszerte is mindig magasabbäk voltak a jövedelmek, mint az állami intézményeknél. 2. ) Az új vezetőket nem aszerint választottam ki, hogy kinek alacsony a fizetése, hanem aszerint, hogy ki a legalkalmasabb az előttünk álló rendkívül nehéz feladatok megoldására. Nem kívánhattam, hogy eddigi jövedelmüknél kevesebbért vállalják ezt a napi 12-14 órás munkát (bár, mint említettem, többen önként vállaltak jelentős jövedelemcsökkenést). 3. ) Az MTV jövője jelentős mértékben azon múlik, hogy hogyan dolgozik a két intendatúra. Képes lesz-e a következő öt-tíz hónapban versenyképes, dinamikus, európai színvonalú intézménnyé átalakítani az elmúlt évtizedekben elöregedett, elbürokratizálódott, pazarló televíziót. Ha sikerül, jól jár a magyar társadalom, és remélem, jól jár az MTV minden dolgozója. Ha nem sikerül, mindannyian rosszul járunk. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én magam a köztisztviselők szigorú bérlistáján belül kapom a fizetésemet.) Tökéletesen téves és hitelrontó az újságírónak az az állítása, hogy „már az első negyedévben 250 millió forint bérjellegű túlköltekezés volt” a Magyar Televíziónál. Az igazság az, hogy semmiféle bértúllépés nem volt az első negyedévben. Akkor lesz túllépés éves viszonylatban, ha a szakszervezetek által követelt 20 %-os béremelést januárig visszamenően kifizetjük. Az újságíró rosszallólag ír arról, hogy „a csatornák között megindult az emberek csábítgatása”, holott valójában arról van szó, hogy az MTV belső szervezetének jelenleg folyó gyökeres átalakítása során most végre az emberek többsége oda kerülhet, ahol szükség van rá, ahol megbecsülik, ahol szaktudását legjobban kamatoztathatja. Az újságíró anélkül, hogy megfelelően tájékozódott volna, kifogásolja az úgynevezett „központi állomány” kialakítását. Ha gondolkozna, ő maga is rájönne, hogy egy ilyen gyökeres szervezeti átalakulás során százaknak szűnik meg eredeti munkahelye és eltelhet néhány hónap addig, míg az új szervezeti formában megtalálják a helyüket. Ezen a parkoló pályán volt néhány hónapig a Tv Híradó néhány munkatársa is. A Tv Híradóval kapcsolatos vádaskodásokra itt most nem válaszolok. Csak az egyre. Az újságíró informátorai elpanaszolják, hogy az „öbölválság idején a rendkívüli Tv Híradó szerkesztésében részt vettek jutalmazásának csak a felét engedélyezte az MTV elnöke”. Az öbölválság idején egy-két napig futottak a Tv Híradó különkiadásai. E munkáért a Tv Híradó fő-, szerkesztője vezető munkatársainak 10-20-30-40 ezer forintos összegeket javasolt túlóradíjként kifizetésre. Véleményem szerint ezen összeg fele is tisztességesen megfizette munkájukat. Végezetül elfogadhatatlannak tartom, hogy a cikk írója egyetlen kérdésben sem hallgatta meg az információk és vádaskodások által érintett másik felet. Ezzel semmiképpen sem öregbítette a magyar újságírás és saját lapja jóhírét. Mentségére szolgál ugyan, hogy titkárságomon bejelentkezett, de talán megvárhatta volna, hogy visszahívjuk. Azt hiszem, e cikknek nem ártott, talán inkább használt volna néhányórás, vagy akár egy egész napos késedelem. • Hankfsa Elamér U>Cwa Magyar Hírlap, 1991. április 10.
