Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-15 / 8023. szám
I i . A Világ, 1991. április 3. A POLITIKAI PALETTA LÁTHATATLAN SZÍNEI amelyek azért lassan mégis láthatóvá válnak 1990 februárjában és egy évvel később, 1991 februárjában a Magyar Közvélemény-kutató Intézet két kérdőíves felmérést végzett ugyanabban a témában, 1000 fős országos reprezentatív mintán. (Az első felvétel eredményeit lapunk 1990. július 12-i számában közöltük, A politikai paletta láthatatlan színei címmel) Kérdéseinkkel a küszöbönálló választások előtti pillanatokban és a helyhatósági választásokat kővetően az ország lakosainak politikai vélekedéseiről, beállítódásairól, alapvető érzületeiről próbáltunk meg képet kapni. A vizsgálat során a megkérdezetteknek néhány kijelentést olvastak fel, amelyekről megmondhatták, hogy egyetértenek vagy nem értenek egyet velük. A kijelentéssonal (amely a tavalyi cikkben látott napvilágot) a mélyben meghúzódó politikai értékekre kérdeztünk rá. Lényeges eltolódás az elmúlt egy évben nem következett be, valami azonban egyértelműen látszik. A válaszokból ugyanis nyilvánvaló, hogy egy év alatt jelentős mértékben csökkent a „vadmagyarkodás", de csökkent a „nyugatimádat" is, azaz a válaszok megoszlása kiegyensúlyozottabbá vált. Mélyebb elemzéssel azonban sokkal messzebbre juthatunk. A válaszok megoszlásának vizsgálatával 1990-ben négy ún. attitűdcsoportot (beállítódás-, érzületcsoportot), lényegében politikai vektort különítettünk el. 1991-re valamelyest változott az attitűdcsoportok száma (négyről ötre) és jellege: 1990-es attitűdcsoportok és arányaik európéer 44% nemzeti 18% bizonytalan 12% politikailag passzív 26% 1991-es attitűdcsoportok és arányaik radikális liberális 11% szodálliberális 14% mérsékelt liberális 25% populista 27% politikailag passzív 23% A változás abban áll, hogy az attitűdcsoportok markánsabbak lettek, az egy évvel ezelőtti bizonytalanok határozottan elmozdultak, kisebb mértékben a populista, nagyobb mértékben pedig a liberális irányzat felé. Bizonyos átstrukturálódás is végbement, aminek következményeképpen a liberális attitűdcsoportok aránya növekedett, ugyanakkor maga a liberalizmus elkezdett belülről differenciálódni. A politikailag passzívak csoportja lényegében változatlan maradt Hozzá kell azonban tennünk, hogy a „politikailag passzívak" csoportja a helyhatósági választások községi eredményei szerint már csak „pártpolitikailag" passzívak, egyébként megvan a maguk politikai szubkultúrája. Az 1990-es európéerek azokkal a kijelentésekkel értettek elsősorban egyet, amelyek a nemzet felemelkedésének önálló, független, saját módjára vonatkoznak, és főként azokkal, amelyek az eszmék pluralizmusából, általában: a liberális értékekből indulnak ki. Jellemző, hogy kifejezetten nem értettek egyet viszont azokkal, amelyek a nemzetből mint abszolútumból indulnak ki, s amelyek a lemaradás-utolérés dimenzióiban mozognak. Politikai szimpátiáik egyértelműen az SZDSZ és az SZDP felé irányultak. E 44%-ban olyan, még inkább fiatalabb embereket találhattunk, akik szakmunkásképzőt vagy annál magasabb szintű iskolát végeztek, szakmunkások, vállalkozók vagy értelmiségi pályán dolgoznak, s a leggyakrabban városi lakosok. Az európéerek akkor még alapvetően és differenciálatlanul szód álliberálisok voltak, és - amint válaszaikból kiderült - semmiképpen sem voltak már akkor sem „nemzetietlenek". Az 1990-es európéerek csoportja egy év alatt meglehetősen differendálódott. Vegyük szemügyre a 11%-nyi radikális liberálist. A régebbi európéer csoporttól abban különböznek, hogy kritikai álláspontról kiindulva egyértelműen nyugatos beállítottságúak. Főként fiatal, magasabban képzett, budapesti lakosok, akik a panelzónáktól az elitrészekig mindenhol megtalálhatók, s akik nem vallásosak a bigottság semmilyen változatának értelmében sem. Politikailag egyértelműen az SZDSZ és a Fidesz szimpatizánsai. A 14%-nyi szodálliberális csoport tagjai az európéerségből a szociális védelem gondolatát „örökölték meg", azaz azt, hogy nem tartják oly fontosnak a vállalkozást, de hangsúlyozzák a piac és szodális védőháló egyenrangúságát. Viszonylag jól képzett, elsősorban vidéki városokban élő szakmunkások és irodisták jellemzik leginkább ezt a csoportot. Legnagyobbrészt az SZDSZ-szel és a Fidesszel szimpatizálnak, de valamelyest megmaradt az MSZP-ben s az MDF-ben való bizalmuk is (egy részük a bizonytalanoktól jött át). Ez az a csoport, amelyik a Kádár-rendszer elején elvesztette falusi
