Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-15 / 8023. szám

Magyar Nemzet, 1991. április 10

lo

politikai egyeamények a volt tulajdonolok számára elővásárlási jogot akarnak biztosítani! Egy vállalat eladásába a volt tulajdonos, a menedzserréteg, a helyi önkormányzat, az állam, a elöbbutóbb az alkalmazottak Ls bele* szálnak. A sok döntési láncszem nagyon le fogja lassítani a íolya- j martot. S az egyeztetést a holding „ sem tudja megkerülni. ' • I

Társadalmi ellenőrzés

Az MDF bizottságának var gyonkezelési javaslatáról megkérdeztük Dobák Miklós véleményét 0 a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem vezetési és szervezési tanszékének fiatal tanszékvezető tanára.

Első észrevétele az volt, hogy a privatizáció és a vagyonkezelés két, nagymértékben különbö- ' aő tevékenység. Nem célszerű őket egy szervezetben összefogni. Másfelől szerinte az állami tulajdon esetében nem az a fontos, hogy nevesítsük a tulajdonost. Ügy sem viselkedhet tényleges tulajdonosként, bárkihez kerülnek is a rendelkezési jogok.

Az állami vagyon mű(cödéöe~a menedzsereken fog műim. ök pedig nem a kinevezett tulajdonosoktól kapják majd az impulzusokat^ hanem a piactól és a versenyszférában működő többi vállalattól. Ezért az állami szféra hatékonysága a piac kiépülésének függvénye. Ez a szemlélet az elgondolásból teljesen hiányzik.

Az állami tulajdon stem az államot mindenkor képviselő hatalmi elit tulajdona, hanem a társadalomé. Ezért társadalmi ellenőrzés alá kellene rendelni. Hosszabb távon nyugdíjpénztárak, alapítványok, olyan intézmények rendelkezési körébe, ahol sok kisember pénze forog. Rövid távon a felügyelőbizottságok kinevezésének jogát a parlamenthez kellene kapcsolni.

A tulajdonosi jogokat a szakember szerint talán jobb lenne központi vagyonkezelő intézmény helyett a szakminisztériumhoz rendelni. Az állami vállalatok irányítási szervezetét a technológia, a nagyság, vertikális és más szakmai szempontok figyelembevételével kell kialakítani. Az osztrák és német állami nagyipar Irányítása például kétszintű holdingrendszeren kemztiil történik. Ez azt jelenti, hogy a szakmai holdingok (konszerné«) és a pénzügyi holdingok egymásra épülnek. így irányítják az olyan nagy műit nac onihs cegekot is, mint az IBM vagy a Shell.

Végül megjegyezte, hogy a privatizáció gyorsasága és a holdingstruktúra működése között nem lát összefüggést. Ha megvalósul- ' na az MDF-bizottság által javasolt holdingstruktúra, az inkább konzerváló hatású lenne. Az ilyen szervezeteknek nagy a tehetetlenségi nyoma téka. A pozíció- és í h a ta lammegta rtási törekvések miatt nehezen számolják fel önmagukat.

Az olasz példa

Olaszországban a második világháború után a tőkés osztály jelentős része. Mussolini politikai 1 támogatása miatt kompromittá- í lódott. A piaci erők viszonylag gyengék voltak. A keresztény- 1 demokrata párt színeiben uralomra került politikai elit átvette a harmincas években kialakult nagy állami tulajdon irányítását. Létrehozták az Állami Részvények Minisztériumát, s ezen Keresztül politikai állásokhoz jut* tatták hű követőik széles Korét. Az állami társaságok tevékenysége a politikai alknciszonyok függvényévé vált. Közel más/él évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a piac és a vállalkozó réteg megerősödjék, és vissza tudja szorítani az állami tulajdonra rátelepedett politikai korporációt.

Magyarországon még nincs piacgazdaság, és nyomokban is alig .van vállalkozói középosztály.

A vállalati menedzöereK az erős i külső kényszer hatására éppen - csak elmozdultak h piachoz igazodó magatartás felé, A gazdaságirányítást évtizedek óla iű rűn átszövi a minisztériumok apparátusa és _ a nagyvállalatok vezetői között, az erőforrások újraelosztásáért folytatott rejtett és nyílt alku rendszere. Az alkuk eredménye mindig az lett, hogy a mesterségesen létrehozott, és rendre működésképtelennek bizonyult ipari monopóliumok fennmaradtak, sőt, növekedtek. Itt nem csak privatizálni kell, hanem szinte az egész ipart át kell alakítani.

Ha most a korábbi alkuK főszereplőinek, az ismét aktivizálódó „tervapparátusnak” és az új politikai színekben pompázó hagyományos mentalitású, államban gondolkodó vállalatvezetőknek engedjük, hogy immár intézményesen újjászervezzék eddigi életterüket, akkor befellegzett a magyar rendszerváltásnak, az Európához történő felzárkózásunknak.

Légridi Tibor y