Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-15 / 8023. szám
ATOMERŐMŰ-TESZT A Mtiyu Gallup Intézet a Népszabadság megbízásából 1991. február 13. és 20. között közvélemény-kutatást végzett az ország energiahelyzetéről. A vizsgálat különös súlyt helyezett az atomerőművek építésével kapcsolatos vélunények feltárására. Az adatfelvétel storán a kérdező biztosok 1500 személyt kerestek fel. A kérdezettek az ország felnőtt, 18 éves és annál Idősebb lakosságát reprezentálják. A kutatás rezüméje: az emberek többsége ellenzi az atomerőmű építését, s abban az esetben, ha erre sor kerülne, valamilyen módon tiltakozna ellene. A döntést, hogy épüljön-e vagy sem Magyarországon atomerőmű, az emberek inkább népszavazásra vagy az Országgyűlésre bíznák, mint a kormányra vagy a kormányzati szervekre. , A vizsgálati eredmények azt mutatják, högy a felnőtt lakosság túlnyomó hányada (87 százaléka) tud arról, hogy az országnak energiagondjai vannak. E gondokat az összlakosság majd fele (48 százaléka) nagynak, harmada (34 százaléka) közepesnek tartja, a száz emberből mindössze három ítéli kicsinek. . , A helyzet javítását, megöl-. dását célzó a kérdezés során felkínált nyolc — lehetőség közül az emberek elsősorban azokat támogatnák, amelyek az energiával való takarékoskodást segítenék elő. így a legtöbben (79 százalék) azzal értenének „nagyon” egyet, hogy „gyártsanak energiatakarékos háztartási gépeket”, hogy „gyártsanak itthon, vagy hozzanak be külföldről olyan gépeket, eszközöket, amelyek energiatakarékosak” (70 százalék). Hasonló arányban támogatják azt az alternatívát, hogy „üzemeknek, vállalatoknak kellene takarékoskodniuk az energiával” (72 százalék). A takarékoskodás személyeket, családokat érintő módját azonban lényegesen kevesebben tartják megoldásnak: az 'embereknek csak harmada (38 százalék) ért egyet azzal, hogy „a családoknak, a háztartásoknak kellene takarékoskodniuk az energiával”. Az energiatermelő új beruházásokat lényegesen kevesebben támogatnák. Az egyedüli kivételt a szél- és napenergia hasznosítása jelenti, mellyel a lakosság 60 százaléka egyetértene. A hőerőművek építéséről a lakosság alig ötödé (17 százaléka) vélekedik hasonlóan, s az ezt határoapttan ellenzők aránya meghaladja a népesség ötödét (22 százalék). A vízi erőművek építését az emberek relatív többsége (39 százalék) határozottan ellenzi (egyáltalán nem ért vele egyet), s a nagyon egyetértők aránya a lakosság ötödét sem teszi ki (17 százalék). Nem jelent megoldást az sem — az emberek véleménye szerint —, ha „külföldről hozzák be a szükséges energiát”. Ezzel az emberek fele (54 százalék) „eléggé” vagy „kicsit” értene egyet, s a határozottan elutasítók, illetve támogatók aránya közel azonos (19, illetvé 16 százalék). Minden tíz ember közül kilenc tudja, hogy Magyarországnak van atomerőműve, azt pedig, hogy ez Pakson található, 85 százalék. A jelenleg is működő atomerőmű további bővítésének, újabb blokkok építésének kérdése ez utóbbi válaszolók véleményét erősen megosztja. A relatív többség (33 százalék) nagyon nem értene egyet ezzel, míg ötödük (20 százalék) nagyon támogatná (közel azonos arányban vannak azok, akik „eléggé” vagy „kicsit” támogatnák a bővítését: 21, illetve 18 százalék). Miként az ábra is mutatja, Paks bővítését összességében közel hasonló mértékben „támogatnák” az emberek, mint . új hőerőművek építését, és inkább, mint új vízi erőmű létesítését. Ez utóbbi megoldás elutasításáról szólva elég a bős —nagymarosi erőmű építése által kiváltott társadalmi reakciókra utalni. Atomerőmű építését —■ történjen az bárhol az országban — a felnőtt lakosság többsége határozottan elutasítja: 55 százalék egyáltalán nem értene egyet azzal, ha az energiahelyzet javításához, megoldásához az országban atomerőmű épülne. A „megengedők”, akik „kicsit”, vagy „eléggé” egyetértenek ezzel a megoldással, azonos arányt — 15, illetve 15 százalékot — képviselnek. A határozottan atomi erőmű-pártiak, akik nagyon egyeíértenének új nukleáris erőművek építésével, az össz- j lakosság alig tizedét (8 százalék) teszik ki. (A nem válaszo-! lók aránya 7 százalék.) > . Az esetleges atomerőmű építésének elutasítása és a hozzá való térbeli közelség-távolság erős összefüggést mutat. Minél közelebb kerülne egy esetleges erőmű ahhoz a településhez, ahol az emberek élnek, annál nagyobb visszautasításban részesül építésének terve. A vizsgálatba bevont társadalmi-demográfiai változók elsősorban az atomerőmű építésével kapcsolatos vélemények meghatározásában játszanak szerepet. Közülük Is kettő: a kérdezettek neme és Iskolai É végzettsége. A nők — függetle- > nül attól, hogy az országban hol épülne atomerőmű — elutasltóbbak, mint a férfiak. Az Iskolázottabbak és döntően a diplomások kevésbé elutasítóak, mint a náluk iskolázatlanabb csoportok. Mindez mem Jelenti azt, hogy atomerőműpártiak lennének. A hagyományos erőmüvek építését tekintve a diplomások kevésbé megengedődk. mint a népesség többi csoportja. Különösen Így van ez a vizi erőmű építésével kapcsolatban, ahol egyetértési mutatójuk értéke 26. Azoknak az embereknek az aránya, akik tiltakoznának „valamilyen módon az ellen, ha atomerőmű épülne” szinte megegyezik azokéval, »’tik egyáltalán nem értenének egyet építésével. Atlajoßan a lakosság fele (54%) állítja, hogy tiltakozna, míg ennek az ellenkezőjét átlagosan 33 százalék. (Nem válaszolt a“io A lehetséges tiltakozók aránya — a fentiekhez hasonlóan — annak függvényében változik, hogy az ess'.legés atomerőmű milyen közel vagy távol épülne az emberek lakóhelyétől. A közvetlen környezetben — „itt, ahol ön lakik” — építendő erőmű salkallná a lakosság legnagyobb hányadát (85* 0) a tiltakoziana. a földrajzi távolság növekedésével az ellenérzésüknek valamilyen módon hangot adók aránya csökkene. A legkevesebben akkor tiltakoznának, ha valahol az országtxur, vagy a közeli országaik valamelyikében, a magyar határhoz köziéi épülne atomerőmű, de ekkor Is: tíz ember közül négy — saját állítása szerint — megtenné azt. A tiltakozás „valamennyi formájának" választása azokban a társadalmi rétegekben a legerősebb, amelyek az atomerőmű építését a leginkább elutasítják, s amelyek ennek környezeti és emberi egészségre gyakorolt hatását a leginkább veszélyesnek tartják. Vagyis a nők és az lakolázotlanabb rétegek körében. Amikor a Bős—Nagymaroskrízis tetőzött, de azóta is számtalan alkalommal, megfogalmazódott a kérdés: ki döntsön az ehhez hasonló, az ország egészét érintő kérdésekben. A Gallup közvéleménykutatása a jelen esetben az atomerőmű építésével kapcsolatban feltette ezt a kérdést. Arról kérte az emberek véleményét, hogy egy „kártyalapra" felírt tíz intézmény közül „kinek kellene a végső döntést meghoznia abban, hogy Magyarországon felépítsenek-e vagy sem egy új erőművet, illetve, hogy a felsoroltak közül „kinek a véleményét kellene meghallgatni a döntés meghozatala előtt”. A végső döntés meghozatalát tekintve az emberek véleménye erősen megosztott, kevéssé határozott, kevéssé kikristályosodott. Ennek ellenére az bizonyos, hogy a legtöbben nem a végrehajtó hatalomra, illetve annak szerveire, hanem országos népszavazásra (28 százalék) vagy a törvényhozókra — az Országgyűlésre (18 százalék) — bíznák azt. A legkevesebben külföldi szakértőkre (2 százalék), a helyi önkormányzatokra (2 százalék), az Van, de nem kejljzeretni
