Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-15 / 8023. szám
Népszabadság, 1991. április 10 ái. Göncz Árpád Indiában rán is. A Göncz házaspár és a kiséret tagjai a delhi tartózkodás két napja után Agrát, Kalkuttát, Dardzsilinget és Bombayt keresik fel. A mai napon — Ramaszvami Venkataraman elnökkel történő találkozóján túlmenően — a magyar államfő napirendjén számos más fontos megbeszélés is szerepel. Délelőtt szálláshelyén fogadja majd a három legbefolyásosabb indiai párt vezetőjét, délben pedig ebéden látja vendégül régi barátját, M. A. Rahmant, aki 1956-ban India budapesti ideiglenes ügyvivője volt. Délután Göncz Árpád — előbb négyszemközt, majd kísérete tagjainak bevonásával — tárgyal Csandra Sekkor ügyvezető miniszterelnökkel. Ezt követően három magyar—ánd iái megállapodást írnak alá, majd a vendégek tiszteletére rendezett díszvacsorával zárul az elnöki látogatás első napja Delhiben. Farkas József György Göncz: Kicsit álomszerű utazás fi. (Munkatársunktól.) A Ferihegyi repülőtéren néhány perccel az Indulás előtt megkérdeztük a köztársasági elnököt, mit vár az indiai úttól. — Megindultan, izgalommal jés várakozással tele készültem erre az útra; nekem kicsit álomszerű is. Nem mertem remélni, hogy még egyszer találkozom például Mohammed Raman Rahman úrral. Most már bizonyított, hogy Bibó István és én is őneki — aki annak idején indiai ügyvivő volt — köszönhetjük az életünket. Szoros barátság alakult ki közöttünk. Amikor 1956 után bekerültünk a börtönbe, nagyon sokat törték a fejüket ő és munkatársai, hogy miként segíthetnének rajtunk. Megtalálták a módiját: az indiai nagykövetség katonai attaséja kapcsolatba lépett a KGB élén álló Szeröv tábornokkal, aki akkor Budapesten tartózkodott. Srí>rov közbenjárt, de maga a bíró az utolsó pillanatig nem tudta, hogy nem fog bennünket halálra (télni. Mi sem persze. Az őr még előző nap megkérdezte: „Felkötik magát?" „Nagy valószínűséggel” — mondtam. „Nem baj, az sem fáj jobban, mint a foghúzás” — vigasztalt az őr. Én ugyan optimistaként — mindig ez munkált bennem — bízni akartam benne, hogy nem kockáztatnak meg egy majdani Bibó körutat és Göncz utcát, de azért a tárgyalásnak úgy mentem neki, hogy az ítélet kihirdetése után két órával mindennek végé, hiszen fellebbezés nincs. Az, hogy másként alakult, az indiai közbenjárásnak köszönhetem, és ez egészen bensőségessé teszi a látogatást. — Elnök úr olyan időket idézett föl, amikor indulatok szabadultak el. Sokan ma, egy merőben más helyzetben is, félnek a vitáktól, néha a közjogi vitákból is kisütő indulatoktól. Mit tanácsol nekik? Több racionalitást talán? — Gondoljanak vissza azokra az időkre, amikor mi- biíóság előtt álltunk. Nem érzem a ma felszabaduló indulatok gyökerét olyan mélynek, mint akkor volt. Még akkor sem, ha a gondok és indulatok kitöltik az embert, ám a dolgok minőségét is érdemes vizsgál ni. Ha összehasonlítjuk a mát a csengófrászos időkkel, látjuk a különbséget. Ami a ra cionalitást illeti, ezt annak, aki politikus, talán tanácsol ni sem kellene, mert ez az egyetlen kiút. Nem kell min den vitát halálosan komoly' nak tekinteni, ugyanakkor vannak dolgok, amelyeket va lóban nagyon komolyan kell venni — mondotta a köztár sasági elnök. (Kiküldött munkatársunk jelenti Bombayból.) Ma délelőtt a delhi elnöki palota, a Rastrapathi Bhavan bejáratánál ünnepélyesen fogadják Göncz Árpádot, s ezzel megkezdődik ötnapos hivatalos, baráti látogatása az Indiai Köztársaságban. A magyar államfő, felesége i és a 'kíséretében levő személyiségek — köztük Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási, valamint Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter — kedd reggel indultak el Budapestről, hogy Zürich érintésével estig megtegyék a tízórás légi utat. A Swissair menetrend szerinti gépe lapzártánk idején landolt a bombayi repülőtéren. A magyar küldöttség a nagy kikötővárosban töltött éjszakát követően az indiai állam által biztosított különrepülőgépen utazik a fővárosba, és ez lesz a közlekedés eszköze a meglehetősen zsúfolt országjárási program lebonyolítása so____________________________
