Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-02 / 8014. szám

Magyar Hírlap, 1991. március 25 h Egy év sikerei és kudarcai Külpolitika változó erőtérben Felemás az új magyar külpoliti­ka teljesítménye — megállapítható ez már most, a parlamenti választá­sok első évfordulóján is, nem kell vele megvárni a kormány hivaialba lépésének tizenharmadik hónapját Felemásnak kell mondanunk, mi­vel sikereket és kudarcokat egya­ránt felmutat. Kétségtelen, akár történelmi jelentőségűnek is minő­síthető sikereket ott, ahol a kül­­ügyek új irányítói rendelkeznek határozón koncepcióval és kudar­cokat ott, ahol szemlátomást csak a szimpla elutasítás negatív koncep­ciója érvényesült Sikernél és kudarcnál azonban lényegesebb tényező a részterület­tel kapcsolatos koncepció hiánya, ami végülis átfogó koncepcióhi­ányt jelez S ha így van. az baj. Nagy baj. Arra vall, hogy az új magyar külpolitika egyszerűen csak reagált egy régebbi — nem is közvetlen előde által gyakorolt — külpolitizálásra, ahelyett hogy az országot elhelyezte volna a változó erőtérben s a szuverenitás, a biz­tonság, a gazdasági és szellemi gyarapodás követelményeiből kiin­dulva elkészítette volna a kapcso­latok. kötődések vázlatát, rögzítet­te volna a prioritásokat. Ebből a hi­ányból következik az. hogy a való­jában nemzeti konszenzust igénylő nemzetközi politikai tevékenység­ben sajátos felhangokat kaptak a kormánypártok testre szabott ér­deklődései, ellenszenvei és vonzó­dásai. Az új kormányzat orientációvál­tást hirdetett meg, és eredmény­ként szokás elkönyvelni, hogy azt végre is hajtotta. A kelen kapcsola­tok lazítása és a nyugatiak erősíté­se vitathatatlanul nemzeti érdek volt. A folyamaiot már megkezdte az átmenet kormánya, s most nem érdemes azon meditálni, bogy vég­re tudta-e volna hajtani vagy sem. Fontosabb ennél az a felvetés, hogy vajon egy régi egyoldalú ori­entációt nem egy újabb egyoldalú orientáció vált-e föl. Antall József erre azzal válaszol, hogy ,mem”, mert az egyoldalú német orientáció veszélyét erőteljes francia kapcso­latépítéssel ellensúlyozza a magyar külpolitika, amely egyúttal számít az olasz és az angolszász figyel­mességre is. Attól eltekintve, hogy a francia szerelem hagyománysze­­rűen nem tud megvalósulni, mint­ha az Egyesült Államok és Nagy- Britannia sem tanúsítaná azt az ér­deklődést. amire korábban számí­tottunk. Ebben föltétlenül szerepet játszón a tavaly nyáron kirobbant Öböl-válság, majd a háború, amely a magyar remények szempontjából a lehető legrosszabb pillanatban jön, de vitathatatlan, hogy a kül­­ügvérkedésben érvényesített párt­­szemlélet is megtette a maga nega­tív hatását. Míg az európai közeledés — a csatlakozás az Európa Tanácshoz, az intézményes kapcsolatfelvétel a közös piaccal, a vízumkényszer megszűnése csaknem valamennyi európai országgal s ide sorolható a diplomáciai kapcsolatok fölvétele a NATO-val is — szinte osztatlan he­lyeslést váltott ki a közvélemény­ben, addig ugyanez már nem mond­ható el a kormány regionális politi­kájáról. Itt meredeznek a legna­gyobb hiány- és kérdőjelek. Kétség­telen érdeme az új magyar kor­mányzatnak, hogy megállapodást tudott elérni a szovjet csapatok tá­vozásáról, hogy kezdeményezte a Varsói Szerződés megszűnését, hogy kivonta a magyar fegyveres erőket a VSZ katonai szervezetéből, hogy erőteljesen közreműködik a KGST átalakításában, s hogy ezzel egyidejűleg jakü'van bekapcsolódott a Pentagonale tevékenységébe, cse­lekvő résztvevője volt a háromolda­lú együttműködés, a magyar-len­­gyel-cseh és szlovák kooperáció ki­alakításának. Ugyanakkor nem vilá­gos, hogy milyen biztonságpolitikai keretben képzeli el az ország jövő­jét. A vonatkozó parlamenti vita még várat magára. Tudjuk.- mit nem akar a kormányzat: sem VSZ-t, sem semlegességet. De mit akar ? Vélhe­tően egyfajta NATO-védóemyőt, a szuverenitás nagyhatalmi garanciáit De a NATO katonai szervezetéhez való intézményes közeledéstől ép­pen az illetékesek tanácsolják el nemcsak Magyarországot, hanem az összes többi kelet-közép-európai or­szágot is. A szuverenitás garantálá­sához pedig rögzíteni kellene az or­szág státusát. A magyar kormány sokáig han­goztatta. hogy kivételezett bánás­módra tart igényt a nyugati főváro­sokban. szerette volna elkerülni, hogy egyszerűen csak a régió ré­szeként kezeljék. Ezért túlontúl sokszor hivatkozott Magyarország elsőségére a rendszerváltásban, ér­demeire a német egységfolyamat elindításában. Ez a magatartás, pá­rosulva egyfajta úri gőggel rossz vért szült a szomszédságban. Amit tetéztek olyan baklövések, mint a horvátországi fegyverszállítás. Nem voltak szerencsések a 15 mil­lió magyarra való hivatkozások sem, különösen akkor nem. amikor az eminenskedés éppen azt a gya­nút vonta maga után. hogy Buda­pest nem sokai törődik a határokon túl élő magyarsággal. Pedig ponto­san reá tekintettel lenne szükség koherens regionális politika kiala­kítására. Olyan regionális politiká­ra, amely a régió lényeiből indul ki, nevezetesen abból, hogy ki mindenkik élnek itt, nem pedig a politikai szimpátiákra épülő sze­lektálásból. Különösen, hogy a már említett nyugati fővárosokban töb­­bé-kevésbé egységes egésznek te­kintik e volt szocialista országokat, mint ahogy a Szovjetuniót is. A Szovjetunióval kapcsolatos egyébként az új magyar külpolitika által keltett legnagyobb hiányérzet. Az ellenzéki kritikusok szerint Ká­dár Béla és Kupa Mihály kivételé­vel a kormánynak fogalma sincs a Szovjetunióról. Ha ez így túlzás is. annyi azért bizonyos, hogy Moszk­va messze nem kapta meg azt a fi­gyelmet a hivatalos Budapesttől, ami nagyhatalomként és regionális hatalomként és közvetlen szomszé­dunkként egyaránt megillette vol­na. Sőt. esetenként még meg is alázta. Ebből a viszony olyan lehű­lése következett, aminek következ­ményeit a jövőben nagyon nehéz lesz jóvá tenni. Amíg a magyar kormánynak nem lesz valamennyi szomszéd or­szággal kapcsolatban pozitív — te­hát a tagadás helyen bárminek az igenlésén alapuló — politikai kon­cepciója, addig nem lehet össze­függő és átfogó magyar külpoliti­káról beszélni. Addig csak rögtön­zések és töredékek laza halmazával van dolgunk, amelyben sem a sike­rek sem a kudarcok nem a maguk helyén értékelhetők. • • Szalay Hanna + ' ---­szov|et csapatkivonás szovjet viszony túlrontása VSZ-telosziatás kezdeményezése regionális politika hiánya Pantagonala Bulgária, Románia, SZU kirekesztése a régióból hármas csúcs megrendezése hatásköri viták csatlakozás az Európa Tanácshoz koordináció hiánya az Mistakes hivatalok között (szűnőben) ás amiatt társulási tárgyalás az Európai KózóssaggaT rögtönzések diplomáciai kapcsolat a NATO-val nemzeti- ás pártszempontok kavaradasa KGST-átalakításban Irányító szerep pártpolitikai érdekek érvénye­sítése a személyzeti politikában horvátországi fegyverúgylet

Next

/
Thumbnails
Contents