Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-02 / 8014. szám
Népszabadság, 1991. március 25 3o Az SZDSZ politikája kígyóvonalban halad — mondja Tö/gyessy Péter (Folytatás az l. oldalról.) Duna völgyében. A jobboldali demagóg irányok, a jobboldali populizmus térhódítása sokkal valószínűbb. — Ha már ennyire klvesézte a pártokat, a parlamentet, mi a véleménye az Antall-kormányról? — Először is le kell szögeznem, hogy a kelet-közép-európai új demokráciák kormányai mindenütt szükségképpen okoztak csalódást a túlzott várakozásokat megfogalmazó állampolgárok számára. A mai német kormány igazán profi politikusokból áll, anyagi lehetőségei óriásiak, mégis akadnak, akik az utcán követelik a lemondását. A feladatok végtelenek, az eszközök korlátozottak. Ennek ellenére szomorú, hogy az Antall-kormány csupán majd egy év után volt képes első gazdasági cselekvési programjának a kidolgozására. Az új adminisztráció eddig szinte csak a reformkommunisla kormányok által előkészített törvényjavaslatok benyújtására volt képes. Számos kormányzati vezető alkalmassága, szavahihetősége megkérdőjeleződött. Az új hatalom a közvélemény kritikájára általában nem bölcs korrekciókkal válaszolt, hanem azt ellenségesen, néha az ellenzék összeesküvésének, gyakrabban a sajtó manipulációjának tekintette. Egyszóval, félő, hogy a kormány nem fogja jobb állapotban átadni az országot utódjának, mint ahogy azt átvette. — Az SZDSZ viszont nemrég bejelentette, hogy kész vállalni a kormányzás felelősségét. Nem volt ez túl korai? — Bár az SZDSZ mai állapotában is minden tekintetben alkalmasabbnak tetszik a kormányalakításra, mint az MDF, mégis úgy vélem, egy ideálhoz képest a szövetség elmarad a liberális alternatíva felállításában. Az SZDSZ sokat veszített markáns arcula! iából, politikája újabban kígyóvonalban halad. — Ml erre a gyógyír? — Elengedhetetlennek vétem,—é>ogy a --szabaddemokraták programjuk gyors megújításával és következetes képviseletével minden konkrét ügyben bizonyítsák az Országgyűlésben és a helyi önkormányzatokban is, hogy létezik egy szabadelvű alternatíva, lehetséges, bár nem áldozatok nélkül, a gyors átalakulás. Ha a magyar közvélemény előtt igazolt lesz ez a másság, következésképpen kívánatos lesz a kormányváltás, akkor lehet majd beszélni a kormányzati felelősség vállalásáról. És persze tudni kell, hogy a jelenlegi parlamenti pártarányok miatt egy SZDSZ-vezetésű kormány lényegében csak új választások után képzelhetőéi. Éppen ezért Kis János váratlan kongreszszusi bejelentését úgy értékelem, hogy az alapvetően a — más pártoknál is megfigyelhető — lemorzsolódás megállítását és a pártvezetés pozíciójának megszilárdítását célozta. — Nem beszéltünk még a kormánypártok és az ellenzék viszonyáról. — A politikai pártok állóháborúra rendezkedtek be, alig beszélnek egymással. Ha az országban szilárd demokrácia lenne, a politikai váltógazdaság rendszerében a szabaddemokraták számára elegendő volna, ha világos alternatívát nyújtanának, s máris jó esélyekkel készülhetnének a következő rendes választásokra. Ma azonban még nem élünk jóléti demokráciában, itt még széles konszenzussal alapintézményeket kell megteremteni vag>' működésbe hozni, itt mindenre kiterjedő, általáínos válságot kell mielőbb orvosolni. Mindez lehetetlen kétoldalú kompromiszszumok nélkül. A konzervatív jobboldali pártoknak és a liberális demokrata erőknek is tudomásul kellene venniük egymás taftós létezését. — Lazítsunk egy kicsit, beszéljünk személyes kérdésekről. Igaz-e, hogy önt voltaképpen nem azért távolították el még tavaly az SZDSZ-frakció éléről, mert egyszemélyi vezetésre tört, hanem azért, mert az SZDSZ-t megpróbálta közelíteni az MDF-hez, s ml több, túlságosan közel áll Antall Józsefhez? — Az SZDSZ-frakción belüli viták — megítélésem szerint — korántsem vaJamiíé-le -egyszemélyi vezetés körül zajlottak. A vita tárgya valójában az volt, hogy a frakciót egy ötfős, szükségképpen a légi, ismerős arcokból álló, vagy egy tágabb, ágazati, illetve funkcionális szóvivői rendszerben működő, s így az irányításba új személyeket is bevonó testület vezesse-e. Ami a nagykoalíciót illeti, még a tavalyi választások előtt Kis János és mások kezdeményezésére az SZDSZ sokszor beszélt annak lehetőségéről. Akkor sem tartottam, és ma sem tartom üdvözítő megoldásnak a nagykoalíciót. Ugyanakkor frakcióvezetőként szükségesnek éreztem, hogy jól körülhatárolható, jórészt kétharmados parlamenti elöntést igénylő kérdésekben a szabaddemokraták elveik feladása nélkül megegyezésre jussanak a kormánypártokkal. Tudomásul kell venni, hogy az SZDSZ elvesztette a választásokat, az Országgyűlésben mandátumainak száma alig több mint a fele az MDF-ének. Ezért, hogy érdekeink és érveink legalább mandátumaink arányában érvényesüljenek, kompromiszszumra kényszerülünk. Ügy vélem, egy aktív, világos programmal, és hiteles személyekkel működő politika; párt a köztársaság működőképessége érdekében a politikai erőviszonyok figyelembevételével megállapodásokat köthet politikai ellenfeleivel. — Es az Antal] Józsefhez fűződő viszony? — Valóban beszélő viszonyban vagyok a miniszterelnökkel. 1989 nyarán vagy száz alkalommal ültem Antall Józseffel együtt, és a pártállam képviselőivel szemben a tárgyalóasztal ugyanazon oldalán. Ezekből az időkből származik. kettőnk — úgy érzem — kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapuló, ikorrekt munkakapcsolata. Amíg frakcióvezető voltam, a mindösszesen négy-öt, kompromisszumkereső tárgyalásunkon jórészt nem mással, mint az MDF— SZDSZ-megállapodás teljesítésével foglalkoztunk. — Hogy érzi magát egyszerű képviselőként? — Három parlamenti bizottságnak vagyok a tagja — egyaránt dolgozom az alkotmányügyi-törvényelőkészítő, az ügyrendi és a számvevőszéki bizottságban. Minden igazán fontos kérdésben elmondom a véleményemet. Pogonyi Lajos
