Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-02 / 8014. szám
Magyar Hírlap, 1991. március 25 IS Torgyän szerint Oláh csalt MH-tudósítás A korábbinál is jóval élesebben bírálta a kormányt és a Független Kisgazdapárt „áruló” vezetőit a Nemzeti Kisgazdapárt országos gyűlésén szombaton a Csongrád megyei Kisteleken Torgyán József. Antall valójában a kormánykoalíció mindhárom pártjának elnökévé vált — állította — mégpedig azzal, hogy Nagy Ferenc Józsefet és Surján Lászlót a maga vazallusává tette egy-egy miniszteri bársonyszék adományozásával. „A renegát Oláh Sándor csalással avanzsált az FKgP főtitkárává, mert a reá, Torgyán Józsefre adott szavazatok egy részét elsikkasztották” — fejelte meg mondanivalóját. Ő a csalásról eddig azért nem beszélt, mert az FKgP.egységét fontosabbnak tekintette a saját politikai karrierjénél... Elmondotta: a költségvetési vita idején a miniszterelnök sokáig nem volt hajlandó fogadni őt, és csak akkor állt kötélnek, amikor hírűi vette, hogy esetleg az FKgP-ffakció sem tud időt szakítani a kormányfő által kezdeményezett találkozásra. Nemrég pedig 17 ember jelenlétében közölte Antall József, hogy Torgyánnal, mint ffakcióvezetővel nem hajlandó együttműködni. • Folytatása a i. oldalon • Folytatás az 1. oldalról A politikus, a sertés-, a málna-, a búza-, a szóló- és a szarvasmarha-háború várható rémségeit megidézve, tehetetlenséggel vádolta a kormányt, mert a tulajdonviszonyok rendezetlenek. Majd, az idei évben várható kétmillió tonnányi búzafölösleg ürügyén, új oldaláról mutatkozott be, mint a szovjet nép barátja. Kijelentette: csupán a Kárpátalján 1,3 millió éhes száj várja a magyar élelmiszereket, idehaza pedig parasztok százezrei sínylik meg, hogy a kormányzat elsorvasztotta a magyar-szovjet árucserét. Az Antall-kormány Torgyán szerint azzal is bizonyította alkalmatlanságát, hogy nyolc hónap alatt sem volt képes dönteni a világkiállítás sorsáról. A szerinte kétségbeejtő helyzetért, a nemzetei fenyegető katasztrófáért az SZDSZ is felelős, mert olyan korrupt paktumot kötött az MDF-fel, amelynek igazi tartalmát máig sem ismert a közvélemény. Torgyán gyakran említette a földek népét, a nyugdíjasokat, a gyermekeket és a fiatalokat — bejelentette, hogy ez utóbbiak lakásnyomorúságának enyhítésére hamarosan kalapozásba kezd a Blaha Lujza téren, hogy jegygyűrűkre, aranyékszerekre és más javakra tegyen szert a fiatalok érdekében — a munkásságról és az értelmiségről azonban egyetlen szót sem szólott. Summázatként elodázhSfStla’nhak ffélt'é az FKgP nagyváfasztmányának összehívását, a vezetés leváltását, a besározódott kisgazda miniszterek visszahívását és a két kisgazdapárt egyesülését, ami szerinte biztos választási sikerrel kecsegtetne a magyar nemzet megmentése érdekében. Harsány expozéjában dr. Boross Imre, a Nemzeti Kisgazdapárt főtitkára Nagyatádi Szabó Istvánhoz, Dobi Istvánhoz, Tildy Zoltánhoz hasonlította az FKgP mai vezetőit, Antall Józsefet pedig, jókora csúsztatással, a szalámitaktika két korábbi nagymesteréhez. Bethlen Istvánhoz és Rákosi Mátyáshoz. MH-Kommentár_______________ Tavaly februárban még ama módfelett gusztusos Torgyán-kijelentést volt szerencsém hallani az FKgP szegedi irodájában: „Szeretném látni, amikor a nemzetieket megüti a guta!” Akkor egyszerűen összenevetlem kollégáimmal. Az elmúlt szombaton, amikor Torgyán és Boross doktor a nagy viszontlátás eufóriájában per „barátom” szólították egymást, arcomra fagyott a mosoly. Amikor a vastapsokat, az éljenzést konstatálhattam, bevallom, ismét elszörnyedtem, nem először tapasztalhattam: Torgyánnak tömegbázisa van! Mágnesként vonzza az alacsony politikai kultúrájú embereket. Klasszikus cirkuszi clown ez a Torgyán, aki elképesztően biztos ösztönnel puhatolja ki közönségének hangulatát, indulatát, hogy azután tetszése szerint rfkassa, vagy röhögtesse meg mit sem sejtő áldozatait. Eszközeinek száma végtelen. Sima parlamentáris elegancia, lenyűgözően bársonyos hang, leheletfinom szalonpoénok, máskor csörgősipka- és ökölrázás, fenyegető ordítozás, kinek mi kell. Tessék választani: mindenkinek szolgálhatok valamivel! Legutóbb az ominózus karóverés után láthattam, egy gazda udvarában, Apátfalván Néhány percre elment oda, ahová a frakcióvezető is gyalog jár. Azután nadrágját gombolgatva lépett ki. Megpillantván a javában dolgozó sajtófotósokat, úgy döntött: nem kapkodja el a gombolási akciót... A Délvilág című szegedi napilap másnapi címlapján megjelent fotóra nem reagált. Ugyanott, Apátfalván, a mozgássérült gazdaasszony mentegetőzésére — „ne haragudjon, nem tudom •kikísémi!” — így reagált a nép barátja: „Nem is baj, hogy az asszony nem mindig tudja ellenőrizni, hová ment a férje." Láthatta, hogy a néni csaknem teljesen béna, megtudhatta volna, hogy tíz esztendeje egy állattól kapott fertőzéstől vált örökre szerencsétlenné. De stratégiai elképzeléseibe inkább az illett, hogy — akár ormótlan lábával egy ember érzésvilágába taposva — idétlen röhögésre késztesse híveit. Ez hát Torgyán. A Géniusz. Az empátianélküliség, a gonoszság géniusza. A valamennyi politikai erő elleni, és sajnos korántsem mindig alaptalan támadásaival széles tömegekkel sikerült máris elhitetnie, hogy csak az ő mentőcsónakja nem lyukas. Immár nyilvánvaló hatalmi ambícióinak megvalósításában segíti egy össztársadalmi tényező, amelyet a szociológia így nevez: hőshiány. Segíti a kormánypártok és az ellenzék meghatározó személyiségeinek rohamos tekintélyvesztése, s ami mögötte van: a jelen bizonytalansága, a jövőkép hiánya. Torgyán a weimarizálódó Magyarország jellegzetes terméke, ugyanakkor veszélyesen okos, ravasz és gátlástalan szerencselovagja. A berlini Distel-kabaréban még 1932-ben is harsányan hahotázott a publikum azokon a szatírákon, poénokon, amelyeket egy eredetileg Adolf Schicklgruber nevű kefebajuszos úrról készítettek. Bizonyosan nem volna érdektelen összehasolítani e kvázi-festóművész szónoklatait — amelyeknek frazeológiáját a kitűnő nyelvész és szociológus, René Klemperer oly pontosan elemezte A harmadik birodalom nyelve című könyvében — Torgyán József retorikai módszertanával. Megdöbbentő hasonlóságokat tapasztalhatnánk. • Lengyál András György
