Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-02 / 8014. szám

Magyar Hírlap, 1991. március 25. it „Ne egy új Recsken, Hortobágyon vitassuk majd meg, hol rontottuk el” A kormány és az ellenzéki pár­tok viszonya egyértelműbb, de nem mutat kevésbé problematikus képet. A tavalyi két választási for­duló között végkép eldurvult vi­szonyt csak időlegesen moderálta az az április végi egyezmény, amely eleve lehetővé tette a kor­mány mai formában lévő létrejöt­tét. Azóta váltakozó hevességgel lángol föl az SZDSZ és a kormány csatája, s e küzdelemben sajnos nem nehéz fölismerni az elmúlt 2- 3 év félresiklott, a rossz öröksége­ket újabb fölös sérelmekkel megte­téző háborúskodását. (Vagyis e vi­szonyt lényegében ugyanúgy a két nagy pán képtelen együttélése ha­tározza meg. mint az összes többi alapkonfliktust.) 4. A kormány és az önkormányza­tok viszonya tűnik az új rendszer első évében a legfrissebb keletű tö­résvonalnak. Kapcsolódási pontja­ik akkor is zűrösek lettek volna, ha nem az ellenzék nyeri meg a hely­­hatósági választásokat. Márcsak azért is. men a 80-as évek második felében láthatóvá vált az, hogy a helyi szintekkel szembeni lakossá­gi követelésekkel a tanácsi szférá­nak mind kisebb lesz a lehetősége. Most viszont ez a gond még meg is terhelődik a pártpolitikai alapokon kiformálódott megosztottsággal. Egy olyan koalíciós kormánynak kellene elősegítenie a helyi önkor­mányzatok működését, amely amerre csak néz — legalábbis a nagyvárosokban — saját ellenfeleit látja viszont. Másfelől az új önkor­mányzatok vezetői csapdának te­kinthetik azt a helyzetet, hogy min­den kommunális sikerükkel köz­vetve a kormányzó ellenfél pozíci­óját is erősítik. Eme képtelenség leginkább a főváros-kormányzat viszonyában érhető tetten, s nem csoda, hogy számos egyéb fontos kérdés ilymódon alárendelődik az — eddig már többször vázolt — alapkonfliktus uralmának. Végigtekintettünk a kialakult hatalmi-politikai intézményrend­szer néhány fontos problémáján. E sorok írójának az a véleménye, hogy valamennyi rosszul sikerült kötődés, intézményi konfliktus mögött alapvetően az MDF és az === SZDSZ viszonya húzódik meg. Ezért az ország po­litikai jövője továbbá is azon múlik, hogy e két párt miféle politikai-kul­______ túrális-szellemi -praktikus érintkezést lesz képes ki­alakítani egymás között. Abban az értelemben is rajtuk múlik minden, hogy az egymás iránt érzett ellen­szenveiket állandóan politikai konfliktussá kivetítve azt is elérhe­tik, hogy az ország tényleg két részre fog szakadni olyankor, ami­kor éppen az ellenkezőjére lenne szükség. Tavaly kétszer is választott az ország; tavasszal az MDF-nek. ősszel az SZDSZ-nek kedveztek a konkrét körülmények. S mint ahogy április 8-a után az ország nem vált nyugodt tulipánná, ugyanúgy nem lettünk szabad ma­darak október dereka után sem. A két nagy párt tudhat egyedül maga mögött milliós támogatottságot, de történelmi tévedés lenne azt hinni, hogy e bázis egymás ellenére való. A lehetséges magyar jövő két olyan variánsáról van — lehet — szó az ő képviseletükben, amely­nek sokkal több a kiegészítő, egy­mást erősítő vonása, mintsem egy­más cáfolata . Ez a tény persze ve­zetőiket még nem akadályozhatja meg abban , hogy társadalmi támo­gatottságukat ne kíséreljék meg egymás ellenére érvényesíteni. A bemutatott négy példa talán érzé­kelteti azt, hogy ez a fajta törekvés nem vezet sehová, legfeljebb az alapvető intézményekben való patthelyzet teremtéséhez. S hosszú távon e döntetlenek pedig csak azoknak használnak, akik „előre megondták”, hogy kár kísérletezni demokráciával, parlamenttel, több­­párt-rendszerrel. szabad sajtóval, mert van egyszerűbb és hatéko­nyabb ügyintézési mód is. Azt kívánom valamennyiünk­nek; ne egy új Recsken. Hortobá­gyon vitassuk majd meg. hogy hol rontottuk el az első évet. (Kelt „virágvasámap”, mikoris a nép még a lehetséges győztest ün­nepelte.) KÉRI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents