Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-02 / 8014. szám
Magyar Hírlap, 1991. március 25. 43 Hiányzók és új arcok A pártosodás lassú folyamata figyelhető meg a múlt év tavaszi választások óta. A parlamentbe bekerült pártok taglétszáma mérsékelt ütemben bár, de gyarapszik. Eltolódás észlelhető a pártok népszerűségét figyelembe véve, amit a tavalyi parlamenti választások óta időről időre megjelentetett közvélemény-kutatásokon túl elsősorban az őszi helyhatósági választások eredményei mutatnak. Végezetül ugyancsak fontos jelzés, hogy miként alakult a „frontvonalban” lévő pártok vezető testületéinek összetétele tavaly március óta. Továbbra is általában a rendszerváltást előkészítő politikusok vannak kulcspozícióban, kevés az új arc, s amelyik pártban sűrűbb a változás, inkább a helycserék a gyakoriak. Összeállításunkban az említett ismérvek alapján állítottuk ki a pártok első éwégi „leckekönyvét”. A kormánykoalíció vezető pártja, a parlamentben 163 mandátummal rendelkező Magyar Demokrata Fórum taglétszáma a tavaly márciusi 21 ezerről idén januárra 37 ezerre nőtt. Csökkent viszont a párt népszerűsége, amit jelez: az MDF az önkormányzati választásokon tavaly tavaszi elsöprő sikeréhez viszonyítva jóval szerényebben szerepelt. A Fórum 1990 márciusában a parlamenti mandátumok 42,5 százalékát szerezte meg. s ezen belül a választók 24.71 százaléka voksolt az MDF listáira. A helyhatósági választásokon a 10 ezernél nagyobb lélekszámú településeken listán 18,3, az egyéni választókerületekben 12 százalékot szerzett az MDF. Ezeken az arányokon csupán 1—2 százalékkal javít az MDF és koalíciós partnerei által állított közös listák, illetve jelöltek sikere. Az MDF vezetésében 1989 ősze, Antall József elnökké választása óta viszonylagos a folytonosság. Rendkívül -szilárd a pártelnökminiszterelnök pozíciója, s miként Kiss Gy. Csaba volt alelnök fogalmazott: „úgy tetszik, az MDF-ben valaminő prezidenciális rendszer alakul ki”. Antall Józsefet az MDF decemberi országos gyűlése elsöprő szavazati aránnyal választotta meg ismét elnökké, s tovább erősödött a pártban a kormányfő belső köréhez tartozó politikusok helyzete. Az ügyvezetői alelnök tisztségébe Antall javaslatára Horváth Balázs került Lezsák Sándor helyett, s az elmúlt hetek frakcióviharait „túlélő” Kónya Imre frr-.hrióvezető is a miniszterelnök politikai irányvonalának leghívebb követői közé tartozik. A pártelnök szűkebb környezetéből elnökségi tag lett Jeszenszky Géza, Roszik Gábor, s alelnök lett Szabó Tamás. Az MDF elnökségének nagy többséggel újraválasztott tagijai a lakiteleki alapítóatyák. Csoóri Sándor, Lezsák Sándor, Für Lajos, Csengey Dénes, Csurka István. A folytonosságot jelzi, hogy továbbra is Furmann Imre az általános elnökhelyettes, kilépett viszont az MDF-ből a volt pártelnök, majd elnökségi tag Bíró Zoltán. A legerősebb ellenzéki párt, a Szabad Demokraták Szövetsége a tavaly februári 15 ezer taghoz és 320 helyi szervezetéhez képest jelenleg 32 500 tagot és 970 szervezetet tan nyilván. Az SZDSZ az őszi helyhatósági választásokon valamelyest felülmúlta a parlamenti választásokon elén eredményét. A parlamenti választásokon az SZDSZ a képviselői helyek 23,8 százalékát szerezte meg. listán pedig 21,39 százalékot kapott; az önkormányzati választásokon a 10 ezernél több lakosú településeken listán 20,7 százalékot értek el, az egyéni választókerületekeben a voksok 17,2 százalékát szerezték meg a szabad demokraták, a Fidesszel közösen állított jelöltjeik pedig 16,9 százalékot kaptak. Az SZDSZ vezető testületéinek magját — élükön Kis János pártelnökkel — továbbra is az egykori demokratikus ellenzék ismén tagjai alkotják. Az ügyvivői testületben tavaly nyár óta bekövetkezett változások is inkább annak tulajdoníthatók, hogy a decemberi közgyűlésen a testület több régi tagja — köztük Kőszeg Ferenc, Tamás Gáspár Miklós, Tölgyessy Péter — nem vállalta az újrajelölést. Főként ennek tulajdonítható, hogy a grémiumba új tagok is bekerültek, s képviselteti magát — Hankó Faragó Miklós és Wekler Ferenc révén — a vidék. A párton belüli stílusviták terepe elsősorban a parlamenti frakció volt. A számos változás között a leglátványosabb az önkormányzati választásokat követő Tölgyessy—Pető frakcióvezető; csere volt. A Független Kisgazdapárt taglétszáma 1990. január óta 40 ezerről 60 ezerre nőtt. A parlamenti választásokon a mandátumok 11.4 százalékát megszerző, listán 11,73 százalékot elérő kisgazdák az önkormányzati választásokon a városokban messze alulmúlták tavaszi szereplésüket (listán 7,8, az egyéni választókerületekben 6 százalékos eredményt ének el), és a falvakban — ahol pedig az FKgP számít a legszervezettebb pártalakulatnak — is elmaradtak korábbi várakozásaiktól, hiszen a kislistás szavazáson elért 6,2 százalékos eredménytől jóval többet reméltek. j A parlamenti pártok közül az ! FKgP vezetése a legmobilabb. A képviselőválasztást követően az • addigi pártelnök Vörös Vincét Nagy Ferenc József, a főtitkár Prepeliczay Istvánt Kiss Gyula váltotta fel, ám a decemberi nagyválasztmányon Oláh Sándornak szavazott főtitkárként bizalmat Zsíros Géza békési képviselővel szemben a küldöttek többsége, s az addigi főtitkár Kiss Gyulát alelnökké választották. Az alelnökök közül megtartotta posztját Cseh Sándor és Németh Béla — ők egyébként nem országgyűlési képviselők, s a vidéki szervezeteket reprezentálják —, nem került viszont be a vezetőségbe a volt ügyvezető alelnök, a borsodi Bakos István. Az FKgP tavaly decemberi nagyválasztmányán — ha minimális különbséggel is — a mérsékeltebb, kompromisszumképesebb Nagy—Oláh féle centrum| nak szavaztak bizalmat a Torgyán József nevével fémjelzett radikális szárnnyal szemben. Nemrégiben a párt képviselői csoportja megfősz-
