Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-13 / 8002. szám
Romániai Magyar Szó, 1991. 1. 24. 6 AZ1990. MÁRCIUS 19-20-1 MAROSVÁSÁRHELYI - ESEMÉNYEK KIVIZSGÁLÁSÁRA ALAKULT PARCAMENTI BIZOTTSÁG JELENTÉSE Következésképp«* a tekintélyes -számú román származóTi tanerők távozása’bonyolultabb JtJcnség es nem magyarázható kizárólag etnikai tér jészetű rr eggondolé wkJcaL Románia parlamentje egyébként nemrég bizottság megalakulását hagyta jóvá, amely meghallgatja a távozottakat, s így a jelenséget minden szempontból tisztázni lebet majd.1 2. A február 9—K)-i tüntetések a marosvásárhelyi Bolyai líceum kizárólag magyar tannyelvű líceummá való átalakításával kapcsolatban. Az első napon román tanulók és szüleik tüntettek az akció ellen, ennek során néhány szélsőséges elem ellenségesen viselkedett pár magyar járókelővel szemben. A következő napon a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szervezésében nagyszabású bejegyzett tüntetésre került sor tízezrek részvételével, minden tüntető égő gyertyát és könyvet tartott a kezében. Az első nagyszabású tüntetések, a városban és környékén miattuk tapasztalható feszült légkör ellenére mind a Vatra Románeascá február 8-i felhívásából, mind a Romániai Magyar Demokrata Szövetség február 10-i válaszából nyilvánvaló mindkét fél jószándéka, hogy mindennél előbbrevalónak tekintse a közös törekvéseket Az ellentétes elgondolások határozott kinyilvánítása dacára még körvonalazódott az etnikumközi együttműködés lehetősége. Ha a Tanügyi Minisztérium és a kormány döntéshozatali tényezőinek egyfelől meg lett volna a részben ellentétes alakulatok közötti közvetítés valóságos politikai tapasztalata, másfelől képesek lettek volna stratégiát kidolgozni az „átmenethez* a totalitarista kulturális struktúrákról és folyamatokról a pluralista fejlődésre, akkor a két szövetség (a Vatra Románeascá és a Romániai Magyar Demokrata Szövetségi nem veszítette volna el a lehetséges megbékélés e momentumát ■ 3. Az ideológiai konfrontáció elszabadulása a választási kampány megkezdésének feltételei között £ poszt-totalitárius időszakban az említett okoknál fogva az egész erdélyi politikai konfrontációt az etnikitmközi viszonyok kérdésköre fémjelzi. a) A konfrontáció minden szereplőjének saját jogosságát a nemzeti kérdés megközelítési módja határozza meg. Ez bár az oka annak, hogy Erdélyben az egyik leghagyományosabb problémakör — a nemzeti — a közélet felszínére tör, a legsokrétfibb és legmélyebb visszhangot keltve a román és a magyar lakosság kollektiv tudatában. De sajnos, a diktatórikus rendszer politikájának következményeiből fakadóan a konfrontációban résztvevők egyikét sem foglalkoztatja az. hogy állásfoglalását miként fogadja a másik féL a szélsőséges elemek revansista jelleget igyekeznek kölcsönözni saját akcióiknak. Így alakult ki az ideológiai konfrontációk elszabadulásának valóságos mechanizmusa, ami ,- a helyi szintről országos szintre terjed, sőt igen gyorsan nemzetközivé is lesz, és fokozatosan. a« gyorsan magával hozza a súlypont áttevődéit az eszmék szintjéről az agreszszív cselekményekére. Néhány példával fogjuk illusztrálni az alábbiakban a mechanizmus működését és alakulását. 3.1. ) 1990 februárjában a magvar nyelvű sajtó szemelvényeket közöl Király Károly 1981. március 21-i (!) leveléből, amelyet a Szabad Európa rádióállomáshoz intézett, s ez Hangok és vészhangok Erdélyből címmel közvetített A diktatúra által a magyar lakosság elnemzetlenítésére iránvuló politikát bíráló levélben a szerző adott pillanatban a következőket állítja:^... Mi, magyarok, akarunk maradni, és semmi közünk ’ a dák mítoszokhoz, hazugságokhoz! . Ezek politikai célokra való állítása, Daicovictu megfogalmazásában is „bún*.3 A fenti megáüapíSs kiragadása a lőréi konkrét szövegkor, íyezetéből — a Tevéi a Román Kommunbta Párt egyik mag/ar volt politikai vezetőjének bírálata — túlzott reagálásra késztette a Vatra Románeascát, amely jobbára a magyar szerzőnek a román történelem dák momentuma ellen irányuló kirohanását Jegyezte meg és terjesztette. De az eredeti szövegben az említett megállapítás szervesen ötvöződött a ceausiszta nacionalista-totalitárius ideológia és politika dJeni támadással. Természetesen, a Ceau?escu-ellenes magyar disszidencia e momentumát 1999-ben, á forradalom után publicisztikailag lehetett volna úgy ismertetni, hogy az tekintettél ,Iegyen a román közvélemény érzékenységére és kivédje a félremagyarázó reagálást.,,.,: 3.2. ) A Vatra Románeascá nyilvános reagálásai a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ideológiai kijelentéseire és akcióira széles visszhangot keltett a román közvéleményben. - * 3.3. ) Egyes erdélyi román közegekben, a magyar és a román emigráció segítségével „az erdélyi magyarok Magyarországhoz csatolásának“ gondolatát terjesztik, s ilyen értelemben idézik a magyar emigráció egyik szélsőséges szervezetének New York-I ' rádiónyilatkozatát 3.4. ) Az ideológiai konfrontáció kiterjedése alapján „forró pont* volt a Magyarországról származó magyar könyvek behozatala i*,3-A magyar könyv behozatallal kapcsolatosan két állásfoglalást idézünk helyi román, illetve magyar sajtószerrekből (Cuvintul Liber és Népújság). Úgyszintén mintát ismertetünk a szervezetten küldött magyar könyvek címeibőL Magától értődik, hogy magán-egyéni úton széles lehetőség nyílt románellenes könyvek és kiadványok behozatalára is. Február közepén nyilvánvalóan még elevenen éltek a reális megbékélés törekvéset. Ennek ellenére az. ideológiai konfrontáció (a torzításoktól, a félretájékoztatásoktól a kollektív tudat érzelmi tényezőinek tulll* dtálásaitól terhesen) a. szerkesztőségek, a különböző bizottságok irodái keretei közül kilépett az utcára. __ „ . MÁSODIK FÁZIS : Átmenet ▲ fizikai agresszió fele 4. Március folyamán az események éles fordulatot vettek az erőszakos közösségi konfrontáció felé. 4.1.) Szóborgvalázások. Provokációs elemek a román lakosság számára erős érzelmi töltettel bíró szimbólumokra összpontosítják akcióikat: meggyalázzák Avram láncú marosvásórhelyi -szobrát és szétrombolják Nicolae Bálcescu szovátai szobrát E provokációk különlegesen káros kihatása abból is adódik, hogy -s tettesek kézrekerítésére lefolytatott rendőrségi vizsgálat felületes volt és nem sikerült tisztáznia fizok nemzeti eredetét. Másfelől az állandó lélektani ideológiai konfrontációk elszahadulásának kihatásai közeoette a magvar kisebbség egyes képviselői hivatalos állásfoglalásokban őszintén és határozottan elítélték ugyan az ilyen provokációs cselekményeket és tisztelettel adóztak e román nemzeti szimbólumok jelentősége iránt, ennek azonban nem volt meg a szükséges befolyása a gyanakvás légkörének eloszlatására. Egyidejűleg a magyar lakosság is úgy érezte, hogy tárna, lás érte. Például amikor a helyi NMF határozat* alapján hozzáláttak a magyar feliratok felszereléséhez is. ezeket letörölték, beleértve az utcaneveket is. "r • 4.2.) ’48 március 15. megünneplés«. _A kölcsönös gyanakvás és ellenségeskedés.: e légkörében a magyar lakosság nagy jelentőséget tulajdonított az 1848-as forradalom kezdetét jelző március 15. megünneplésének, amit bizonyos román közegekben irredenta jellegű megnyilatkozásként érzékeltek. Tekintettel arra, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség március 13. évfordulóját a románok és magyarok közötti megbékélés jegyében képzelt« e$ úgy véljük, minthogy már a nyilvánvalóan növekvő feszültség légköre volt tapasztatható, szükség lett volna az esemény nemes szándékainak és történelmi adatainak széles körű és előzetes népszerűsítésére, nemkülönben az ünnepi műsor együttes elitét szitésére. Erre annál inkább szükség lett volna, mivel az 1848, március 15-i pesti forradalom programkiáltványában az egyik pont (a 12.) Erdély egyesülését irányozta elő MagyarországgaL .Úgyszintén figyelembe kellett volna venni az esemény összefüggéseit az 1848-as erdélyi román forral dalommal ami visszatetszést, de ésszerű viszonyulást is kelthetett volna a román lakosság körében. E racionális tényezőt Francisc Pacurariu. Románok és magyarok az évszázadok folyamán — párhuzamosságok, érintkezési pontok, konvergenciák és ellentmondások a történelem során című könyvéből (Minerva Könyvkiadó, Bukarest 1988) Idézett szemelvénnyel érzékeltetjük; „.. .Igyekeztünk elsősorban az igazság fényében szemlélni az erdélyi történelmi fejlődés realitásait, nem egyszer kénytelenek voltunk megvizsgálni múltbeli fájdalmas problémákat, ellentmondásokat, sőt véres összetűzéseket vagy cselekményeket is. amelyekre csak szomorúan emlékezhetünk. De még bizonyos múltbeli ellentmondásokat felkavarva is igyekeztünk pillanatra sem feledni Avram láncú szavait az egyik magyar katonai parancsnok hozzá intézett megbékülési felhívására adott, 1849. június 15/27-i válaszleveléből. Avram láncú a következőkkel fordul a „magyar testvérekhez* „ .. .közöttetek és közöttünk a fegyverek sohasem dönthetnek... A természet egy hazába telepített bennünket, hogy együtt verejtékezzünk ápolásait, e—=>
